Van egy ház Székesfehérváron, ahol az ének és a mondóka mellett a stresszoldás is helyet kap. Tóth Marcsi, a GyöngyHáz és Kacagtató foglalkozások megálmodója arról mesél, hogy miért is hozták létre mindezt egy helyen. Azt is megosztja velünk, mit tesz, ha akadályokkal találja szemben magát. És persze kedvenc gyerekkönyveik sem maradhattak ki.
Fotó: HD Photo
Marcsi, mikor jött az ötlet, hogy létrehozzátok a GyöngyHázat?
Azt szoktam mondani, hogy Lucától kaptam a kineziológiát, Pancsitól pedig a Játszószőnyeget. Otthonülő kismamaként kezdtem el kineziológiát tanulni, valamint akkor végeztem el a gyermekpszichológia asszisztens képzést is. Jártam kapcsolati analízisre, amikor még Luca a pocakomban volt, majd utána is folytattam, hogy egy kicsit frissüljek. Viszont az történt, hogy közben rájöttem, hogy mivel én tanítom is a pszichológiát, valamint a főiskolán a pedagógia mellett pszichológiából is kellett szigorlatozni, nagyon ügyesen be tudom magam csapni. Tudtam azt is, hogy mit kell bekarikázni a személyiségteszteknél, hogy a nekem tetsző eredmény jöjjön ki. Tehát nem néztem bele a „tükörbe”, hanem inkább úgy fogalmazok, hogy „elnéztem a tükör mellett.”
Közben éreztem, hogy valójában nincs meg az egyensúly és a harmónia az életemben. Ekkor egy ismerősöm azt mondta: „Miért nem mész el kineziológushoz?” Először kételkedtem benne, nem is tudtam, mi az a kineziológia. Végül aztán elmentem, és az első húsz perc után, amikor gyakorlatilag megkaptam a tükröt az arcomba, és nem tudtam elfordulni, az egy nagyon nagy lépés volt nekem. Ekkor döntöttem el, hogy szeretném én is megtanulni ezeket a módszereket és ezáltal szeretnék másoknak is segíteni.
Létezik egy blogod Játszószőnyeg néven. Mesélnél erről egy kicsit?
Luca születése után négy és fél évvel érkezett Pancsi, akinek pedig a Játszószőnyeget köszönhetem. A Játszószőnyeg gyakorlatilag egy blognak indult, és most egy kicsit háttérbe szorult, mert kevesebb időm van írogatni. De él és működik, hiszen közben létezik a Kacagtató foglalkozás, ami most májusban lesz kerek egy esztendős.
A Kacagtató nem szól másról, mint hogy dúdoljunk, daloljunk, énekeljünk, ringassuk a gyerkőcünket. Azt gondolom, hogy attól kezdve, amikor már tudod, hogy ott növekszik az a pici élet a szíved alatt, dalolj, dúdolj, énekelj, mondj mesét neki.
Zenei gimnáziumba jártam, és a zene szeretete máig megmaradt: a férjem gitározik, én zongorázom. Lucával jártunk dalos-játékos foglalkozásokra, és gondoltam, mi lenne, ha én is csinálnék ilyet. Egyébként ekkor már egy családi ház volt az álmunk, és kifejezetten úgy kerestünk házat, hogy legyen egy kis nyári konyha kint, amit fel tudunk újítani ilyen célra.
A Kacagtató aztán hozta magával a baba-mama klubot, a Csacsogót. Szeretem megkérdezni a kismamákat, hogy mi az a téma, ami érdekli őket, mert akkor olyan előadókat hívok. Havonta egy alkalommal szoktuk megrendezni a Csacsogót. Volt már masszázs, előadás az illóolajokról, jártak nálunk Ki? – Ti & Mi!-ék, akik a hulladékmentes háztartásról beszéltek, de volt már színtanácsadás is Mengyán Eszterrel. A férjem, Milán most tanulja a Hellinger-féle családállítást, ez a téma is tervben van. Ő egyébként mediátor, úgyhogy mediációt is tartunk. Tehát gyakorlatilag a lányokkal kaptam meg ezeket a gyümölcsöket.
Fotó: HD Photo
Találkoztál akadályokkal, amikor mindezt létrehoztátok, vagy minden gördülékenyen ment?
Amikor még csak Luca volt, kisebb rendelőket béreltem. Dolgoztam a Mentaházban, volt saját kis irodám, de nehezítette a dolgot, hogy az nem a miénk volt. Nehézség esetén azt szoktam mondani, hogy „feladom”, vagyis felküldöm az Univerzumnak. Ha nekem ez az utam, akkor sikerülni fog.
Ugyanígy volt a házunkkal is, mert ez nekünk a meseház. Bejöttünk, beléptünk, és azt mondtam: „Ez ránk vár. Ez a mi házunk! Ez maga a csoda.” Meg is állapodtunk, de aztán az eladó visszalépett. Mondtam Milánnak: „Megnézhetünk mi száz házat is, de akkor is EZ a mi házunk. És ha ez a mi házunk, akkor a miénk is lesz!” És aztán csodák csodájára tényleg a miénk lett. Ha nehézségekbe ütközök, nálam az működik, hogy átgondolom, mi az, ami miatt esetleg még erre várnom kell. Lehet, hogy gyors vagyok és lassabbnak kéne lennem? Vagy mi az az ok, amiért ez nekem most nem sikerül vagy nem az én utam?
Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családi élettel?
Jelenleg nagyon nehezen. December végén éreztem azt, hogy nagyon el vagyok fáradva. Tartottunk egy kis szünetet: hangolódtunk az ünnepre a családdal, ami nagyon szuper volt. Most januárban is azt éreztem, hogy nagyon belehúztunk. Sokan jöttek kineziológiai oldásra. Egyrészről rengeteg pozitív energiát kapok ilyenkor a kisbabáktól, de nem szabad elfelejtenem, hogy közben pedig sok energiát is adok. Nekem most a legfontosabb az, hogy Pancsi még csak másfél éves, és Luca is még csak iskolás lesz. Ott van a férjem, akire szintén szeretnék koncentrálni, meg hát magamra is.
Mert ha én nem vagyok rendben, akkor az egész egyensúly és harmónia felbomlik. Azt gondolom, és azt is tapasztalom, hogy a nő az, aki a “helység kalapácsa” egy családban. Ha én elfáradok, az minden területen meglátszik.
És most januárban egy kicsit elfáradtam. Ezért elvonultunk a Mátrába három napra. Nem sokat pihentem, de át tudtuk gondolni, hogy mi az, amit szeretnénk. Nagyon jó volt, hogy egyik este, amikor a gyerekek már aludtak, Milánnal meg tudtuk beszélni, hogy mi az, ami most fontos, mi az, amit el akarunk érni. Mindenképpen előre kell tervezni szerintem.
Azt gondolom, hogy minden akadály úgy győzhető le, hogy átgondolod, mi miért történt. Az is rengeteget számít, ha van melletted valaki, aki támogat. Milán nekem nagyon jó támogató erő, mert soha nem mondta azt, hogy „ezt ne csináld, ez butaság, hagyjad.” Ő is látja, hogy működik, szeretem, amit csinálok. Viszont most még a lányokra is figyelnem kell. Hiszen ezért vagyok itthon, de ezt is kitaláltuk már, hogy hogyan fogjuk megoldani. Nagyon fontos tehát, hogy egy családban az anya is jól legyen, mert ha ő nincs jól, az mindenre kihat: a gyerekre, a munkára, mindenre.
Fotó: HD Photo
Mi volt a gyerekkori kedvenc meséd, mondókád vagy éneked?
Nekem nem nagyon olvastak mesét a szüleim gyerekkoromban, mert sokat dolgoztak. Amikor elkezdtem iskolába járni, és megtanultam olvasni, már sokat olvastam, de kifejezetten kedvenc mese nem jut eszembe. Viszont rengeteget énekeltünk anyukámmal.
Mindig el szoktam mondani, amikor a Kacagtatón jönnek az anyukák, és nem mernek énekelni, hogy a gyerkőcöknek az anyukájuké a legszebb hang.
Higgyétek el nekem, mert élő példám van rá. Anyukám nagyon sokat énekelt nekem, és tündérszép hangja volt. Luca születése után anyukám eljött, elkezdett énekelni az unokájának. Amikor meghallottam, kicsit meglepődtem, mert egyáltalán nem hasonlított arra a gyönyörű hangra, amire emlékeztem. Mondtam neki: „Anyu, hát hol van a te hangod?” Mire apukám válaszolt: „Miről beszélsz? Soha nem volt jó hangja.” A gyerekkori emlékeimben viszont gyönyörű hangja volt. Nekem egyébként az Erdő mellett estvéledtem volt a kedvenc énekem, a lányoknak is sokszor énekelem este. Főleg Pancsinak, mert vele estenként sokat mondókázunk és énekelünk.
Pont amiatt, hogy nekem nem nagyon olvastak, nekünk már nagyon sok mesekönyvünk van itthon, és rengeteget olvasunk. Egy ismerősöm mesélte, hogy ők mesével simítják el este a napot, és tényleg ez a legjobb szó erre. Elalvás előtt nálunk is mese van, Luca anélkül nem alszik el. Most A Titoktündér és a Lilla és Tündérbogyó a nagy kedvenc, valamint Pöttyös Panni. Illetve, amin még mi is jókat kacagunk, az Lázár Ervintől a Manógyár. Luca kedvence belőle a királykisasszony, aki le akar szokni a palacsintáról. Benedek Elek magyar népmeséiből is szoktunk olvasni, és sokáig terítéken volt a Mátyás, az igazságos is. Korábban a Kuflik voltak a nagy kedvencek, a Bogyó és Babócát pedig már kinőtte, de egy idő után már kicsit fárasztó is volt. Lucánál egyébként azt látom, hogy ha megszeret egy mesét, akkor újra és újra azt kéri. Volt, hogy próbáltam rövidíteni, de rám szólt, és elmesélte a kimaradt részt.
Hol lehet téged megtalálni?
Van egy honlapom, a gyongyhaz.eu, itt beleolvashattok a blogomba is. Facebookon Játszószőnyeg és Gyöngyház – Érzelmi stresszoldás néven találjátok az oldalaimat. Instagramon pedig @jatszoszonyeg néven vagyok fent. Elérhettek a +36 20 326 4412-as telefonszámon is. A foglalkozások és a kineziológiai oldás helyszíne Székesfehérváron az Olaj utca 70.
Fotó: HD Photo
mesevonal 