Miért vagyunk kitartóbbak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, míg más esetben hamarabb feladjuk? Veled is előfordult már, hogy a kezdeti hatalmas lelkesedés alábbhagyott, és hirtelen abbahagytad, amit addig nagy elszántsággal végeztél? Más esetben pedig akár évekig kitartottál a célod felé tartó úton, amit végül el is értél. Természetesen több dolog is állhat a hátterében, most ezek közül néhánynak eredünk a nyomába a mesék segítségével.
Emlékszem, amikor elkezdtem hobbiból németet tanulni, kezdetben óriási volt a lelkesedésem. A legjobb nyelvkönyvből tanultam, tanulótársam is volt, mégis két hét múlva abbahagytam. Az olasz nyelvvel azonban más volt a helyzet: három évig kitartóan jártam az órákra, nagyon jó tanároktól, és egy olasz tolmácstól is sikerült tanulnom, elszántan gyakoroltam, olasz zenéket hallgattam, végül pedig eljutottam a sikeres nyelvvizsgáig.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi volt a különbség. Utólag megállapítottam, hogy biztosan nem az, hogy mennyire színes vagy érdekfeszítő a tankönyv (az olaszt néha fekete-fehér fénymásolt lapokról tanultam). Nem is a nyelv nehézsége (szerintem nincs sok különbség ebben a tekintetben a két nyelv között). Rájöttem, hogy olaszul azért akartam megtanulni, mert tetszett az olaszok mentalitása, és rendkívül értékesnek találtam az élethez való hozzáállásukat: a dolce vitát. Nem utolsó sorban, pedig rengeteg olasz zenét hallgatok. A németekhez pedig nem sok kötődésem volt, úgyhogy a német nyelv tanulása kicsit csak úgy “lógott a levegőben.”
Tehát ha egy számomra értékes dologról, célról volt szó, sokkal állhatatosabb és kitartóbb voltam. Ugyanezt megfigyeltem a mesékben is. A főhős gyakran kapja azt a feladatot, hogy maradjon éber éjszaka, és őrizze a gyümölcsöst, vagy éppen vigyázzon a nyájra, nehogy egy is elvesszen az állatok közül. Ezzel az állhatatos kitartással mindig valamilyen értékes dolgot kell megőriznie.
“Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy öregember, s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, se földön. No, hanem őrizte is a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét.”
(A szegény ember szőlője)
Ha a kitűzött cél fontos a számára, összeszedi minden erejét, és kitart, amíg sikerrel nem jár. Ez a folyamat és küzdelem néha arról szól, hogy hű maradjon valamilyen tulajdonságához, vagy éppen a lelke egyik aspektusához, és őrzi, mint a szeme fényét. És ha valóban olyan dologról van szó, ami a lelkének is fontos, varázslatos módon segítő eszközöket is kap, vagy éppen a segítségére siet egy mágikus lény.
Ha pedig kiderül, hogy valójában nem képvisel számára értéket az adott dolog, általában nem jár sikerrel, például nem tud ébren maradni. Ilyenkor lehet, hogy csak valamilyen külső nyomásnak engedett, de valójában nem tud azonosulni az adott feladattal, tulajdonsággal vagy értékrendszerrel.
Érdemes tehát alaposan szemügyre venni, hogy az adott célod valóban fontos és értékes-e számodra, és ha igen, miért. Például ha szeretnél több szabadidőt magadnak, az miért fontos? Mert több időd lesz a hobbidra, ami feltölt energiával, és látod magad előtt, hogy ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb vagy?
Ha alaposan szeretnéd feltérképezni az álmaidat és a céljaidat, és kitartóan a valódi álmaid nyomába eredni, érdemes álomtáblát készítened, ami az egyik leghatásosabb módszernek bizonyult a workshopok során, de személyesen is az egyik kedvenc eszközöm. Ide kattintva megtalálod a témáról szóló online kiadványt.
Te miben szeretnél most állhatatos és kitartó lenni?
- Abban, hogy hű vagy saját értékrendedhez, értékeidhez?
- Egy fontos cél elérésében, ami sokat jelent neked, és nagyon fogsz örülni, ha eléred?
- Vagy valami másban?
mesevonal 