Székesfehérváron van egy egyedülálló kávézó, ahol kellemes indiai zene mellett különleges teák, kávék és desszertek fogadják az oda betérőket. Eszter – aki indiai származású párjával hozta létre a kávézót – mesél a kávézóról és a két kultúra találkozásáról, valamint kedvenc indiai történetét is megosztja veletek.
Eszter, mi volt a célotok a Cafe Mandala létrehozásával?
Nagyon sok célunk volt vele. Egyrészt szerettünk volna újdonságot hozni. Előzőleg volt lehetőségünk a világ több pontján tanulni, és úgy gondoltuk, hogy szeretnénk kamatoztatni ezt a tudást, amellyel rendelkezünk. Másrészt a szenvedélyünket is szerettük volna kiélni. Mert ha az ember másnak dolgozik, olyankor sokszor hiába vannak új ötletei, azok nem feltétlenül valósulnak meg, és mi mindenképpen szerettünk volna magunknak egyfajta alkotói szabadságot. Főleg azért, hogy létrehozhassunk különleges dolgokat, kísérletezhessünk, és akár teljesen új ízeket ismertethessünk meg az emberekkel. Mindezt pedig olyan körítésben képzeltük el, hogy már maga a miliő segítsen ezt átadni. Azt szerettük volna, hogy elég kényelmes legyen a környezet ahhoz, hogy az emberek nyugodtan leülhessenek, pihenhessenek és nyugodtan beszélgetni tudjanak, és természetesen ehhez az ételek és az italok is hozzájáruljanak.
Mikor jött a gondolat, hogy a kávézó teret adjon rendezvényeknek is?
Mindenképpen szerettünk volna egy olyan helyet, ami teret és inspirációt ad másoknak is. Az emberek egyre nyitottabbak, sokszor úgy vannak vele, hogy keresnek valamit, de még nem tudják, hogy mit. Két-három hónappal a nyitás után már elkezdtünk a témákon gondolkodni, illetve elkezdtük megkeresni a megfelelő szakembereket. Eddig mindenki nagyon pozitívan fogadta a megkeresést. Egyedül a mantrakoncerteket nem tudtuk még megvalósítani, a hely méretéből adódóan. Közben folyamatosan dolgozunk azon, milyen témákat lehetne még érinteni. Egyébként már eljutottunk oda, hogy ennek híre ment és egyre többen keresnek fel minket, hogy szeretnének előadást tartani. Ezeknek az együttműködéseknek köszönhetően rengeteg mindenkinek tudtunk helyet és teret biztosítani, legyen szó anyukákról, vállalkozókról vagy egészségtudatos emberekről, hogy ők is fejlődhessenek és inspirálódhassanak.
Mit gondolsz, milyen kapcsolódásai vannak az indiai és a magyar kultúrának, és ez hogyan jelenik meg a ti esetetekben?
Ez azért is érdekes, mert eredetileg, amikor elkezdtük tervezni a kávézót, egyáltalán nem akartunk indiait. Kicsit tartottam tőle, hogy az emberek hogyan fogadnák. Amikor meglett a hely, és szóba került a stílus, nagyon gyorsan kiderült, hogy nem akarunk elmenni az indiai irányba, például színes szőnyegekkel és rengeteg dísszel. Természetesen szerettük volna, ha valamilyen módon azért megjelenik ez a vonal, a párom származása miatt is. Aztán ahogy telt az idő, egyre nagyobb teret vett át, mint mi azt elsőre gondoltuk volna. Sőt, az emberek el is várták tőlünk. Természetesen mindez nem esett nehezünkre, de meghagytuk a minimalista stílust, egy kis keleti eleganciával fűszerezve. A pontot az i-re egyébként a párom fotói tették fel, amelyek a mai napig a legnépszerűbb díszei a kávézónak. A falon található fényképek mindegyikét ő készítette Indiában, ráadásul rokon gyerekekről.
Valahol ott találkozik a két kultúra, ahol mi is. Mindketten nagyon büszkék vagyunk a származásunkra, és tiszteljük egymás – egyébként rendkívül gazdag – kultúráját.
Az életünket is úgy rendeztük be, hogy ezt a kettőt „összehúztuk.” Nem szerettük volna, hogy valamelyik irányba is elbillenjen a mérleg, nagyon tudatosan tartjuk az egyensúlyt. Ez kiterjed nálunk az ételekre, a vallásra és a szokásokra. Például úgy, hogy egyik nap indiai ételt eszünk, a másik napon pedig magyart. Valahogy így történt a kávézónál is: megjelentek az indiai dolgok, de behoztuk azt is, ami az itteni ízlésnek megfelel.
Az indiai mesék és mítoszok tárháza rendkívül gazdag. Van kedvenc indiai szimbólumod vagy történeted?
Van egy indiai mesekönyvem is, amiben rengeteg mese szerepel. A kedvenc történetem pedig Ganésáról szól. Ő egy félisten, mégis úgy tisztelik Indiában, mint egy istenséget. Az akadályok elhárítójaként ismert: ha azt szeretnénk, hogy valami gördülékenyen menjen, akkor hozzá kell imádkozni. A története nagyon érdekes, és egyben morbid. Ez volt az első mítosz, amit a hinduizmussal kapcsolatban tanultam, és nagyon megmaradt bennem. Ganésának saját édesapja vágta le a fejét, méghozzá puszta félreértésből. Ugyanis az édesanyja várandós volt a fiúval, amikor az apja elment a háborúba, és mire visszatért, Ganésa már felnőtt férfi volt. Az édesanyja éppen fürdőzött, miközben fia őrt állt, és nem akarta beengedni hazaérkező apját, mert nem ismerte őt. Az apa dühében levágta Ganésa fejét. Amikor megtudta, hogy a fiáról van szó, kiadta parancsba, hogy gyorsan hozzák elé az első élőlény fejét, amit meglátnak, ami pedig egy elefánt volt. Így lett Ganésának elefántfeje.
Hol lehet megtalálni benneteket?
Székesfehérváron a Kossuth utca 11. szám alatt található a kávézó (jelenleg a járvány miatt zárva). Honlapunk: http://cafemandala.org/, Facebookon is megtaláltok minket (Cafe Mandala), Instagramon pedig cafemandala_szfvar néven vagyunk jelen.
mesevonal 