“amihez csak hozzáért a virággal, megszabadult a varázstól” (Jorinde és Joringel)
Gyógyító növények a természetben és a mesékben
A növények gyógyító ereje napjainkban is megnyilvánul, sőt a gyógynövényeknek külön tudományuk van. A mesékben is megjelenik a növények gyógyító hatása, de leginkább szimbolikus értelemben: a lelki gyógyuláshoz kötődően.
A mesékben a növények általában segítik a hőst az útja során: pl. az égig érő fára felmászva jut el egy másik világba. Virágok is gyakran szerepelnek bennük, az egyik legismertebb mesei növény a rózsa, amely az alvó Csipkerózsikát választotta el a külvilágtól. Az is előfordul, hogy egy messzi vidéken növő ritka virágot kell megszereznie a királyfinak, amelyből varázserejű elixírt készít.
A virágnyelv egy olyan jelbeszéd volt a reneszánsz és a romantika korában, amely szerelmi és baráti üzenetek kifejezésére szolgált: minden virágnak megvolt az üzenete. Az árvácska például azt jelentette: “gondolok rád.”
A virág a növekedés, a szépség és a szerelem, valamint a világmindenség eredetének a szimbóluma. Mind a négy elem hatását kifejezi és egyesíti: a földből nő az ég felé, növekedéséhez pedig vízre és napfényre (tűz) van szüksége.
A piros virág
A piros virágról a Jorinde és Joringel című Grimm-mesében olvashatunk (Grimm családi mesék c. kötet). Jorinde és Joringel egy jegyespár, akiknek boldogan telnek napjaik, mígnem az erdőben közel merészkednek a vén banya kastélyához. A boszorkány madárrá változtatja a lányt, majd kalitkába zárja a kastélyban. A fiú pedig sokszor körbejárja a várat, de sohasem megy hozzá túl közel. Egy éjjel vérvörös virágot lát álmában, amelynek közepén egy csodálatos gyöngy van. Azt is megálmodta, hogy ezzel a virággal megszabadíthatja Jorindét. Amikor felébredt, útra kelt, és a kilencedik nap hajnalán megtalálta a csodálatos virágot, amelynek harmatcsepp ült a közepén. Így rá nem hatott többé a boszorkány varázslata. A piros virággal megérintette a kastély kapuját, mire az kinyílt, majd a lányt is kiszabadította. A varázslónő pedig nem tudott többé varázsolni. Az ifjú pár pedig boldogan élt, míg meg nem haltak.
Minek a szimbóluma lehet ez a titokzatos virág? A virág az érzések világát jelképezheti – ahogy a virágnyelvet is az érzések közvetítésére használták a régebbi korokban. A vörös pedig a vér, az élet és a szenvedély színe. Így valószínűleg valami olyat szimbolizál, amit szenvedéllyel, lelkesedésből csinálunk, amikor kreativitásunkat használjuk, amikor ég bennünk a tűz valami iránt. Ez a flow-élmény: teljesen elmerülünk valamilyen tevékenységben, átadjuk magunkat neki, és mindez energiával tölt fel bennünket. Ez a cselekvés lehet sport, zene, művészeti tevékenység, játék… Vagyis bármi, ami közben úgy érezzük, hogy megszűnik az idő, és kiteljesedünk benne. Ez rengeteg energiát és motivációt ad.
A virág belsejében egy fehér gyöngy van, ami a teljesség, a születés, a maradandóság és a tökéletesség szimbóluma. Amikor egy tevékenységet lelkesen végzünk, úgy érezhetjük, igazán magunkra találtunk. A virág elhervadhat, de a gyöngy megmarad a közepén: az élmény és az örömteli érzés elmúlhat, de amit létrehoz bennünk vagy létrehozunk általa (például egy festmény, vagy hogy elérünk egy kitűzött célt), az maradandó.
A mesebeli piros virág feloldja a gonosz varázslatot. Mit oldhat fel, ha megtaláljuk saját piros virágunkat, vagyis azt, amiért lelkesedünk, és ami energiával tölt fel minket? Lehet, hogy ismerősek lesznek a következő kérdések. „Mit szólnak majd mások?” „Elég jó vagyok én ehhez?” „Képes vagyok megcsinálni?” „Van ennek valami haszna?” Ha elmerülünk egy tevékenységben, például a táncban, egy szép táj fotózásában vagy akár a motorozásban, attól függően, kinek mi jelenti ezt az élményt, közben ezek a kérdések eltűnnek, és feloldódik a „gonosz varázslat.” Eltűnnek a gátak, és csak maga az élmény lesz a fontos. Ezekre az élményekre pedig jó lesz visszaemlékezni később a valamivel szürkébb hétköznapokon. És ki tudja? Lehet, hogy valami maradandót és értékeset alkotsz közben.
Hogyan találhatsz rá a piros virágodra?
Gondold végig a következőket:
- Mi volt a legutóbbi élményed, amire szívesen emlékszel vissza?
- Mikor tapasztalod azt, hogy észre sem veszed, hogy múlik az idő?
- Milyen tevékenység(ek) közben szoktad magad energiabombának érezni?
- Mikor éreztél legutóbb kitörő örömöt, amikor elértél egy saját magad által kitűzött célt?
- Mi volt az, amire annyira fókuszáltál, hogy minden más megszűnt körülötted?
- Mikor tapasztaltad azt, hogy egy tevékenységet teljes mértékben te irányítasz?
Mi a közös a kérdésekre adott válaszaidban? Milyen tevékenységekhez kötődnek? Ha megvannak a válaszok, már van egy útjelző táblád, hogy milyen irányba indulj.
Ha iránytűre van szükséged, próbáld ki a következő gyakorlatokat:
- Emlékezz vissza, hogy gyerekkorodban milyen tevékenység jelentett örömforrást számodra! Mit játszottál? Vagy az kötött le teljesen, ha egy katicabogarat figyeltél és tanulmányoztál perceken át? Esetleg órákon át rajzoltál?
- Próbálj ki új dolgokat! Vágj bele egy új sportágba vagy olvass egy olyan műfajú könyvet, amit még soha!
Te milyennek képzeled a piros virágodat?
És megtaláltad már? 🙂
Forrás:
Grimm családi mesék
Jankovics Marcell: Jelképtár
Verena Kast: Változás és megújulás
mesevonal 