Milyen kedves alkotások!

Erdő-mező állatait és növényeit festi meg Réti Anita, akinek letisztult, pici motívumai egyből meghódítják a szíveteket. Mesél arról, hogy honnét ered a természet iránti szeretete, hogyan talált rá a festésre és mi adja számára az ihletet. Nem maradhatnak ki természetesen a gyerekkori kedvenc meséi sem, és kislánya kedvenc altatódalait is megosztja veletek.

 

Anita, mikor kezdtél el érdeklődni a festés iránt?

Gyerekkoromban sokat rajzoltunk a nővéremmel, leginkább erdőt, állatokat, de őszinte leszek, festeni sosem szerettem, mert sosem lett olyan részletes és szép a végeredmény, mint ceruzával, inkább csak egy összefolyt paca.

Két éve, amikor az esküvőnkre készültem, akkor találtam ki, hogy milyen kedves lenne, ha kézzel festett kedvesség kártyák lennének elszórva az asztalokon. Akkor leültem és a Milyen kedves logón is szereplő egyszerű kis zöld koszorúkat festettem, amikbe aztán üzeneteket írtam. Annyira megtetszett, hogy milyen aranyos és pici dolgok születtek a kezeim között, hogy utána alig vártam, hogy újra festhessek valamit. Szóval innentől már abba se hagytam és elkezdtem más növényeket, virágokat is festeni, majd szépen jöttek az állatok is.

Könnyen rátaláltál a saját stílusodra?

Ami azt illeti, sosem keresgéltem vagy gondolkodtam a stílusomon, szeretem az apró, pici, aranyos dolgokat, meg a növényeket, állatokat, így nem is volt kérdés sosem, hogy miket fessek. Szeretem, ha valami egyszerű és tiszta, szerintem ezért fehér a legtöbb képemnek a háttere vagy áll általában egymagában egy motívum a képeimen, nem pedig egy zsúfolt dzsungel vagy állatkert. Emellett inkább a madarak, erdei állatok vonzanak, vagyis sokkal szívesebben festek meg egy harkályt, rókát vagy mókust, mint mondjuk egy oroszlánt vagy egy delfint.

Az alkotásaidon főként a természet, azon belül is a madarak és a növényi motívumok jelennek meg. Mesélnél arról, mit jelent számodra a természet szeretete?

Erdő, mező mellett nőttem fel, rengeteget játszottunk kint gyerekkoromban, bóklásztunk reggeltől estig a házunkkal szemközti mezőkön, szántóföldeken és gyűjtöttük a különböző bogarakat, virágokat. Nagyon szeretek kint lenni, kirándulni, hallgatni a madarak csicsergését, ezek töltenek fel igazán.

A természet mellett mi ad még számodra ihletet és mi motivál az alkotásban?

Egy utazás akár, közös emlékek, de a hétköznapokban is sok minden adhat ihletet, ha nyitott szemmel járok. Arról ugyan eddig nem osztottam meg semmit, de itthon több kisebb szösszenetet is készítettem már a férjemnek a közös utazásainkról.

Van egy kislányod, aki még elég pici. Mennyire tudsz időt szánni mellette a festésre?

Janka szerencsére nagyon jó baba, sokat alszik, úgyhogy ha épp elengedem, hogy tökéletes rendben csillogjon a ház, le tudok ülni pár órára festegetni is. Sajnos ez mostanában kicsit háttérbe szorult, de már rászóltam magamra, hogy vegyem lazábban a dolgot és szánjak időt erre a fajta kikapcsolódásra is.

A gyerekkori kedvenc mese üzenete valamilyen formában gyakran visszaköszön a későbbi életszakaszaink során is. Neked volt kedvenc meséd?

A Macskarisztokraták és a Susi és Tekergő mindenképp. Nagyon sok mesekönyvet szerettem, de talán a Tesz-Vesz város könyvek voltak a kedvenceim, meg később Luis Sepúlvedától A ​sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni.

Van most aktuális kedvenc gyerekkönyvetek, mondókátok vagy éneketek?

Kedvenc még nem nagyon van, még én döntöm el mit mesélek, éneklek Janának.  Előkerültek már a régi mesekönyveink, azokból szoktunk neki mesélni, de számomra újakat is megismertem most, mint például A madáretető vendégei, ami nálam az aktuális kedvenc. Az énekek közül a 100 liba egy sorba a kedvence, ettől mindig egyből megnyugszik, altatónak pedig a Bóbitát szoktam neki énekelni.

Hol lehet megtalálni téged és találkozni az alkotásaiddal?

Egyelőre csak Instagramon vagyok jelen @milyen_kedves néven, de már nagyon rég tervezgetem, hogy csinálok honlapot és Facebook fiókot is.

 

“Dúdoljunk, daloljunk, énekeljünk” – Marcsi színes világa

Van egy ház Székesfehérváron, ahol az ének és a mondóka mellett a stresszoldás is helyet kap. Tóth Marcsi, a GyöngyHáz és Kacagtató foglalkozások megálmodója arról mesél, hogy miért is hozták létre mindezt egy helyen. Azt is megosztja velünk, mit tesz, ha akadályokkal találja szemben magát. És persze kedvenc gyerekkönyveik sem maradhattak ki.

87167254_481899249144672_4408710240590102528_nf

Fotó: HD Photo

Marcsi, mikor jött az ötlet, hogy létrehozzátok a GyöngyHázat?

Azt szoktam mondani, hogy Lucától kaptam a kineziológiát, Pancsitól pedig a Játszószőnyeget. Otthonülő kismamaként kezdtem el kineziológiát tanulni, valamint akkor végeztem el a gyermekpszichológia asszisztens képzést is. Jártam kapcsolati analízisre, amikor még Luca a pocakomban volt, majd utána is folytattam, hogy egy kicsit frissüljek. Viszont az történt, hogy közben rájöttem, hogy mivel én tanítom is a pszichológiát, valamint a főiskolán a pedagógia mellett pszichológiából is kellett szigorlatozni, nagyon ügyesen be tudom magam csapni. Tudtam azt is, hogy mit kell bekarikázni a személyiségteszteknél, hogy a nekem tetsző eredmény jöjjön ki. Tehát nem néztem bele a „tükörbe”, hanem inkább úgy fogalmazok, hogy „elnéztem a tükör mellett.”

Közben éreztem, hogy valójában nincs meg az egyensúly és a harmónia az életemben. Ekkor egy ismerősöm azt mondta: „Miért nem mész el kineziológushoz?” Először kételkedtem benne, nem is tudtam, mi az a kineziológia. Végül aztán elmentem, és az első húsz perc után, amikor gyakorlatilag megkaptam a tükröt az arcomba, és nem tudtam elfordulni, az egy nagyon nagy lépés volt nekem. Ekkor döntöttem el, hogy szeretném én is megtanulni ezeket a módszereket és ezáltal szeretnék másoknak is segíteni.

Létezik egy blogod Játszószőnyeg néven. Mesélnél erről egy kicsit?

Luca születése után négy és fél évvel érkezett Pancsi, akinek pedig a Játszószőnyeget köszönhetem. A Játszószőnyeg gyakorlatilag egy blognak indult, és most egy kicsit háttérbe szorult, mert kevesebb időm van írogatni. De él és működik, hiszen közben létezik a Kacagtató foglalkozás, ami most májusban lesz kerek egy esztendős.

A Kacagtató nem szól másról, mint hogy dúdoljunk, daloljunk, énekeljünk, ringassuk a gyerkőcünket. Azt gondolom, hogy attól kezdve, amikor már tudod, hogy ott növekszik az a pici élet a szíved alatt, dalolj, dúdolj, énekelj, mondj mesét neki.

Zenei gimnáziumba jártam, és a zene szeretete máig megmaradt: a férjem gitározik, én zongorázom. Lucával jártunk dalos-játékos foglalkozásokra, és gondoltam, mi lenne, ha én is csinálnék ilyet. Egyébként ekkor már egy családi ház volt az álmunk, és kifejezetten úgy kerestünk házat, hogy legyen egy kis nyári konyha kint, amit fel tudunk újítani ilyen célra.

A Kacagtató aztán hozta magával a baba-mama klubot, a Csacsogót. Szeretem megkérdezni a kismamákat, hogy mi az a téma, ami érdekli őket, mert akkor olyan előadókat hívok. Havonta egy alkalommal szoktuk megrendezni a Csacsogót. Volt már masszázs, előadás az illóolajokról, jártak nálunk Ki? – Ti & Mi!-ék, akik a hulladékmentes háztartásról beszéltek, de volt már színtanácsadás is Mengyán Eszterrel. A férjem, Milán most tanulja a Hellinger-féle családállítást, ez a téma is tervben van. Ő egyébként mediátor, úgyhogy mediációt is tartunk. Tehát gyakorlatilag a lányokkal kaptam meg ezeket a gyümölcsöket.

87036671_241094486902782_7975148862966857728_nf

Fotó: HD Photo

Találkoztál akadályokkal, amikor mindezt létrehoztátok, vagy minden gördülékenyen ment?

Amikor még csak Luca volt, kisebb rendelőket béreltem. Dolgoztam a Mentaházban, volt saját kis irodám, de nehezítette a dolgot, hogy az nem a miénk volt. Nehézség esetén azt szoktam mondani, hogy „feladom”, vagyis felküldöm az Univerzumnak. Ha nekem ez az utam, akkor sikerülni fog.

Ugyanígy volt a házunkkal is, mert ez nekünk a meseház. Bejöttünk, beléptünk, és azt mondtam: „Ez ránk vár. Ez a mi házunk! Ez maga a csoda.”  Meg is állapodtunk, de aztán az eladó visszalépett. Mondtam Milánnak: „Megnézhetünk mi száz házat is, de akkor is EZ a mi házunk. És ha ez a mi házunk, akkor a miénk is lesz!” És aztán csodák csodájára tényleg a miénk lett. Ha nehézségekbe ütközök, nálam az működik, hogy átgondolom, mi az, ami miatt esetleg még erre várnom kell. Lehet, hogy gyors vagyok és lassabbnak kéne lennem? Vagy mi az az ok, amiért ez nekem most nem sikerül vagy nem az én utam?

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családi élettel?

Jelenleg nagyon nehezen. December végén éreztem azt, hogy nagyon el vagyok fáradva. Tartottunk egy kis szünetet: hangolódtunk az ünnepre a családdal, ami nagyon szuper volt. Most januárban is azt éreztem, hogy nagyon belehúztunk. Sokan jöttek kineziológiai oldásra. Egyrészről rengeteg pozitív energiát kapok ilyenkor a kisbabáktól, de nem szabad elfelejtenem, hogy közben pedig sok energiát is adok. Nekem most a legfontosabb az, hogy Pancsi még csak másfél éves, és Luca is még csak iskolás lesz. Ott van a férjem, akire szintén szeretnék koncentrálni, meg hát magamra is.

Mert ha én nem vagyok rendben, akkor az egész egyensúly és harmónia felbomlik. Azt gondolom, és azt is tapasztalom, hogy a nő az, aki a “helység kalapácsa” egy családban. Ha én elfáradok, az minden területen meglátszik.

És most januárban egy kicsit elfáradtam. Ezért elvonultunk a Mátrába három napra. Nem sokat pihentem, de át tudtuk gondolni, hogy mi az, amit szeretnénk. Nagyon jó volt, hogy egyik este, amikor a gyerekek már aludtak, Milánnal meg tudtuk beszélni, hogy mi az, ami most fontos, mi az, amit el akarunk érni. Mindenképpen előre kell tervezni szerintem.

Azt gondolom, hogy minden akadály úgy győzhető le, hogy átgondolod, mi miért történt. Az is rengeteget számít, ha van melletted valaki, aki támogat. Milán nekem nagyon jó támogató erő, mert soha nem mondta azt, hogy „ezt ne csináld, ez butaság, hagyjad.” Ő is látja, hogy működik, szeretem, amit csinálok. Viszont most még a lányokra is figyelnem kell. Hiszen ezért vagyok itthon, de ezt is kitaláltuk már, hogy hogyan fogjuk megoldani. Nagyon fontos tehát, hogy egy családban az anya is jól legyen, mert ha ő nincs jól, az mindenre kihat: a gyerekre, a munkára, mindenre.

 

87049666_171859090916159_8905436773530730496_nf

Fotó: HD Photo

Mi volt a gyerekkori kedvenc meséd, mondókád vagy éneked?

Nekem nem nagyon olvastak mesét a szüleim gyerekkoromban, mert sokat dolgoztak. Amikor elkezdtem iskolába járni, és megtanultam olvasni, már sokat olvastam, de kifejezetten kedvenc mese nem jut eszembe. Viszont rengeteget énekeltünk anyukámmal.

Mindig el szoktam mondani, amikor a Kacagtatón jönnek az anyukák, és nem mernek énekelni, hogy a gyerkőcöknek az anyukájuké a legszebb hang.

Higgyétek el nekem, mert élő példám van rá. Anyukám nagyon sokat énekelt nekem, és tündérszép hangja volt. Luca születése után anyukám eljött, elkezdett énekelni az unokájának. Amikor meghallottam, kicsit meglepődtem, mert egyáltalán nem hasonlított arra a gyönyörű hangra, amire emlékeztem. Mondtam neki: „Anyu, hát hol van a te hangod?” Mire apukám válaszolt: „Miről beszélsz? Soha nem volt jó hangja.” A gyerekkori emlékeimben viszont gyönyörű hangja volt. Nekem egyébként az Erdő mellett estvéledtem volt a kedvenc énekem, a lányoknak is sokszor énekelem este. Főleg Pancsinak, mert vele estenként sokat mondókázunk és énekelünk.

Pont amiatt, hogy nekem nem nagyon olvastak, nekünk már nagyon sok mesekönyvünk van itthon, és rengeteget olvasunk. Egy ismerősöm mesélte, hogy ők mesével simítják el este a napot, és tényleg ez a legjobb szó erre. Elalvás előtt nálunk is mese van, Luca anélkül nem alszik el. Most A Titoktündér és a Lilla és Tündérbogyó a nagy kedvenc, valamint Pöttyös Panni. Illetve, amin még mi is jókat kacagunk, az Lázár Ervintől a Manógyár. Luca kedvence belőle a királykisasszony, aki le akar szokni a palacsintáról. Benedek Elek magyar népmeséiből is szoktunk olvasni, és sokáig terítéken volt a Mátyás, az igazságos is. Korábban a Kuflik voltak a nagy kedvencek, a Bogyó és Babócát pedig már kinőtte, de egy idő után már kicsit fárasztó is volt. Lucánál egyébként azt látom, hogy ha megszeret egy mesét, akkor újra és újra azt kéri. Volt, hogy próbáltam rövidíteni, de rám szólt, és elmesélte a kimaradt részt.

Hol lehet téged megtalálni?

Van egy honlapom, a gyongyhaz.eu, itt beleolvashattok a blogomba is. Facebookon Játszószőnyeg és Gyöngyház – Érzelmi stresszoldás néven találjátok az oldalaimat. Instagramon pedig @jatszoszonyeg néven vagyok fent. Elérhettek a +36 20 326 4412-as telefonszámon is. A foglalkozások és a kineziológiai oldás helyszíne Székesfehérváron az Olaj utca 70.

 

72961317_562885977814212_3464147499411832832_nf

Fotó: HD Photo

Könyvajánló a legkisebbeknek

Bár amellett, hogy a legkisebbek kétségkívül az általunk kitalált meséket kedvelik a legjobban, fantasztikus gyerekkönyvek is találhatóak a könyvesboltok polcain és a könyvárakban. De mit tartsunk szem előtt, amikor könyvet választunk számukra?

jonathan-borba-Z1Oyw2snqn8-unsplash (1)f

Először is, a gyerekek igényeit vegyük figyelembe. Másodsorban pedig, ha mi választunk mesét, akkor olyat válasszunk, amit jó érzéssel tudunk elolvasni a gyerekünknek. Rengeteg jó gyerekkönyv létezik, a cikkben néhányat emelek ki, de a lista természetesen még tovább folytatható. Lássuk, hogy életkoronként milyen típusú mesék közül érdemes válogatni.

Nagyjából egyéves kortól meghatározó fontosságúak az énmesék, amelyekben a napi eseményeket, történéseket meséljük el újra röviden. Ez segít a kicsiknek, hogy eligazodjanak a világban és biztonságot ad számukra, az esti mese rítusával együtt. A visszatekintést segítik a mesés beszélgetőkártyák is, amelyek egy-egy személyes vagy az adott napra vonatkozó kérdést tartalmaznak. Ha közösen mesélitek el a napot, gyermeked megtanulja például tudatosítani és megnevezni az érzelmeit és gyakorolja a szóbeli kommunikációt, kifejezésmódot is.

A gyerekek rendkívüli módon szeretik ebben az életkorban azokat a mesekönyveket, amelyeknek a szereplői hasonló kalandokban vesznek részt, mint ők maguk: például busszal utaznak, elmennek kirándulni, barátkoznak, születésnapot ünnepelnek és még folytathatnám a sort. Így talán érthető a rajongásuk a Bogyó és Babóca vagy a Kippkopp könyvek iránt.

Julia Donaldson Tölgyerdő meséi sorozatának nemcsak a grafikája igényes és humorral teli, hanem a benne szereplő rövid versikék is kiváló fordítással szerepelnek a könyvben. Nálunk személyes kedvenc volt a Nyuszi álmos című kötet, de a Bot Benő is rendszeresen előkerül.

DSC04776ff

A 2-3 éves korosztály körében nagyon népszerűek a rövidebb állatmesék és a láncmesék is, például A kóró és a kismadár (például a Grimm családi mesék című kötetben) vagy a Pórul járt állatok. A láncmesékben lévő sok ismétlődés kiszámíthatóságot és biztonságot jelent a gyerekek számára, a fokozás pedig fent tartja az érdeklődést. A mesében lévő ritmus és ismétlődés erőteljesen segíti a belső képalkotást, a fantázia használatát.

A másik kedvenc ebben az életkorban nálunk a Pettson és Findusz volt, ezért nem is csoda, hogy ma már kissé megviselt állapotban van. Órákig tudnék áradozni a benne található részletgazdag és egyedi stílusú rajzokról. A könyv sajátos hangulata magával ragadó. Az öreg Pettson és kandúrja, Findusz hamar rabul ejti a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Kisebbeknek tökéletes választás az Ismered Pettsont és Finduszt? vagy a Merre van Pettson?, de a nagyobbaknak is tartogat hosszabb könyveket és érdekfeszítő, kalandos történeteket a zseniális svéd író, Sven Nordqvist.

Amikor bölcsődébe vagy óvodába kerülnek a gyerekek, és ezáltal fokozottabban a külvilág kihívásai állnak a mindennapjaik középpontjában, következhet például a klasszikus Piroska és a farkas vagy a Babszem Jankó (Grimm családi mesék). A sokszor félelmetesnek tűnő új helyzetek által kiváltott szorongással vagy félelemmel tudnak az ilyen típusú mesék segítségével szembenézni a gyerekek. A mese tehát visszaigazolja a gyerek szorongását, >>szóba áll vele<<, mintegy azt üzeni neki: tudom, hogy szorongsz és félsz, de ez érthető (…) A mese képei hozzásegítik a megértéshez, a feldolgozáshoz, (…) hogy újra és újra legyőzhesse a félelmeit.” – írja Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvében. A mesehallgatás közbeni belső képteremtő tevékenység tehát kulcsfontosságú.

alyssa-stevenson-slpibXIhizI-unsplash (1)f

Nemcsak a könyvesboltokban, hanem a könyvtárakban is érdemes böngészni és nézelődni, mert sok könyvtárban rengeteg a választék a gyerekkönyvekből. Valamint olyan kincsekre is bukkanhatunk, amelyek már nem kaphatóak.

További könyvek a legkisebbeknek:

Hamarosan olvashatjátok a folytatást, amelyben a 3-6 éves gyerekeknek szóló könyvekről lesz szó. Addig is jó mesélést, meseolvasást!

Nálatok most melyik mese a kedvenc? Írjátok meg kommentben!