Tündérmesék (?) lázadó lányoknak

A tündérmeséket időnként olyan vádak érik, hogy “csak mese habbal“, vagy hogy a női főszereplők nem mutatnak túl nagy aktivitást bennük, nem követendő példák a lányok számára. A mesék ősi bölcsességeket tartalmaznak. Valóban ki kellene dobnunk őket az ablakon, mert nem lennének időtállóak? A téma most újra terítékre került egy nemrégen megjelent könyv kapcsán.

Az olasz szerzőpáros, Elena Favilli és Francesca Cavallo Esti mesék lázadó lányoknak (Good Night Stories For Rebel Girls) címmel adták ki formabontó könyvüket, amelynek várhatóan októberben magyar nyelvű kiadása is megjelenik.

A szerzők elmondása szerint a tündérmesékkel az a baj, hogy a női főszereplők önerőből semmit nem érnek el a mesében, csak egy herceg, egy egér vagy más segítő révén. Olyan könyvet szerettek volna a mai kislányok kezébe adni, amelyben valódi nők érik el az álmaikat, kizárólag a saját erejüknek köszönhetően. A könyvben – többek között – híres tudósok, szakácsok, írónők, sportolók, művészek szerepelnek, köztük például Serena Williams és Frida Kahlo.

Egy rövid videóban mutatják meg, hogy milyen lenne, ha a Hamupipőke főszereplője férfi lenne,  herceg helyett pedig hercegnő szerepelne.

A történet végén felteszik a kérdést: “Olvasnátok ezt a mesét a fiaitoknak? Akkor miért olvassátok a lányaitoknak?”

Az én válaszom az első kérdésre az, hogy “Nem.” A megváltoztatott történetet nem olvasnám, mert egy évszázadok, sőt feltehetően évezredek alatt kialakult meseszerkezetet bontana meg. A tündérmesék ősi bölcsességeket tartalmaznak, és bár sokáig szájhagyomány útján terjedtek, a változtatások mellett a struktúra állandósága jellemző.

A második kérdésre több indokot is összegyűjtöttem. A könyv alkotóival ellentétben úgy gondolom, hogy a hagyományos mesék nagy jelentőséggel bírnak. Azért olvasnám a lányoknak továbbra is őket, mert a tündérmesék

1. Szimbolikusan hatnak, nem szó szerint. Nagyon sok réteget, elemzési lehetőséget foglalnak magukban. Például egy olyan apró részlet is nagy jelentőséggel bír, amikor Hamupipőke kiválogatja a lencsét a hamuból. Átvitt értelemben a hasznos dolgokat szétválasztja a haszontalanoktól, ezzel lelki lomtalanításra, rendrakásra tanít. A Csipkerózsika sem arról szól, hogy a főszereplője csupán békésen szunyókál. A kislány keresztelőjére ugyanis nem hívták meg a tizenharmadik tündért, aki úgy állt bosszút, hogy elaltatta Csipkerózsikát. Ez kifejezheti azt, hogy ha életünk valamely területét elhanyagoljuk, vagy ki akarjuk rekeszteni, az előbb-utóbb visszaüt. Egy másik értelmezés szerint pedig befelé forduló, inkubációs időszakainkat is kifejezheti, ilyen például a lányoknál a 14 éves koruk körül kezdődő korszak, amely során szeretnek egyedül lenni, esetleg naplót írni.
2. Pozitív hatással vannak a gyerekek lelki fejlődésére. Ezekből a történetekből tanulják meg, hogy a jó elnyeri jutalmát, és hogy érdemes küzdeni, hogy túljussunk az akadályokon. Hamupipőke is nevezhető “lázadónak”, mert gonosz mostohaanyja tiltása ellenére elment a bálba.
3. Megküzdési módokat tanulhatunk belőlük, majd ez alapján kialakíthatjuk a sajátunkat, felnőttkorban is! Így lelki egészségmegőrző szerepe sem elhanyagolható!
4. Segítenek megtalálni belső erőforrásainkat. A mesékben a sovány gebéből táltos paripa lesz. Hogyan? Úgy, hogy a gazdája megdolgozott ezért az átalakulásért: saját tulajdonságain, készségein munkálkodott, hogy azok a szolgálatára legyenek, és táltos paripaként repítsék a céljai felé.
5. Arra is tanítanak, hogy fogadjuk el a segítséget, ha az a javunkat szolgálja. Miért kellene mindent önerőből, Jeanne d’Arcként megoldani? Szerintem semmit nem von le a tündérmesék hősnőinek erejéből és a kitartásából, ha elfogadják a számukra gyümölcsöző segítséget, sőt, ezzel azt sugallják, hogy ismerjük fel az ilyen lehetőségeket.

Az említett könyvet nagyon jó kezdeményezésnek tartom – amelyből példaképeket találhatnak maguknak a lányok -, de nem a mesék helyett, hanem mellett. Óvodáskorban a tündérmesék nagy hatással vannak a gyerekek lelki fejlődésére, a könyvben szereplő valós és életrajzi történetek iránt pedig körülbelül kilencéves kor körül szoktak elkezdeni érdeklődni. Tehát nem helyettesíti egyik a másikat.

A tündérmesék és az életrajzi történetek egyaránt érdekesek és hasznosak lehetnek mindenkinek, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ha pedig valaki ragaszkodik ahhoz, hogy erős és független női főszereplő legyen a mesében, annak ajánlom Vaszilisza történetét vagy a Napleánya királykisasszony című magyar népmesét, amelynek főszereplője egy olyan királylány, hogy férfi legyen a talpán, aki megállja mellette a helyét.

***Sokan érdeklődtetek a könyv megjelenéséről. Amint friss információhoz jutok a könyvvel kapcsolatban, a Mesevonal Facebook-oldalon értesülhettek róla. Kövesd az oldalt, hogy ne maradj le róla.***

Neked ki a kedvenc mesehősnőd, és miért pont ő?

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach