Ha híres meseszereplőkre gondolunk, általában királyfik, királylányok, esetleg tündérek vagy beszélő állatok jutnak eszünkbe. A szakács ritkán kap központi szerepet a mesékben, jelentősége mégis nagy. Területe a konyha, ahol olyan mágikus szimbólumokkal találkozhatunk, mint a tűzhely vagy az üst. Ha jól figyelünk a mesebeli szakácsra, akkor azt is megtanítja nekünk, hogyan “főzzünk meg” vagy “süssünk ki” nemcsak egy ételt, hanem egy olyan életet, amiben jól érezzük magunkat.
Az erdei ház című Grimm-mesében a bölcs öregember erdei házában próbatételek elé kell nézniük az oda kerülő lányoknak. Az első feladatuk, hogy vacsorát főzzenek. Az öregapó konyhája teret biztosít a lányoknak, hogy jó szakács módjára “kifőzzék”, mi az, amit szeretnek csinálni, és hogy rátaláljanak saját útjukra, felfedezzék saját érdeklődési körüket.
A mítoszokban gyakran feltűnnek a főzéshez használatos mágikus eszközök. A skandináv mítoszokban Andhrimnir, az istenek szakácsa készít minden este fenséges vacsorát, amely során a vadkant az Eldhrimnir nevű üstben főzi meg. Mellé pedig mézsört szolgál fel az isteneknek és az elesett harcosoknak a Valhallában.
“Ügyes Verítékhomlok
üstjében, Zubogóban
főzi Vérmest, a vadkant,
nincs ennél finomabb hús;
hősök mily eledelt esznek,
nem sokan sejtik.” (Edda – Óészaki mitológiai és hősi énekek)
A kelta mitológiában pedig megjelenik Daghdha (a tudomány istene) üstje, amely nemcsak testi táplálékot kínál az embereknek, hanem minden rend ismeretét. Az üst a jólétet és a bőséget kifejező mágikus jelkép a mesékben és a mítoszokban.
A szakácsok konyhájában tehát varázslatos dolgok történnek. Az alapanyagokból és a fűszerekből létrejön az ízek harmóniája, és egy tápláló fogás születik.
Mit tanulhatunk a mesebeli szakácstól?
- Először is, a szakácsnak ki kell találnia, hogy melyik ételt főzze meg. Nagy valószínűséggel neked is vannak céljaid, elképzeléseid, amelyeket meg akarsz valósítani. Ha szeretnéd pontosan meghatározni és tudatosítani a céljaidat, képzeld el, hogy egy varázslat folytán egy mesebeli jótündér teljesíti a kívánságaidat, és minden álmod megvalósulhatna. Mik lennének azok?
- A következő feladat a megfelelő alapanyagok, vagyis a hozzávalók kiválogatása. Ennél a pontnál érdemes összegyűjteni az erősségeidet és hogy miben vagy tehetséges. Mi az, amivel már rendelkezel a cél eléréséhez és mire van még szükséged hozzá?
- A főzés kihagyhatatlan mozzanata a tűz meggyújtása. Emlékezz vissza, hogy mikor érezted elemedben magadat legutóbb: amikor teljesen elmerültél egy tevékenységben, és nem is érzékelted közben még az idő múlását sem, és mindez energiával töltött fel. Mi az, amit szeretsz csinálni? A tűzgyújtás mozdulata tehát azt üzeni, hogy tanuljuk meg tűzzel, vagyis szenvedéllyel táplálni azt, amit szeretünk.
- A fűszerezés is elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban ízletes legyen az étel. Ismered A Só című mesét, amelyben az öreg király ebédjéből kihagyják a sót? “Hordták a pecsenyéket szép sorjában, de vissza is vihették, mert a vén király csak megnyalintotta, s bele sem harapott, olyan cudar sótalan, ízetlen volt mind a sok drága pecsenye.” Számodra mi az, ami nélkül elképzelhetetlen, vagyis “íztelen” az életed? Mi az, ami elengedhetetlen a mindennapjaidhoz? Például az őszinteség, az élet apró örömeinek csodálata vagy valami más? Mi jelenti neked a fűszert?
- A főzés néha rögtönzés. A rendelkezésre álló alapanyagokból főzünk, de mindenki a saját szája íze szerint. Megfőzhetsz egy ételt több különböző módon is, nemcsak a recept szerint. Lehet, hogy egy hozzávalót éppen mással helyettesítesz, vagy a fűszerezést rögtönzöd. Így van az életben is. A körülményektől, a hangulatodtól és a váratlan eseményektől függően izgalmas dolgok kerekedhetnek ki, a lényeg a helyzetfelismerésen van.
***Te melyik mozzanathoz kérnéd a mesebeli szakács segítségét?***
“A főzésben (…) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak.” (Joanne Harris)
mesevonal 