Mesterségek a mesékben: Az udvari bolond

Az udvari bolondok látszólag alacsony rangú személyeknek tűnhetnek, ezzel ellentétben azonban mindig is meglehetősen éles eszű emberek látták el ezt a feladatot. Bár azt hihetnénk, hogy csak a nevettetés volt a dolguk, amit látszólag bárki el tudna végezni, ennél sokkal többről volt szó. Lássuk, mit tanulhatunk a legendás és a mesebeli udvari bolondoktól, például Mátyás király híres udvari bolondjától.

Az udvari bolond volt az egyetlen a királyi udvarban, aki megmondhatta a királynak az igazságot, természetesen legtöbbször ironikus vagy tréfás formában tette ezt. Ennek az volt a szerepe, hogy a király nézzen szembe azzal, ami nem túl kellemes saját magára nézve, és mindazzal, amit például tagadni próbált. A bolond mondandójával és tréfáival kizökkenti és visszarántja a földre, a “való életbe” az uralkodót. Segít a királynak abban, hogy felszámolja az illúzióit, ezzel pedig fejlődésre sarkallja őt. Megóvja attól, hogy túl önelégült, hogy túl egyoldalú legyen. Ez a szembesítés legtöbbször fájdalmas, de elengedhetetlen a változáshoz és a fejlődéshez.

pro-church-media-477814-unsplash.png

A bolond volt az, aki által jelen volt az egység. Egyrészt azért, mert alacsony rangjával a legmagasabb királyi hatalom ellentétét képviselte. Másrészt pedig az uralkodóval szemben – aki a rendet testesíti meg – az udvari bolond a káoszt szimbolizálja. Az udvarban, ahol mindenki hízelgő és nyájas módon beszélt az uralkodóval, ő képviselte az őszinte, tiszta hangot. 

Mátyás király udvari bolondja

Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyökölt a kertbe nyíló ablakán. Egyszer csak azt látja, hogy udvari bolondja sietve megy.

– Hová-hová, fickó, ilyen sebbel-lobbal? – kiáltott le neki a király.

– Téged akarlak meglátogatni, komám.

– Hadd el, nem lehet az.

– Nem? És miért nem?

– Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába jönni.

– Hát akkor te hogy jutottál be?

Ez a kérdés úgy meglepte Mátyást, hogy hevenyében nem tudott rá felelni, azért nem haragudott egy csöppet sem.

(Forrás: Mesék és mondák Mátyás királyról)

Napjainkban talán részben a Stand-up comedy elődói tartanak hasonló tükröt elénk, amikor is a humoristák vicces történeteket mesélnek ismerőseikről, sőt sokszor családtagjaikról.

A tarot kártya egyik lapja szintén egy bolondot ábrázol, akinek a fején csörgősipka van, hátán pedig batyut visz. Az egyetlen lap, amelyik nincs megszámozva, tehát a többi kártyán látható szerepek közül bármelyiket képes magára ölteni. Ő a nagy utazó, az abszolút zérus; minden belőle keletkezik és belé tér vissza, ő a káosz és az újjászületés – olvashatjuk a Szimbólumtárban.

A francia kártyának pedig bizonyos kártyajátékokban a legértékesebb lapja a Joker, vagyis az udvari bolond. A Jolly Joker ugyanis még a királyt ábrázoló lapnál is többet ér, és szintén bármelyik más kártyát helyettesíteni tudja.

card-game-570835_1920.png

Az udvari bolond szerep, sőt mondhatjuk azt, hogy mesterség jelentősége tehát rendkívül nagy. Ha megfogadjuk az üzenetét, miszerint időnként nézzünk szembe nem túl kellemes tulajdonságainkkal vagy tetteinkkel, az mindenképpen előrelépés.

Amennyiben szemtől szemben látjuk saját magunkat, nem pedig az “ilyennek kellene lennem” elvárások tükrében, és elismerjük például pozitív és negatív tulajdonságainkat egyaránt, már jó kiindulópont a fejlődéshez.

Forrás: 
Jankovics Marcell: Jelképtár
Kríza Ildikó: Mesék és mondák Mátyás királyról
Richard Rohr: A férfi útja II.
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)
Reklámok

Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A kovács

A kovácsokat, vagyis a fémmegmunkálás mestereit elődeink korában különösen nagy tisztelet és megbecsülés övezte. Munkájukat mágikus tevékenységnek tekintették. Hogy mi lehet ennek az oka? Kétségkívül az, hogy a kovács az anyag eredeti tulajdonságait megváltoztatja: tűz feletti hatalmával a föld titkos mélyéből előkerülő vasércet vassá, vagyis hasznos anyaggá alakítja. Tehát teremt és alakít, így az istenek segítőtársát látták benne. Nem véletlen tehát, hogy a meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplői. Nézzük is meg, mire tanítanak minket.

jonathan-bean-284904-unsplash.png

Héphaisztosztól, a görög mitológia sánta kovácsistenétől megtanulhatjuk, hogyan alakíthatjuk át élményeinket – legyenek azok fájdalmasak vagy örömteliek – kézzel fogható műalkotássá. Zeusz és a többi isten nem szívesen látta Héphaisztoszt az Olümposzon, így föld alatti műhelyében tevékenykedett.  Ő az egyedüli a görög istenek közül, aki dolgozott. A tűzzel való alkotói munka határozta meg mindennapjait: ékszereket, arany trónust, sőt még vértezetet és pajzsot is készített. Zeusz villámai és mennykövei is neki köszönhetők. Nevének jelentése “tűz”. Így nem véletlenül kapcsolták hozzá a föld alatti tüzet, ami a vulkánok mélyéről lávaként tör felszínre. Ez a mélyből jövő tűz a szenvedélyes érzelmeket szimbolizálja, amelyek sokszor hirtelen és váratlanul törnek elő az emberből, ha túl sokáig nem nyernek kifejezést. Ez táplálta Héphaisztosz kreativitását is – vélhetően főként az Olümposz hegyéről való kitaszítottsága , és ösztönözte arra, hogy szebbnél szebb dolgokat létrehozzon.

Tolkien A woottoni kovácsmester című meséjének főszereplője egy nem mindennapi kovács, aki bejáratos Tündérországba. Történt ugyanis, hogy még gyerekkorában, amikor egy lakomán a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát, belekerült egy tündércsillag, amit a fiú lenyelt, aztán pedig a homlokán viselt. Innentől fogva varázslatos hatalom birtokában volt. Megkapta a tündérek nyughatatlan vándorlelkét, és a jogot, hogy beléphessen Tündérországba.

Mesterségbeli tudása révén hamar ismertté vált a környéken, s nem csak a saját falujában, de sok másikban is. Az apja kovács volt, s a fiú nem csak a nyomdokaiba lépett, de tökéletesítette is mesterségét. (…) ő volt a legjobb kovács szerte a Keleti Végek és a Nyugati Erdők között, aki műhelyében bármit meg tudott formázni a vasból. (…) Ám amikor ideje engedte, a munka puszta öröméért is készített dolgokat; és ezek sikerültek a leggyönyörűbbre, mert olyan csodálatos formákra tudta munkálni a vasat, melyek könnyűnek tűntek, mint a virágszirmok, s mégis őrizték a fém zord erejét – vagy még annál is többet.” (J.R.R. Tolkien: A woottoni kovácsmester)

A woottoni kovácsmester példája arra hívja fel a figyelmünket, hogy fontos megőrizni a kapcsolatot a belső világunkkal és a fantáziánkkal. Mindez megóv attól is, hogy a valóságot kizárólag azzal azonosítsuk, amit a szemünkkel látunk. Az említett mesebeli kovács – belső kincseiből merítve – csodálatos tárgyakat tud formálni a vasból. Meg tudja valósítani, anyagba tudja önteni, amit szeretne és amit megálmodott: a külső és a belső világ összhangban van.

allef-vinicius-205147Vas Lacit, a népmeséből ismert királyfit szintén egy kovács acélozza meg, hogy kard ne fogja a testét. Méghozzá egy olyan kovácsmester siet a fiú segítségére, aki maga is tetőtől talpig csupa acél:

Megy, mendegél Laci is, megérkezik a kovácsműhelybe, de az olyan kovácsműhely volt, amilyent ő még világéletében nem látott. Tiszta csupa acél volt a fala, a födele, kívül-belül. Bemegy a műhelybe, hát a kovács is tetőtől talpig csupa acél.

Köszön Laci illendőképpen, elmondja, miben jár, s mit üzent az öregasszony.

– Jól van, fiam – mondotta a kovács –, ismerem a dolgodat, hiszen erős legény vagy, amint látom, vasból van a tested, de megacélozlak tetőtől talpig, hogy kard ne fogja testedet.” (Benedek Elek: Vas Laci)

A vas a szilárdság és az erő szimbóluma, harci fémként pedig természetesen a bátorságé is. Ha pedig a vasból acél lesz, egy még ellenállóbb anyag jön létre, amelynek a tűz és az ütések adják meg az erejét. A szenvedély és az életerő találkozik a tapasztalattal és a megpróbáltatásokkal. Aki a felkavaró lelki megéléseket és tapasztalatokat transzformálni tudja és fel tudja használni arra, hogy szolgálatára legyenek, olyan belső erőre tesz szert, mint az acél. A kovácsműhelyben ezt tanulja meg Vas Laci is. 

Te mit tanulnál meg szívesen a felsorolt három kovács valamelyikétől? 

 

Forrás:
Benedek Elek összes meséi 1-2. kötet
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istenek
Jankovics Marcell: Jelképtár
Sofia Souli: Görög mitológia
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)
J.R.R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A vadász

A vadászat az egyik legősibb tevékenység, elődeink már a több ezer éves barlangrajzokon is ábrázolták. A meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplője a vadász, aki általában pozitív szereplőként jelenik meg: ő menti meg Piroskát a farkas hasából, de Hófehérke is neki köszönheti életét.

Egy vadásznak sok képességet ki kell fejlesztenie magában, hogy valóban tiszteletre méltóan és eredményesen tudja végezni feladatát. Szüksége van türelemre, hogy felkutassa a kiszemelt állatot, valamint koncentrációra, hogy a megfelelő pillanatban ejtse el. Erővel is rendelkezni kell, hogy legyőzze a ragadozót. Nem utolsósorban pedig tisztelnie is kell az állatot, akit zsákmányaként akar megszerezni. Mindezekből adódóan szimbolikus értelemben az ösztönök legyőzése és uralása kapcsolódik hozzá. 

vidar-kristiansen-15965-unsplash

A vadászó uralkodók a vadállatok legyőzésével bizonyítják, hogy hatalmuk van az ártó erők fölött. Ilyen volt például az ószövetségi Nimród, akit a Biblia az első uralkodónak tart a földön, és akinek óriási birodalma volt.

A görög mitológiában Héraklész (Herkules) próbái közé tartozott, hogy meg kellett ölnie a nemeai oroszlánt, aki rettegésben tartotta a környéken élőket. Ez az állat sebezhetetlen bundával rendelkezett, így a hős – miután semmilyen fegyverrel sem boldogult – ahhoz a cselhez folyamodott, hogy bekergette az oroszlánt egy barlangba, amelynek egyik végét eltorlaszolta, majd pedig puszta kézzel megfojtotta az állatot. Az oroszlán itt a bennünk lévő ösztönöket és agressziót testesíti meg. A kérdés az, hogy hogyan szelídítsük meg ezeket az energiáinkat úgy, hogy megmaradjon az egészséges egyensúly. Hogyan kezeljük haragunkat és szenvedélyeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket? Héraklész megölte a vadállatot, de bőrét magára terítette: most már uralni tudja erejét, hatalomvágyát és ösztöneit, mindazt, amit az oroszlán szimbolizál. Nem mondott le ezekről, nem fojtotta el őket, hanem a küzdés során megtanult bánni velük, így amikor szüksége van rájuk, azok nem ide-oda rángatják, hanem a segítségére lesznek.

Szintén a görög mitológiából ismert Artemisz, a vadászat istennője, a független és céltudatos nők megszemélyesítője. Ő a célra tartó íjász, akinek nyila minden esetben tévedhetetlenül célba ér. Fürgén és elszántan cselekedett mindig, ha segítséget kértek tőle, de a bosszúállásban is ugyanilyen gyors volt. Lakhelye a vadon, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak.

photo-1466804818781-6dc2644db8a2 (1)

A mesékben, főként a tündérmesékben sokszor a vadász siet a bajba jutott hősnő segítségére. Ő menti meg Hófehérkét, vagy például Gyöngyikét is a mostoha, illetve a boszorkány karmai közül. Az erőt, az igazságot és a leleményességet személyesíti meg. Munkáját az erdőben végzi, ami a mesékben a lélek és a tudattalan helyszíne. Szimbolikus értelemben a vadász tehát otthonosan mozog az intuíció, az érzelmek és az ösztönök világában.

Mindezt mi is megtanulhatjuk a mesebeli vadásztól. Ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket és ösztönös késztetéseinket, és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek. 

Ha több időt töltünk a természetben, tapasztalhatjuk a befelé figyelés és az elmélyülés hatását. A bátrak akár egy éjszakai holdfényes erdei sétát is tehetnek.  Ha pedig közben felnézünk a csillagos égboltra, Orión, a vadász csillagképét (kedvenc vadászkutyája társaságában) is felfedezhetjük, akit a mítosz szerint Artemisz emelt a csillagtérképre.

 

Forrás:
Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők
Jankovics Marcell: Jelképtár
Sofia Souli: Görög mitológia
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Horrorisztikus mesei mozzanatok #2 Hamupipőke

A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik.” (Sri Chinmoy)

A Hamupipőke című közkedvelt tündérmese is tartalmaz olyan mozzanatot, amely akár egy horrorfilmbe is beleillene, ha egy az egyben megfilmesítenék. Természetesen ennek a jelenetnek sem az elrettentés a célja, ahogy a Hófehérke hasonlóan hátborzongató részleteiről is megtudhattad. Sokkal inkább az, hogy szimbolikusan megjelenítsen egy lelki történést.

Bonyodalmak az üvegcipellő körül

Miután Hamupipőke elővigyázatlanságból az egyik üvegcipellőjét a palota lépcsőjén hagyta, a királyfi lázasan keresni kezdi, ki lehet a titokzatos szépség, akinek a lábára illik a cipő.

wu-yi-171016

A lány mostohája és két gonosz nővére viszont mindent megtennének azért, hogy a testvérek egyike legyen a királyfi szerencsés választottja:

“Az anyja mellette állt, izgatottan leste a nagyravágyó asszony, lesz-e királyné a lányából. Gyorsan hozott egy kést, azt mondta:
– Vágd le hamar a nagyujjadat! Ha királyné leszel, úgysem kell többet gyalog járnod!
A lány levágta a nagyujját, beleszorította lábát a cipőcskébe, legyűrte a fájdalmát, és kiment a királyfihoz. Az a nyergébe emelte, és ellovagolt vele.” (Részlet a Hamupipőke c. meséből)

Hamupipőke nővérei még arra is képesek, hogy levágjanak egy darabot a lábfejükből. Mindezt azért, hogy beleerőltessék magukat egy olyan szerepbe, amelynek egyébként nem felelnek meg. Ki is derül az igazság:

“Ahogy a királyfi a közelükbe ért, egyszerre panaszosan búgni kezdtek. Azt búgták:

Burukk, burukk, szép a lány,
de a lába véres ám!
Kicsi rá a topánka,
otthon ül még a mátka.

A királyfi lenézett, s látta, hogy a topánkából szivárog a vér. Tüstént megfordította a lovát és hazavitte a hamis menyasszonyt.” (Részlet a Hamupipőke c. meséből)

Mit jelképezhet ez a kegyetlen és fájdalmas cselekedet?

A mostohatestvérek bármit megtettek volna azért, hogy megfeleljenek az elvárásnak, amit az anyjuk is folyton hangoztatott: mindenáron királynék akartak lenni. Nem elég, hogy másnak akarták mutatni magukat, mint akik – hiszen egyikük sem volt a titokzatos szépség, akit a királyfi keresett -, erőszakkal belepréselték magukat egy olyan cipőbe, ami nem az övék. Olyan szerepnek akartak megfelelni, ami nem passzolt rájuk. Ennek érdekében pedig kegyetlenül lenyesegették magukról, ami ebbe az elképzelésbe nem passzolt bele.

Beleférni más cipőjébe

A nővérek meg szerettek volna felelni annak az ideának, amit a bálon megjelenő Hamupipőke képviselt. Nem a saját útjukat akarták járni, a saját cipőjükben, hanem valaki más életére vágyakoztak. Ahelyett, hogy az erősségeiket, tehetségüket kihasználva igyekeztek volna boldogulni, minden energiájukat arra fecsérelték, hogy valaki másnak mutassák magukat.

Lehet, hogy elképzelésük sem volt arról, hogy milyen képességekkel  rendelkeznek, és hogy mi az ő útjuk. Valószínűleg könnyebb volt számukra, hogy egy mások által kitaposott utat kövessenek, amit a kultúra, a társadalom vagy más emberek elvárásai alakítottak ki. Mi is belefuthatunk nap mint nap ebbe a csapdába. A kultúra, a társadalom, a körülöttünk élő emberek, sőt, saját magunk is alkothatunk olyan skatulyákat, amelyek kicsik és kényelmetlenek. Mégis sokszor igyekszünk beleférni ezekbe. A reklámok vagy a plakátok előszeretettel üzenik, hogy a nap minden pillanatában nézz ki tökéletesen, vagy hogy nincs idő a fájdalomra, ezért vegyél be egy pirulát. Népszerű elvárások kapcsolódnak még az ünnepekhez is: például hogy karácsonykor mindenki boldog és önfeledt. Nem is csoda, ha ezek után néha “szorít a cipő.”

ali-morshedlou-580248-unsplash

A saját cipő

Hamupipőke megdolgozott a saját fejlődésért: aprólékos és precíz munkával szétválogatta a hamut és a lencsét. A belső lelki munkát tanítja meg nekünk: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen végül eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Nem felelt meg mostohája elvárásának, mégis varázslatos dolgok történtek vele.

Érdemes tüzetesen megvizsgálni minden szokásunkat, elvárásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e, ahogy Hamupipőke is kiválogatta a magokat a hamuból. Türelmes és elmélyült munkával kialakította a saját útját, amit kényelmesen, a saját cipőjében járhat.

És a Te “cipőd” milyen? Rád van szabva? Kényelmes benne “járni”? 

Színező – Téli város

Az ablakokat néha sűrűn belepte a jégvirág, de a gyerekek ilyenkor rézpénzt melegítettek a kályha oldalán, és a jeges üvegre nyomták. Szép kis kerek ablakot olvasztottak rajta, rátapasztották fél szemüket, s átkukucskáltak egymáshoz a kisfiú meg a kislány. (…) Kint pedig hideg volt, kavargott a hó.(Andersen: A hókirálynő)

téliváros.png

A színező letöltéséhez kattints ide: LETÖLTÖM

Nyomtasd ki, és kezdődhet is a színezés!

Jó kikapcsolódást!

Horrorisztikus mesei mozzanatok #1 Hófehérke

A Grimm mesékben több olyan mozzanat található, amely akár horrorfilmbe is beillene. Ha egy az egyben megfilmesítenék ezeket a jeleneteket, ijesztő képkockák tárulnának elénk. Csonkításoknak, emberevésnek, sőt még fojtogatásnak is tanúi lehetünk.

Ez utóbbi jelenik meg a Hófehérke című közismert és nagy népszerűségnek örvendő mesében is. Miután Hófehérke a törpék házába került, a gonosz királynő háromszor is az életére tör. Házalónak öltözik, és szép portékákat árul, amelyeknek a lány nem tud ellenállni.

nafinia-putra-99723

Fogott egy hímes selyemövet, rápróbálta a lányka derekára. 
– Ugye, milyen pompás? – mondta kacagva, azzal rántott egyet az övön, meghúzta, gyorsan megcsomózta, s úgy elszorította vele Hófehérke vékony derekát, hogy szegény lánynak elakadt a lélegzete. Elsápadt, és összeesett, mintha már nem is lenne benne élet.” (részlet a Hófehérke c. meséből)

Az ilyen jelenetek célja a mesékben valószínűleg régen sem az volt, hogy rémtörténetekként szolgáljanak. Inkább az, hogy szimbolikusan megjelenítsenek olyan lelki folyamatokat, amelyek az emberi élet részei. A mesékben ugyanis olyan ősi bölcsességek, szimbólumok és üzenetek vannak, amelyek bármilyen kultúrában élő embernek iránymutatást és segítséget adnak.

A levegő többek között az éltető erő és a szabadság szimbóluma. Mi veszi el Hófehérke szabadságát és életerejét?

Az öv a derekát szorítja el, ami az ösztönök területére utalhat. Ha megakadályozzák az energia szabad áramlását és azt, hogy a saját útját járja, az élet a mozdulatlanságnak adja át a helyét. Ha nem veheti figyelembe az ösztöneit, olyan, mintha nem jutna lélegzethez.

Egy szépen hímzett selyemövvel fojtja meg a királynő Hófehérkét. Ez a szép portéka azt is szimbolizálhatja, hogy ne csak a külsőségekkel, a külső szépséggel foglalkozzon, vagy éppen ne csak saját magával. A kor szépségideáljának vagy a külső elvárásoknak való folyamatos megfelelni akarás könnyen fojtogató lehet, ha egyoldalúvá válik. Hófehérke elcsábul az övtől, és pórul jár. A lány a törpéknél azt is megtanulja, hogy ne csak magával törődjön, hanem másokról is tudjon gondoskodni.

hofeherke1

Neked mi jelenti a szabadságot? Mikor érzed úgy, hogy szabadon áramlik az éltető erő? Ha úgy érzed, hogy “szűk az öv”, és kezd elfogyni a levegő, ne felejts el tudatosan visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyek az alkotó energiát jelentik a számodra!

Felhasznált irodalom:
Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben
Jankovics Marcell: Jelképtár
Grimm családi mesék
http://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/hofeherke

A szomszéd fűje nem mindig zöldebb

 Az egyik legősibb és legnagyvonalúbb trükk, amit a mindenség játszik velünk önmaga és a mi szórakoztatásunkra: kincseket rejt el mélyen bennünk, aztán a háttérbe húzódva kíváncsian lesi, vajon megtaláljuk-e őket valaha. A kreatív élet nem más, mint ezeknek a rejtett kincseknek a feltárása. Kincsvadászat.” (Elizabeth M. Gilbert)
andrew-bui-277993.png

Nagyon romboló hozzáállás, amikor másokkal hasonlítjuk össze magunkat:Mások tehetségesebbek, sikeresebbek, és nekik minden csak úgy összejön… Bezzeg én még csak itt tartok.” Sok, hasonlóan negatív mondat származhat – még csak nem is másoktól, hanem – az időnként megjelenő belső hangtól. A fent említett összehasonlításoknak semmi értelmük, ugyanis nem látunk bele a másik ember életébe. Sikeresnek tűnő emberekről kiderülhet, hogy hasonló problémákkal küzdenek, mint te. Mindez tehát könnyen hamis képhez vezethet. Helyette koncentrálj inkább az erősségeidre! Mindarra, amiben tehetséges vagy és amit nagyon jól csinálsz.

Szerencsére ebben segítségünkre vannak a mesehősök. Számos olyan népmese maradt fenn az évezredek során, amelyek szintén ezt az üzentet sugallják: ha élsz a tehetségeddel, és kihozod belőle a legtöbbet, akkor szerencsével jársz.

Következzen néhány olyan mesehős, akiknek a “szomszéd fűje mindig zöldebb” hozzáállás eszükbe sem jutott, pedig az emberek ilyen-olyan tulajdonságaik vagy külsejük miatt furcsán néztek rájuk. A most következő szereplők ennek ellenére inkább a saját erősségeikre koncentráltak:

1. Hüvelyk Matyiról – kis termete miatt (akkora a mesében, mint egy hüvelykujj) – apja azt gondolta, hogy a földeken nem sok hasznát veheti munka terén. Matyi mégis hipp-hopp kihajtotta a lovat a mezőre. Méghozzá úgy, hogy a ló fülébe ült, és onnét beszélt hozzá. Sőt, ezzel a mutatványával később még szerencsét is hozott a családjának.

2. Sünöm János, amikor megszületett, felül sün volt, és szúrós tüskék borították a hátát. Apjának csak terhére volt a fiú, ő viszont egy dudát kért tőle a vásárból. Olyan szépen megtanult muzsikálni, hogy aki csak hallotta, csodálattal volt a zenéje iránt. Később pedig a királylány lett a felesége, sőt, még sünbundájától is megszabadult.

3. A három toll című mese főszereplőjét, Balgafit, mindenki együgyűnek tartotta. Amikor arra került a sor, hogy a három királyfi közül ki örökölje apja birodalmát, testvérei csak kinevették, hogy ő úgysem fogja kiállni az öreg király által kitalált próbákat. A király három tollat szétfújt a levegőben, és amikor Balgafi, a legkisebb testvér tolla egyenesen előtte ért földet, a bátyjai csúfot űztek belőle. Ő viszont talált egy csapóajtót a földön, lement a lépcsőn, és egy varangy segítségével sikerült hazavinnie a legszebb szőnyeget, a legékesebb gyűrűt, majd pedig a legszebb feleséget. Majd a mese szerint uralkodott sokáig bölcsességben. Ő ugyanis a kincseket nem az eszével, hanem az intuíciójával, a belső sugallatai által találta meg, ez volt az ő erőssége. 

pawel-furman-70785.png

És neked mi az erősséged? Idézz fel egy helyzetet vagy eseményt, amikor valamilyen erősségedet jól tudtad működtetni. Például világosan átláttál egy helyzetet, megértéssel tudtál kezelni egy problémát vagy pedig finom vacsorát főztél a családodnak vagy a barátaidnak? És ezt a tehetségedet mikor használod legközelebb?

Az említett meséket elolvashatod a Grimm Családi mesék című kötetben.

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

A mesehősök is hibáznak?

“Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” (Albert Einstein)

Amikor valami újba kezdenénk, gyakori visszatartó erő, hogy a hibázástól és a kudarctól tartunk. Mintha ezek az eshetőségek mindig valamilyen szörnyű és visszafordíthatatlan következményekkel járnának. A hibáinkból és a kudarcainkból szerintem sokat tanulhatunk. Megmutatják, hogy legközelebb mit érdemes máshogy tenni, tehát fejlődhetünk általuk. Mit üzennek erről a mesék?

hiba1

A mesehősök gyakran követnek el hibákat. Sőt, néha újra és újra ugyanazokat a hibákat, egészen addig, amíg végre tanulnak belőlük. A tündérmesékben a főszereplő általában akadályokba ütközik, miközben a célja felé halad. Ezek az akadályok pedig hozzásegítik, hogy adottságait és lehetőségeit kibontakoztathassa. Olyan helyzetekbe kerül, amilyenekbe azelőtt még soha. Miért lenne probléma, ha ezekben az új helyzetekben néha hibázik?

Az új helyzetek és akadályok számunkra is kihívást jelentenek. Ha új célokat tűzünk ki, ismeretlen az oda vezető út. Természetes, hogy időnként hibát követünk el. Ugyanakkor ezek a botlások vagy rossznak tűnő döntések lehetőségek arra, hogy legközelebb máshogy döntsünk és hogy új, kreatívabb megoldást keressünk. Sőt, később ki tudja, milyen helyzetben érnek kincset a kudarcokból származó tapasztalataink.

hiba2.png

  • Használd fel, amit a kudarcból tanultál! A kudarc az egyetlen lehetőség arra, hogy még okosabban kezdjük újra– mondta Henry Ford. Nézd meg, mi volt a hiba oka. Ha rajtad múlt, tanulj belőle, és akkor legközelebb már jobban fogod csinálni!
  • Tanulj mások hibáiból is! A Terülj, terülj, asztalkám című mesében például az egyik szereplő a szolgálatért cserébe egy varázsasztalkát kap, de nem vigyáz rá elég éberen, és a ravasz fogadós ellopja tőle. Amikor öccse szintén találkozik az említett fogadóssal, tanulva bátyja hibájából, már tudatosan és körültekintően vigyáz a tulajdonára, sőt pórul járt bátyjai varázslatos tárgyait is visszaszerzi.
  • A kreativitáshoz hozzátartozik a hibázás lehetősége. Gondolj bele, ha nincs lehetőséged arra, hogy többféle megoldást is kipróbálj, az könnyen megöli az alkotó energiát. Ha viszont hagyod jönni az ötleteket és többet meg is valósítasz, lehet, hogy lesz közöttük, ami kevésbé használható, de valószínűleg több nagyszerű is.
  • Lehet, hogy nem az eltervezett célodhoz jutsz el, mégis valami jó sülhet ki abból, ha a hibát a javadra fordítod. A fekete havas című mesében a három királyfi megegyezik abban, hogy miután szétválnak, semmi haszontalanságra nem lőnek. A legkisebb királyfi azonban háromszor is haszontalanságra lő: így hozzájut egy darab acélhoz, egy darab kovakőhöz, végül pedig egy nagy taplóhoz. Bátyjai jól megpofozták ezért, de később tűzgyújtáshoz fel tudták használni az addig jelentéktelennek tűnő három dolgot.
  • Fontos a helyes szándék. A mesékben a jó szándékú mesehősök – még ha hibáznak is – végül elérik a céljukat és elnyerik jutalmukat.

Amikor a gyerekek járni tanulnak, eleinte sokszor elesnek. Ezeket a csetléseket-botlásokat mégsem hívjuk hibának vagy kudarcnak, hanem természetesnek tekintjük. Ha valami újat tanulunk, idő és gyakorlás kell az elsajátításához. Ezt felnőttkorban is fontos tudatosítani.

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Ne nézz hátra, mert kővé válsz

Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat (…) 
(Dan Millman)

Érezted már úgy, hogy túl nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban? Mintha csak állnának a dolgok, nem változna semmi, és jó lenne valami új, ami felfrissíti ezt a megkövesedett állapotot… A mesékben is előfordul, hogy a szereplők hasonló helyzetbe kerülnek: ezt szimbolizálja, amikor egy mesehős kővé válik. Szerencsére ezek a varázslatos történetek útmutatóul szolgálnak, hogy milyen módon lehet elkerülni ezt az állapotot. Sőt, az is kiderül belőlük, hogy a már kővé dermedt szereplő hogyan változhat vissza élettel teli emberré.

kő4

“hazatérőben tilos hátrapillantani”

Az Aran, Barun és Kiranmálá című indiai mesében három testvér éldegél egy csodálatosan szép házban, amit ők építettek és rendeztek be gyönyörűbbnél gyönyörűbb bútorokkal. Egy nap betér hozzájuk egy vándorló szent ember, akit a ház lakói nagy megbecsüléssel fogadnak. A vándor szerint egy dolog kivételével mindenük megvan a teljes boldogsághoz. Ami hiányzik, az a magas hegy tetején lévő aranyfán ülő két papagáj. Ahhoz, hogy elhozzák a madarakat, merésznek kell lenniük, valamint a hazafelé vezető úton tilos hátrapillantaniuk. A két fiú sikeresen megfogja és kalitkába teszi a madarakat, de a hegyoldalon leereszkedve harsány hangokat hallanak, hátrafordulnak, és abban a pillanatban kővé dermednek. Húguk, Kiranmálá is útnak indul, ő is megszerzi a papagájokat, amikor azonban egy hang szólongatni kezdi, visszaemlékszik a szent vándor figyelmeztetésére, és nem néz hátra, hanem továbbmegy. A hegyoldalon lévő sziklákat visszaváltoztatja emberekké, a papagájok pedig sok jó tanáccsal látják el a három testvért a továbbiakban.

A történetekben legtöbbször akkor válik kővé egy szereplő, amikor visszanéz, pedig megtiltották neki. Miért nem volt szabad a testvéreknek hátrafelé nézniük? Mit jelképez ez a cselekedet a mesében? A hátrafelé tekintés a múltba való visszatekintéssel is kapcsolatba hozható. Miért válik kővé, aki a múltba néz? Mert nem a “jelenben él” és nem előre tekint.

kő1

A kő a stabilitás, a maradandóság és a tartósság szimbóluma. A változatlanság és a mozdulatlanság jelképe is. Ha egy meseszereplő a múltba tekint, akkor nem tud haladni és cselekedni. Rejtve maradnak előtte a lehetőségek, mert nem veszi észre őket. Így nem tud megújulni, és nem tudja folytatni az útját. A mesében a két idősebb testvér figyelmét elterelték az őket szólongató hangok, amelyek jöhettek akár a múltból is. Lehet, hogy hallani vélték olyan személyek parancsoló vagy akadályt jelentő mondatait, akikkel régebben kapcsolatban álltak. Elképzelhető, hogy nekik tekintélyszemélyt jelentő emberek mondatait hallották újra, pl. “Úgysem tudod megcsinálni” vagy “Mások nem így szokták, csináld te is a megszokott módon.

Hátranézés helyett tudatosság 

Mikor kerülhetünk hasonló helyzetbe, mint az említett történet szereplői? Például amikor nem tudunk elszakadni egy múltbéli eseménytől. Akár azért, mert nagyon jó élmény volt, és képzeletben visszamenekülünk ehhez a szép emlékhez, akár azért, mert nagyon rossz volt, és nem tudunk szabadulni az emlékétől és a hatásától. Mindkettővel akadályozzuk magunkat, hogy meglássuk a lehetőségeinket és megragadjuk őket a céljainkhoz vezető úton. Olyan, mintha kővé váltunk volna. Kiranmálá a mesében úgy kerülte el, hogy bátyjai sorsára jusson, hogy tudatosította magában a szent vándor figyelmeztetését, vagyis nem nézett hátra. Így elérte, amit szeretett volna: hazavitte a két papagájt. Nem hagyta, hogy a múltból jövő hangok eltántorítsák a céljától. Ezzel megvédte saját magát, és szabadon tovább tudott menni.

kő6.png

Kőszoborból emberré változni

A két kővé vált testvér számára is volt megoldás a mesében. Úgy változtak vissza élettel teli emberré, hogy a lány szentelt vízzel meglocsolta a sziklákat. A víz a kő ellentéte: a stabilitással és a mozdulatlansággal szemben a mozgás szimbóluma. A vízzel való meghintés az újjászületéssel áll kapcsolatban. A friss víz eltörli a múltat mágikus és tisztító ereje által. Életerő, elevenség és szabadság fakad általa. A szentelt víz a vándorló szent embertől származik a mesében. Az élet vizének is hívhatnánk, mert visszahozza az életbe a testvéreket. Elképzelhető, hogy olyan dolgot képviselt vagy mondott, amelynek a hatására felszabadultak a múlt terhe alól a kővé vált emberek, és már nem köti gúzsba őket, ami azelőtt. Lehet, hogy céljukat, küldetésüket is felismerték, és most már önállóan és szabadon cselekedhetnek, hogy meg is valósítsák.

Ha úgy érzed, hogy nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban, gondolj a mesére! A lány emlékezett az egyik legfontosabb mondatra: “ne nézz hátra!” Ha a jelenre fókuszálsz, máris lehetőségek egész tárházát veheted észre magad körül, amelyeket megragadva közelebb kerülhetsz a céljaidhoz.

Az Aran, Barun és Kiranmálá c. mesét a Mese a lótuszvirágról – indiai mesék c. kötetben olvashatod el. A kő és víz szimbólumok jelentésének forrása pedig a Szimbólumtár (Balassi Kiadó).

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Vissza a természetbe!

Tavasszal kizöldülnek a fák, nyílnak a szebbnél szebb virágok, és még a jó idő is hozzájárul ahhoz, hogy minél több időt kint töltsünk a szabadban. Több ezer évvel ezelőtt őseink közel éltek a természethez, így annak körforgása szerint teltek a napjaik. 

demetrius-washington-22418.jpg

Egy régebbi posztban már írtam arról, hogy ma is egyre népszerűbbek az olyan könyvek, amelyekben a főszereplő a vadon mélyén egy tanító segítségével kerül közelebb például a saját magában élő Természeti Emberhez, ilyen például Dan Millman A békés harcos szent utazása című könyve. Vagy gondoljunk a Spirit Weavers Gatheringre, amelyen nők vesznek részt azzal a céllal egy kaliforniai fenyőerdőben, hogy egyensúlyba kerüljenek önmagukkal, tanuljanak egymástól, és hogy megismerjék az anyatermészet birodalmát.

A mesékben is gyakoriak a természeti elemek, sőt, előfordul, hogy a főhős a vadonba megy, hogy bánatától megvigasztalódjon és új erőre kapjon. Például Hófehérke is az erdőn átvágva talált rá a törpék házára, miután menekülnie kellett gonosz mostohája elől. Maga az erdő is gyakran megjelenő szimbólum a mesékben: a beavatást jelképezi. Nyugat-Európában pedig a legendák Zöld embere a természet zabolátlan erejének megtestesítőjeként jelenik meg a mítoszokban, aki a természet körforgására és a megújulásra emlékezteti az embereket.

A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.” (Jane Goodall)

chris-barbalis-223977.jpg
3 OK, HOGY MINÉL TÖBB IDŐT TÖLTS A TERMÉSZETBEN:
  1. A zöld szín nyugtatóan hat. A zöld a tavasz, a remény és a természet megújulásának, bőségének szimbóluma. Az új életet és a növekedést jelképezi. A természet és a növények színe, így helyiségek színeként is relaxáló hatása van. Fokozza a hatást, ha zöld szobanövényeket is elhelyezünk a környezetünkben. A kék és a sárga keverékeként egyesül benne a férfi és a női minőség, emiatt is harmonikus színként tartjuk számon.
  2. A természet körforgása az örök természeti törvényekre emlékeztet minket: a dolgok keletkeznek, majd elmúlnak, utána pedig születik valami új, és így tovább. Akik erdőközelben laknak vagy sokat kirándulnak, a természettel szinkronban élhetik meg az évszakoknak megfelelő lelki történéseket. Például tavasszal a frissességet, megújulást, ősszel pedig az elengedést, a lelki lomtalanítást.
  3. Egészségmegőrző szerepe is nagy. A tiszta levegő, valamint egy jó séta segít abban, hogy utána pihentebb legyél.
Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.” (Buddha)
ales-krivec-23083

Jó időtöltést a természetben!

 
Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach