Mesebeli helyszínek: Az erdő

Állott hajdanán sűrű, nagy erdő közepén egy öreg kastély, vén banya lakta egymagában, ki híres, nagy varázsló volt.” (Jorinde és Joringel)

valeriy-andrushko-446754-unsplash.jpg

Az ismeretlen, sűrű, sötét erdő a beavatás helyszíne a mesékben. Félelmetes erők színtereként jelenik meg, ahonnét később a főhős már egy másmilyen minőségben kerül ki, mint amilyennel előtte rendelkezett. Általában gyarapodik bölcsességben, intuícióban, de mindenképpen valamilyen útmutatást kap az életére vonatkozóan.

Az erdő az emberi útkeresés helyszíne: hasonlóan kiszámíthatatlan, mint időnként az ember életútja. Ahogy a főszereplő elindul az erdő mélyére, valójában saját lelke mélységének keresésére indul. Ahol aztán megtalálja például a boszorkányt, aki próbára teszi, ezzel biztosítja számára a fejlődést. A próba teljesítéséhez ugyanis a főhősnek ki kell fejlesztenie magában a szükséges képességeket. Ez erőt próbáló feladat, de ezután egy magasabb szintre lépve kerülhet ki a szereplő a boszorkány házából.

Zúgtak a fák a sötétben, huhogtak a baglyok, s a leány egyre inkább félni kezdett.” (Az erdei ház)

Az is lehet, hogy a nagy, rengeteg erdőben a főhős a bölcs apókára talál rá, aki útba igazítja. Az erdei ház című mesében például az erdőben élő öregapó konyhája teret biztosít a lányoknak, hogy “kifőzzék”, mi az, amit szeretnek csinálni, és hogy rátaláljanak saját útjukra, felfedezzék saját érdeklődési körüket.

nicolas-gras-620678-unsplash

Az erdő tehát, amelyben más és kiszámíthatatlan erők uralkodnak, mint az ember alkotta városban vagy faluban, sok izgalmas lehetőséget rejt magában. Ugyanígy a lélek birodalma is.

Te kire szeretnél rátalálni az erdőben? Itt az ideje elindulni…

Forrás:
Grimm Családi mesék
Jankovics Marcell: Jelképtár
Reklámok

A cet gyomrában

A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé.”
(Jónás könyve)
 

A tenger egyik legnagyobb állata a víz hatalmát, a regenerációt és a megújulást jelképezi. A köztes létet is képviseli halál és újjászületés között. Szimbolikája egyaránt megjelenik a keleti és a nyugati népek történeteiben és hagyományában.

steve-halama-324713-unsplash.jpg

A bálna vagy más néven cet rendkívüli tiszteletnek örvend azoknak a tengerparti népeknek a körében, amelyeknek jóléte tőle függött. Japánban például a Kogandzsi szentélyben vadászatban kimúlt bálnák szellemeit tisztelték. Alaszka sámánjai pedig szintén a tenger óriásának szellemét idézték meg szertartásaik alkalmával.

Három nap és három éjjel” a cet fogságában

Az egyik legismertebb történet, amelyben bálna szerepel, a bibliai Jónás története. Ő az a próféta, aki először el akart menekülni Isten parancsa és a rá bízott feladat elől, miszerint figyelmeztesse Ninive lakóit, hogy letértek a helyes útról. Miután megtagadta küldetését, tengeri utazása során lenyelte egy nagy hal, ami feltehetően egy cet volt.

Miért volt fontos ez a kényszerű elvonulás?

  • Egyrészt, mert ennek során szembe kellett néznie mély belső lelki tartalmaival, félelmeivel, ösztöneivel, amelyre a hétköznapok során valószínűleg nem volt alkalma.
  • Másrészt, elvégezhetett egy belső összegzést, amely után mégis tudatosan vállalta küldetését.

Jónás három napot és három éjjelt töltött a hal gyomrában. A hármas szám az egységet és a teljességet szimbolizálja, ami létrejött a kényszerű elvonulás után. Emellett arra is utalhat, hogy testi, lelki és szellemi szinten is megszületett a prófétában az egység.

paul-volkmer-299704-unsplash

Rejtett mélységeink

Az égbolton a cet csillagkép emlékeztet bennünket arra, amely Jónás életében is meghatározó volt. Azt üzeni számunkra, hogy időnként érdemes elvonulni, és belső számvetést készíteni. Mindezt úgy, hogy ilyenkor a külvilág hatásai minél kevésbé érjenek el minket. Lehetőleg ne tűzzünk ki konkrét célt előtte magunk elé, Jónás próféta sem tudta ugyanis előre, hogy mi lesz a “kalandja” vége.

A tenger, ahol a halak és a bálnák laknak, a tudattalan szimbóluma is. Rejtett mélységeink megismerése kapcsolódik hozzá. Kapcsolatba lépni például eddig félelmetesnek, torznak tűnő tulajdonságainkkal, és lassan elfogadni azokat belső munkát igényel. Megéri, hiszen Jónás is lelkileg újjászületve, feladatát felismerve és tudatosan vállalva került ki végül a szárazföldre.

Ha nem is három napra, legalább három órára érdemes időnként magányosan elvonulni valahova, ahol csend van. Hogy aztán hasonlóan Az aranytulipán című népmese főhőséhez, otthonosabban mozogjunk belső világunkban. Ő ugyanis “szépen leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában.

2018-07-20_2136

Cet csillagkép (Forrás: Stellarium)

Forrás:
Benedek Elek összes meséi
Biblia
David Fontana: A jelek és szimbólumok titokzatos világa
Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A szakács

Ha híres meseszereplőkre gondolunk, általában királyfik, királylányok, esetleg tündérek vagy beszélő állatok jutnak eszünkbe. A szakács ritkán kap központi szerepet a mesékben, jelentősége mégis nagy. Területe a konyha, ahol olyan mágikus szimbólumokkal találkozhatunk, mint a tűzhely vagy az üst. Ha jól figyelünk a mesebeli szakácsra, akkor azt is megtanítja nekünk, hogyan “főzzünk meg” vagy “süssünk ki” nemcsak egy ételt, hanem egy olyan életet, amiben jól érezzük magunkat.

 

clem-onojeghuo-157010-unsplash

Az erdei ház című Grimm-mesében a bölcs öregember erdei házában próbatételek elé kell nézniük az oda kerülő lányoknak. Az első feladatuk, hogy vacsorát főzzenek. Az öregapó konyhája teret biztosít a lányoknak, hogy jó szakács módjára “kifőzzék”, mi az, amit szeretnek csinálni, és hogy rátaláljanak saját útjukra, felfedezzék saját érdeklődési körüket.

A mítoszokban gyakran feltűnnek a főzéshez használatos mágikus eszközök. A skandináv mítoszokban Andhrimnir, az istenek szakácsa készít minden este fenséges vacsorát, amely során a vadkant az Eldhrimnir nevű üstben főzi meg. Mellé pedig mézsört szolgál fel az isteneknek és az elesett harcosoknak a Valhallában.

Ügyes Verítékhomlok
üstjében, Zubogóban
főzi Vérmest, a vadkant,
nincs ennél finomabb hús;
hősök mily eledelt esznek,
nem sokan sejtik.” (Edda  – Óészaki mitológiai és hősi énekek)

A kelta mitológiában pedig megjelenik Daghdha (a tudomány istene) üstje, amely nemcsak testi táplálékot kínál az embereknek, hanem minden rend ismeretét. Az üst a jólétet és a bőséget kifejező mágikus jelkép a mesékben és a mítoszokban.

A szakácsok konyhájában tehát varázslatos dolgok történnek. Az alapanyagokból és a fűszerekből létrejön az ízek harmóniája, és egy tápláló fogás születik.

pratiksha-mohanty-430366-unsplash

Mit tanulhatunk a mesebeli szakácstól?

  1. Először is, a szakácsnak ki kell találnia, hogy melyik ételt főzze meg. Nagy valószínűséggel neked is vannak céljaid, elképzeléseid, amelyeket meg akarsz valósítani. Ha szeretnéd pontosan meghatározni és tudatosítani a céljaidat, képzeld el, hogy egy varázslat folytán egy mesebeli jótündér teljesíti a kívánságaidat, és minden álmod megvalósulhatna. Mik lennének azok?
  2. A következő feladat a megfelelő alapanyagok, vagyis a hozzávalók kiválogatása. Ennél a pontnál érdemes összegyűjteni az erősségeidet és hogy miben vagy tehetséges. Mi az, amivel már rendelkezel a cél eléréséhez és mire van még szükséged hozzá?
  3. A főzés kihagyhatatlan mozzanata a tűz meggyújtása. Emlékezz vissza, hogy mikor érezted elemedben magadat legutóbb: amikor teljesen elmerültél egy tevékenységben, és nem is érzékelted közben még az idő múlását sem, és mindez energiával töltött fel. Mi az, amit szeretsz csinálni? A tűzgyújtás mozdulata tehát azt üzeni, hogy tanuljuk meg tűzzel, vagyis szenvedéllyel táplálni azt, amit szeretünk.
  4. A fűszerezés is elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban ízletes legyen az étel. Ismered A Só című mesét, amelyben az öreg király ebédjéből kihagyják a sót? “Hordták a pecsenyéket szép sorjában, de vissza is vihették, mert a vén király csak megnyalintotta, s bele sem harapott, olyan cudar sótalan, ízetlen volt mind a sok drága pecsenye.Számodra mi az, ami nélkül elképzelhetetlen, vagyis “íztelen” az életed? Mi az, ami elengedhetetlen a mindennapjaidhoz? Például az őszinteség, az élet apró örömeinek csodálata vagy valami más? Mi jelenti neked a fűszert?
  5. A főzés néha rögtönzés. A rendelkezésre álló alapanyagokból főzünk, de mindenki a saját szája íze szerint. Megfőzhetsz egy ételt több különböző módon is, nemcsak a recept szerint. Lehet, hogy egy hozzávalót éppen mással helyettesítesz, vagy a fűszerezést rögtönzöd. Így van az életben is. A körülményektől, a hangulatodtól és a váratlan eseményektől függően izgalmas dolgok kerekedhetnek ki, a lényeg a helyzetfelismerésen van.

***Te melyik mozzanathoz kérnéd a mesebeli szakács segítségét?***

A főzésben (…) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak.” (Joanne Harris)

tikkho-maciel-113477-unsplash.jpg

Forrás:
Benedek Elek összes meséi
Edda  – Óészaki mitológiai és hősi énekek
Grimm családi mesék
Jankovics Marcell: Jelképtár
Norse Mythology (www.godslaidbare.com/pantheons/norse/andhrimnir.php)
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Csillagképek, mítoszaik és üzenetük – A Bika

Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt,
a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.”
(Tolkien)
 

Május 12. és június 15. között a Nap a Bika csillagképben (eltérően a zodiákus felosztástól) halad. A Bika a stabilizálódás, a külső biztonság és a gyarapodás szimbóluma. “Az élet szép” – lehetne akár a jelmondata is. Ebben a csillagképben egy bika testének első fele fedezhető fel, amint lehajtja fejét és támadni készül. Már a bronzkorban nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, ami nem csoda, hiszen az egyik legragyogóbb csillagkép az égbolton. Lássuk, mit üzen nekünk.

alice-donovan-rouse-66062-unsplash

A természet ilyenkor teljes szépségében pompázik, lenyűgöző illatoknak és színeknek lehetünk tanúi. Az ókori Rómában a bikát Bacchushoz, a bor és a mámor istenéhez társították. Az ő tiszteletére rendezett ünnepségeken egy virágokkal feldíszített bikát vezettek körbe a táncot lejtő hajadonok. Így ünnepelték az életet, a földi örömöket és a külső szépséget. Ennek az időszaknak tehát az egyik üzenete, hogy csodáljuk és élvezzük az élet szépségét. Szemben lévő, vagyis kiegészítő csillagképe pedig a Skorpió lesz, amihez a belső biztonság fog kapcsolódni.

A Bika Kr. e. 4000 és Kr. e. 1700 között tavaszkezdő csillagkép volt. Ez azt jelenti, hogy a mezopotámiai és a krétai kultúra idején a tavaszi napéjegyenlőségkor a Nap ebben a csillagképben tartózkodott (mára a tavaszpont a Kosba vándorolt). A virágzó krétai kultúrának pedig központi eleme volt a bikakultusz és a bikához tartozó szimbólumok, mint például a termékenység. Az egyik leghíresebb görög mítosz szerint Zeusz bika képében elrabolta Europét, a türoszi királylányt, aki játékosan felmászott az állat hátára. Zeusz a tengerbe ugrott vele, Kréta szigetére vitte, majd pedig elcsábította.

Messziről nézte őt Kronosz fia, Zeusz, a szerelem nyila megsebezte szívét, s mátkájának akarta a leányt. De a féltékeny Hérát nehéz volt kijátszania. Elrejtette magában az istent, és bika alakját öltötte magára. De nem akármilyen közönséges bikáét, amilyen az istállóban ropogtatja a szénát, vagy amilyen a mezőn az ekét húzza. Ennek a bikának véges-végig aranyszőke volt a szőre, csak a homlokán ragyogott egy hófehér kerek foltocska.” (Görög regék)

artsuaga-614750-unsplash.jpg

A Bika csillagkép legfényesebb csillaga a kissé vöröses fényű Aldebaran, mely arabul “Követőt” jelent. A “Bika szemének” is nevezik, amellyel a Tejútra néz. Ezt a rendkívül fényes csillagot a négy “királyi csillag” egyikének tartották, melyek nagyjából 5000 évvel ezelőtt a napéjegyenlőségek helyeit őrizték.

A “Fényhordozó Bika” (Candlemas Bull) emelkedik fel az égre és hozza el a fényt, ezzel megnyitva az új esztendőt az ír és a skót néphagyományban. A bika szarva pedig azt az erőt jelképezi, ami segít legyőzni a belső árnyakat, vagyis a sötét oldalunkat. A perzsáknál szintén a fénnyel állta kapcsolatban: Mithrashoz, a napistenhez társították.

Ebben az időszakban kiindulópontként érdemes a következő kérdéseket körbejárni:

  • Melyek azok a dolgok, amelyek értékesek számomra?
  • Mitől/mikor érzem magam biztonságban?
  • Mi jelenti az élet élvezetét számomra?
mantas-hesthaven-297941-unsplash
Forrás:
Bartha Lajos: A csillagképek története és látnivalói
Geoffrey Cornelius – Paul Devereux: A csillagok és a bolygók nyelve
Brigitte Hamann: A tizenkét archetípus
Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei
Trencsényi – Waldapfel Imre: Görög regék

Csillagképek, mítoszaik és üzenetük – A Kos

A legnagyobb ellenség önmagad vagy. Harcolj vele.
Tanulj tőle. Dolgozz rajta. Fordítsd át a negatív energiákat pozitívvá. Külső ellenséggel harcolni könnyű. A legfontosabb a belsődben rejtőző ellenség.”
(Jet Li)

 

Április 24. és május 15. között a Nap a Kos csillagképben (eltérően a zodiákus felosztástól) vándorol. A Kos az újjáéledés, a merészség és az akarat szimbóluma. Ez könnyen összekapcsolható a tavasszal, ilyenkor ugyanis a természet is kirobbanó erővel születik újjá: kizöldülnek a fák, nyílni kezdenek a virágok. Kr. e. 1700 és  Kr. u. 400 között ebben a csillagképben volt a tavaszi napéjegyenlőség pontja. Ezért kezdő csillagképnek és állatövi jegynek is tekintik, az antik leírásokban pedig “az égi jegyek elöljárójának” nevezik. Szemben lévő, kiegészítő csillagjegye pedig a Mérleg lesz.

livin4wheel-229765-unsplash

Az aranygyapjas kos

Minden bizonnyal az arany fényben ragyogó és égbe emelkedő kos a Napot mint az élet forrását szimbolizálta az ókori görögök számára.  A görög mitológiában a Kost az aranygyapjas kossal azonosították, akinek a hátán az égbe repülve Phrixosz megmenekült attól, hogy mostohaanyja feláldozza őt. Miután a fiú szerencsésen eljutott Kolkhiszba, feldáldozta a kost hálája jeléül, aranygyapját pedig Aiétész királynak adta, aki Árész templomában helyezte el. Itt egy éber sárkány őrizte éjjel-nappal. Ez a gyapjú játszik később szerepet az argonauták történetében, akik az Argó hajón indultak a keresésére.

A kos mint áldozati állat megjelenése a történetben az áldozat fontosságára is felhívja figyelmünket. Ha tudatosan feláldozzuk mindazt, ami már nem szolgálja a fejlődésünket – mint például a mára már feleslegessé vált régi beidegződések  –, az áldozat áldássá válik.

A belső sárkány legyőzése

,,Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király jajveszékelt és megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány. (…)  György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott (…) és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant.”  (Szent Györgyről szóló részletet a Legenda aureából)

dragon-1589753_1920.png

Sárkányölő Szent György napján (április 24.) lépett be a Nap a Kos csillagképbe. A legenda szerint Dadianosz perzsa király üldözte Györgyöt, a Kappadókiából származó keresztény katonatisztet. Miután a király elfogta, a börtönben hét esztendőig keresztül kínzásokat kellett elviselnie, sőt a történet szerint háromszor meghalt és háromszor feltámadt. Tisztelete Európában a középkorban volt a legerősebb: főként a lovag oltalmazójaként tartották számon. A lovagság intézményének háttérbe szorulásával erősödött meg sárkányölőként való tisztelete.

A sárkány a legtöbb történetben gonosz és félelmetes szereplőként tűnik fel. Alakjához tartoznak a még megzabolázatlan ösztönök, indulatok, meghatározhatatlan félelmek. Legyőzéséhez önuralomra, bátorságra és tetterőre van szükség. Éppen ezt szimbolizálja a Kos csillagkép, ahogy Sárkányölő Szent György alakja is. Ha szembenézünk eddig el nem fogadott tulajdonságainkkal vagy indulatainkkal, vagyis ha megtanulunk uralkodni belső sárkányainkon, akkor építő és kreatív módon használhatjuk fel az eddig romboló energiát. Ehhez ad lendületet és hívja fel figyelmünket az évnek ez az időszaka is.

“Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.” (Weöres Sándor)

Forrás:
Antalfai Márta: A sárkány a mesében és az életünkben (Fordulópont 2014/3)
Bartha Lajos: A csillagképek története és látnivalói
Jankovics Marcell: Jelképtár
Sofia Souli: Görög mitológia

 

Mesterségek a mesékben: Az udvari bolond

Az udvari bolondok látszólag alacsony rangú személyeknek tűnhetnek, ezzel ellentétben azonban mindig is meglehetősen éles eszű emberek látták el ezt a feladatot. Bár azt hihetnénk, hogy csak a nevettetés volt a dolguk, amit látszólag bárki el tudna végezni, ennél sokkal többről volt szó. Lássuk, mit tanulhatunk a legendás és a mesebeli udvari bolondoktól, például Mátyás király híres udvari bolondjától.

Az udvari bolond volt az egyetlen a királyi udvarban, aki megmondhatta a királynak az igazságot, természetesen legtöbbször ironikus vagy tréfás formában tette ezt. Ennek az volt a szerepe, hogy a király nézzen szembe azzal, ami nem túl kellemes saját magára nézve, és mindazzal, amit például tagadni próbált. A bolond mondandójával és tréfáival kizökkenti és visszarántja a földre, a “való életbe” az uralkodót. Segít a királynak abban, hogy felszámolja az illúzióit, ezzel pedig fejlődésre sarkallja őt. Megóvja attól, hogy túl önelégült, hogy túl egyoldalú legyen. Ez a szembesítés legtöbbször fájdalmas, de elengedhetetlen a változáshoz és a fejlődéshez.

pro-church-media-477814-unsplash.png

A bolond volt az, aki által jelen volt az egység. Egyrészt azért, mert alacsony rangjával a legmagasabb királyi hatalom ellentétét képviselte. Másrészt pedig az uralkodóval szemben – aki a rendet testesíti meg – az udvari bolond a káoszt szimbolizálja. Az udvarban, ahol mindenki hízelgő és nyájas módon beszélt az uralkodóval, ő képviselte az őszinte, tiszta hangot. 

Mátyás király udvari bolondja

Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyökölt a kertbe nyíló ablakán. Egyszer csak azt látja, hogy udvari bolondja sietve megy.

– Hová-hová, fickó, ilyen sebbel-lobbal? – kiáltott le neki a király.

– Téged akarlak meglátogatni, komám.

– Hadd el, nem lehet az.

– Nem? És miért nem?

– Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába jönni.

– Hát akkor te hogy jutottál be?

Ez a kérdés úgy meglepte Mátyást, hogy hevenyében nem tudott rá felelni, azért nem haragudott egy csöppet sem.

(Forrás: Mesék és mondák Mátyás királyról)

Napjainkban talán részben a Stand-up comedy elődói tartanak hasonló tükröt elénk, amikor is a humoristák vicces történeteket mesélnek ismerőseikről, sőt sokszor családtagjaikról.

A tarot kártya egyik lapja szintén egy bolondot ábrázol, akinek a fején csörgősipka van, hátán pedig batyut visz. Az egyetlen lap, amelyik nincs megszámozva, tehát a többi kártyán látható szerepek közül bármelyiket képes magára ölteni. Ő a nagy utazó, az abszolút zérus; minden belőle keletkezik és belé tér vissza, ő a káosz és az újjászületés – olvashatjuk a Szimbólumtárban.

A francia kártyának pedig bizonyos kártyajátékokban a legértékesebb lapja a Joker, vagyis az udvari bolond. A Jolly Joker ugyanis még a királyt ábrázoló lapnál is többet ér, és szintén bármelyik más kártyát helyettesíteni tudja.

card-game-570835_1920.png

Az udvari bolond szerep, sőt mondhatjuk azt, hogy mesterség jelentősége tehát rendkívül nagy. Ha megfogadjuk az üzenetét, miszerint időnként nézzünk szembe nem túl kellemes tulajdonságainkkal vagy tetteinkkel, az mindenképpen előrelépés.

Amennyiben szemtől szemben látjuk saját magunkat, nem pedig az “ilyennek kellene lennem” elvárások tükrében, és elismerjük például pozitív és negatív tulajdonságainkat egyaránt, már jó kiindulópont a fejlődéshez.

Forrás: 
Jankovics Marcell: Jelképtár
Kríza Ildikó: Mesék és mondák Mátyás királyról
Richard Rohr: A férfi útja II.
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A kovács

A kovácsokat, vagyis a fémmegmunkálás mestereit elődeink korában különösen nagy tisztelet és megbecsülés övezte. Munkájukat mágikus tevékenységnek tekintették. Hogy mi lehet ennek az oka? Kétségkívül az, hogy a kovács az anyag eredeti tulajdonságait megváltoztatja: tűz feletti hatalmával a föld titkos mélyéből előkerülő vasércet vassá, vagyis hasznos anyaggá alakítja. Tehát teremt és alakít, így az istenek segítőtársát látták benne. Nem véletlen tehát, hogy a meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplői. Nézzük is meg, mire tanítanak minket.

jonathan-bean-284904-unsplash.png

Héphaisztosztól, a görög mitológia sánta kovácsistenétől megtanulhatjuk, hogyan alakíthatjuk át élményeinket – legyenek azok fájdalmasak vagy örömteliek – kézzel fogható műalkotássá. Zeusz és a többi isten nem szívesen látta Héphaisztoszt az Olümposzon, így föld alatti műhelyében tevékenykedett.  Ő az egyedüli a görög istenek közül, aki dolgozott. A tűzzel való alkotói munka határozta meg mindennapjait: ékszereket, arany trónust, sőt még vértezetet és pajzsot is készített. Zeusz villámai és mennykövei is neki köszönhetők. Nevének jelentése “tűz”. Így nem véletlenül kapcsolták hozzá a föld alatti tüzet, ami a vulkánok mélyéről lávaként tör felszínre. Ez a mélyből jövő tűz a szenvedélyes érzelmeket szimbolizálja, amelyek sokszor hirtelen és váratlanul törnek elő az emberből, ha túl sokáig nem nyernek kifejezést. Ez táplálta Héphaisztosz kreativitását is – vélhetően főként az Olümposz hegyéről való kitaszítottsága , és ösztönözte arra, hogy szebbnél szebb dolgokat létrehozzon.

Tolkien A woottoni kovácsmester című meséjének főszereplője egy nem mindennapi kovács, aki bejáratos Tündérországba. Történt ugyanis, hogy még gyerekkorában, amikor egy lakomán a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát, belekerült egy tündércsillag, amit a fiú lenyelt, aztán pedig a homlokán viselt. Innentől fogva varázslatos hatalom birtokában volt. Megkapta a tündérek nyughatatlan vándorlelkét, és a jogot, hogy beléphessen Tündérországba.

Mesterségbeli tudása révén hamar ismertté vált a környéken, s nem csak a saját falujában, de sok másikban is. Az apja kovács volt, s a fiú nem csak a nyomdokaiba lépett, de tökéletesítette is mesterségét. (…) ő volt a legjobb kovács szerte a Keleti Végek és a Nyugati Erdők között, aki műhelyében bármit meg tudott formázni a vasból. (…) Ám amikor ideje engedte, a munka puszta öröméért is készített dolgokat; és ezek sikerültek a leggyönyörűbbre, mert olyan csodálatos formákra tudta munkálni a vasat, melyek könnyűnek tűntek, mint a virágszirmok, s mégis őrizték a fém zord erejét – vagy még annál is többet.” (J.R.R. Tolkien: A woottoni kovácsmester)

A woottoni kovácsmester példája arra hívja fel a figyelmünket, hogy fontos megőrizni a kapcsolatot a belső világunkkal és a fantáziánkkal. Mindez megóv attól is, hogy a valóságot kizárólag azzal azonosítsuk, amit a szemünkkel látunk. Az említett mesebeli kovács – belső kincseiből merítve – csodálatos tárgyakat tud formálni a vasból. Meg tudja valósítani, anyagba tudja önteni, amit szeretne és amit megálmodott: a külső és a belső világ összhangban van.

allef-vinicius-205147Vas Lacit, a népmeséből ismert királyfit szintén egy kovács acélozza meg, hogy kard ne fogja a testét. Méghozzá egy olyan kovácsmester siet a fiú segítségére, aki maga is tetőtől talpig csupa acél:

Megy, mendegél Laci is, megérkezik a kovácsműhelybe, de az olyan kovácsműhely volt, amilyent ő még világéletében nem látott. Tiszta csupa acél volt a fala, a födele, kívül-belül. Bemegy a műhelybe, hát a kovács is tetőtől talpig csupa acél.

Köszön Laci illendőképpen, elmondja, miben jár, s mit üzent az öregasszony.

– Jól van, fiam – mondotta a kovács –, ismerem a dolgodat, hiszen erős legény vagy, amint látom, vasból van a tested, de megacélozlak tetőtől talpig, hogy kard ne fogja testedet.” (Benedek Elek: Vas Laci)

A vas a szilárdság és az erő szimbóluma, harci fémként pedig természetesen a bátorságé is. Ha pedig a vasból acél lesz, egy még ellenállóbb anyag jön létre, amelynek a tűz és az ütések adják meg az erejét. A szenvedély és az életerő találkozik a tapasztalattal és a megpróbáltatásokkal. Aki a felkavaró lelki megéléseket és tapasztalatokat transzformálni tudja és fel tudja használni arra, hogy szolgálatára legyenek, olyan belső erőre tesz szert, mint az acél. A kovácsműhelyben ezt tanulja meg Vas Laci is. 

Te mit tanulnál meg szívesen a felsorolt három kovács valamelyikétől? 

 

Forrás:
Benedek Elek összes meséi 1-2. kötet
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istenek
Jankovics Marcell: Jelképtár
Sofia Souli: Görög mitológia
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)
J.R.R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A vadász

A vadászat az egyik legősibb tevékenység, elődeink már a több ezer éves barlangrajzokon is ábrázolták. A meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplője a vadász, aki általában pozitív szereplőként jelenik meg: ő menti meg Piroskát a farkas hasából, de Hófehérke is neki köszönheti életét.

Egy vadásznak sok képességet ki kell fejlesztenie magában, hogy valóban tiszteletre méltóan és eredményesen tudja végezni feladatát. Szüksége van türelemre, hogy felkutassa a kiszemelt állatot, valamint koncentrációra, hogy a megfelelő pillanatban ejtse el. Erővel is rendelkezni kell, hogy legyőzze a ragadozót. Nem utolsósorban pedig tisztelnie is kell az állatot, akit zsákmányaként akar megszerezni. Mindezekből adódóan szimbolikus értelemben az ösztönök legyőzése és uralása kapcsolódik hozzá. 

vidar-kristiansen-15965-unsplash

A vadászó uralkodók a vadállatok legyőzésével bizonyítják, hogy hatalmuk van az ártó erők fölött. Ilyen volt például az ószövetségi Nimród, akit a Biblia az első uralkodónak tart a földön, és akinek óriási birodalma volt.

A görög mitológiában Héraklész (Herkules) próbái közé tartozott, hogy meg kellett ölnie a nemeai oroszlánt, aki rettegésben tartotta a környéken élőket. Ez az állat sebezhetetlen bundával rendelkezett, így a hős – miután semmilyen fegyverrel sem boldogult – ahhoz a cselhez folyamodott, hogy bekergette az oroszlánt egy barlangba, amelynek egyik végét eltorlaszolta, majd pedig puszta kézzel megfojtotta az állatot. Az oroszlán itt a bennünk lévő ösztönöket és agressziót testesíti meg. A kérdés az, hogy hogyan szelídítsük meg ezeket az energiáinkat úgy, hogy megmaradjon az egészséges egyensúly. Hogyan kezeljük haragunkat és szenvedélyeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket? Héraklész megölte a vadállatot, de bőrét magára terítette: most már uralni tudja erejét, hatalomvágyát és ösztöneit, mindazt, amit az oroszlán szimbolizál. Nem mondott le ezekről, nem fojtotta el őket, hanem a küzdés során megtanult bánni velük, így amikor szüksége van rájuk, azok nem ide-oda rángatják, hanem a segítségére lesznek.

Szintén a görög mitológiából ismert Artemisz, a vadászat istennője, a független és céltudatos nők megszemélyesítője. Ő a célra tartó íjász, akinek nyila minden esetben tévedhetetlenül célba ér. Fürgén és elszántan cselekedett mindig, ha segítséget kértek tőle, de a bosszúállásban is ugyanilyen gyors volt. Lakhelye a vadon, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak.

photo-1466804818781-6dc2644db8a2 (1)

A mesékben, főként a tündérmesékben sokszor a vadász siet a bajba jutott hősnő segítségére. Ő menti meg Hófehérkét, vagy például Gyöngyikét is a mostoha, illetve a boszorkány karmai közül. Az erőt, az igazságot és a leleményességet személyesíti meg. Munkáját az erdőben végzi, ami a mesékben a lélek és a tudattalan helyszíne. Szimbolikus értelemben a vadász tehát otthonosan mozog az intuíció, az érzelmek és az ösztönök világában.

Mindezt mi is megtanulhatjuk a mesebeli vadásztól. Ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket és ösztönös késztetéseinket, és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek. 

Ha több időt töltünk a természetben, tapasztalhatjuk a befelé figyelés és az elmélyülés hatását. A bátrak akár egy éjszakai holdfényes erdei sétát is tehetnek.  Ha pedig közben felnézünk a csillagos égboltra, Orión, a vadász csillagképét (kedvenc vadászkutyája társaságában) is felfedezhetjük, akit a mítosz szerint Artemisz emelt a csillagtérképre.

 

Forrás:
Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők
Jankovics Marcell: Jelképtár
Sofia Souli: Görög mitológia
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Horrorisztikus mesei mozzanatok #2 Hamupipőke

A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik.” (Sri Chinmoy)

A Hamupipőke című közkedvelt tündérmese is tartalmaz olyan mozzanatot, amely akár egy horrorfilmbe is beleillene, ha egy az egyben megfilmesítenék. Természetesen ennek a jelenetnek sem az elrettentés a célja, ahogy a Hófehérke hasonlóan hátborzongató részleteiről is megtudhattad. Sokkal inkább az, hogy szimbolikusan megjelenítsen egy lelki történést.

Bonyodalmak az üvegcipellő körül

Miután Hamupipőke elővigyázatlanságból az egyik üvegcipellőjét a palota lépcsőjén hagyta, a királyfi lázasan keresni kezdi, ki lehet a titokzatos szépség, akinek a lábára illik a cipő.

wu-yi-171016

A lány mostohája és két gonosz nővére viszont mindent megtennének azért, hogy a testvérek egyike legyen a királyfi szerencsés választottja:

“Az anyja mellette állt, izgatottan leste a nagyravágyó asszony, lesz-e királyné a lányából. Gyorsan hozott egy kést, azt mondta:
– Vágd le hamar a nagyujjadat! Ha királyné leszel, úgysem kell többet gyalog járnod!
A lány levágta a nagyujját, beleszorította lábát a cipőcskébe, legyűrte a fájdalmát, és kiment a királyfihoz. Az a nyergébe emelte, és ellovagolt vele.” (Részlet a Hamupipőke c. meséből)

Hamupipőke nővérei még arra is képesek, hogy levágjanak egy darabot a lábfejükből. Mindezt azért, hogy beleerőltessék magukat egy olyan szerepbe, amelynek egyébként nem felelnek meg. Ki is derül az igazság:

“Ahogy a királyfi a közelükbe ért, egyszerre panaszosan búgni kezdtek. Azt búgták:

Burukk, burukk, szép a lány,
de a lába véres ám!
Kicsi rá a topánka,
otthon ül még a mátka.

A királyfi lenézett, s látta, hogy a topánkából szivárog a vér. Tüstént megfordította a lovát és hazavitte a hamis menyasszonyt.” (Részlet a Hamupipőke c. meséből)

Mit jelképezhet ez a kegyetlen és fájdalmas cselekedet?

A mostohatestvérek bármit megtettek volna azért, hogy megfeleljenek az elvárásnak, amit az anyjuk is folyton hangoztatott: mindenáron királynék akartak lenni. Nem elég, hogy másnak akarták mutatni magukat, mint akik – hiszen egyikük sem volt a titokzatos szépség, akit a királyfi keresett -, erőszakkal belepréselték magukat egy olyan cipőbe, ami nem az övék. Olyan szerepnek akartak megfelelni, ami nem passzolt rájuk. Ennek érdekében pedig kegyetlenül lenyesegették magukról, ami ebbe az elképzelésbe nem passzolt bele.

Beleférni más cipőjébe

A nővérek meg szerettek volna felelni annak az ideának, amit a bálon megjelenő Hamupipőke képviselt. Nem a saját útjukat akarták járni, a saját cipőjükben, hanem valaki más életére vágyakoztak. Ahelyett, hogy az erősségeiket, tehetségüket kihasználva igyekeztek volna boldogulni, minden energiájukat arra fecsérelték, hogy valaki másnak mutassák magukat.

Lehet, hogy elképzelésük sem volt arról, hogy milyen képességekkel  rendelkeznek, és hogy mi az ő útjuk. Valószínűleg könnyebb volt számukra, hogy egy mások által kitaposott utat kövessenek, amit a kultúra, a társadalom vagy más emberek elvárásai alakítottak ki. Mi is belefuthatunk nap mint nap ebbe a csapdába. A kultúra, a társadalom, a körülöttünk élő emberek, sőt, saját magunk is alkothatunk olyan skatulyákat, amelyek kicsik és kényelmetlenek. Mégis sokszor igyekszünk beleférni ezekbe. A reklámok vagy a plakátok előszeretettel üzenik, hogy a nap minden pillanatában nézz ki tökéletesen, vagy hogy nincs idő a fájdalomra, ezért vegyél be egy pirulát. Népszerű elvárások kapcsolódnak még az ünnepekhez is: például hogy karácsonykor mindenki boldog és önfeledt. Nem is csoda, ha ezek után néha “szorít a cipő.”

ali-morshedlou-580248-unsplash

A saját cipő

Hamupipőke megdolgozott a saját fejlődésért: aprólékos és precíz munkával szétválogatta a hamut és a lencsét. A belső lelki munkát tanítja meg nekünk: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen végül eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Nem felelt meg mostohája elvárásának, mégis varázslatos dolgok történtek vele.

Érdemes tüzetesen megvizsgálni minden szokásunkat, elvárásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e, ahogy Hamupipőke is kiválogatta a magokat a hamuból. Türelmes és elmélyült munkával kialakította a saját útját, amit kényelmesen, a saját cipőjében járhat.

És a Te “cipőd” milyen? Rád van szabva? Kényelmes benne “járni”? 

Színező – Téli város

Az ablakokat néha sűrűn belepte a jégvirág, de a gyerekek ilyenkor rézpénzt melegítettek a kályha oldalán, és a jeges üvegre nyomták. Szép kis kerek ablakot olvasztottak rajta, rátapasztották fél szemüket, s átkukucskáltak egymáshoz a kisfiú meg a kislány. (…) Kint pedig hideg volt, kavargott a hó.(Andersen: A hókirálynő)

téliváros.png

A színező letöltéséhez kattints ide: LETÖLTÖM

Nyomtasd ki, és kezdődhet is a színezés!

Jó kikapcsolódást!