Ne nézz hátra, mert kővé válsz

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat (…) “
(Dan Millman)

Érezted már úgy, hogy túl nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban? Mintha csak állnának a dolgok, nem változna semmi, és jó lenne valami új, ami felfrissíti ezt a megkövesedett állapotot… A mesékben is előfordul, hogy a szereplők hasonló helyzetbe kerülnek: ezt szimbolizálja, amikor egy mesehős kővé válik. Szerencsére ezek a varázslatos történetek útmutatóul szolgálnak, hogy milyen módon lehet elkerülni ezt az állapotot. Sőt, az is kiderül belőlük, hogy a már kővé dermedt szereplő hogyan változhat vissza élettel teli emberré.

“hazatérőben tilos hátrapillantani”

Az Aran, Barun és Kiranmálá című indiai mesében három testvér éldegél egy csodálatosan szép házban, amit ők építettek és rendeztek be gyönyörűbbnél gyönyörűbb bútorokkal. Egy nap betér hozzájuk egy vándorló szent ember, akit a ház lakói nagy megbecsüléssel fogadnak. A vándor szerint egy dolog kivételével mindenük megvan a teljes boldogsághoz. Ami hiányzik, az a magas hegy tetején lévő aranyfán ülő két papagáj. Ahhoz, hogy elhozzák a madarakat, merésznek kell lenniük, valamint a hazafelé vezető úton tilos hátrapillantaniuk. A két fiú sikeresen megfogja és kalitkába teszi a madarakat, de a hegyoldalon leereszkedve harsány hangokat hallanak, hátrafordulnak, és abban a pillanatban kővé dermednek. Húguk, Kiranmálá is útnak indul, ő is megszerzi a papagájokat, amikor azonban egy hang szólongatni kezdi, visszaemlékszik a szent vándor figyelmeztetésére, és nem néz hátra, hanem továbbmegy. A hegyoldalon lévő sziklákat visszaváltoztatja emberekké, a papagájok pedig sok jó tanáccsal látják el a három testvért a továbbiakban.

A történetekben legtöbbször akkor válik kővé egy szereplő, amikor visszanéz, pedig megtiltották neki. Miért nem volt szabad a testvéreknek hátrafelé nézniük? Mit jelképez ez a cselekedet a mesében? A hátrafelé tekintés a múltba való visszatekintéssel is kapcsolatba hozható. Miért válik kővé, aki a múltba néz? Mert nem a “jelenben él” és nem előre tekint.

A kő a stabilitás, a maradandóság és a tartósság szimbóluma. A változatlanság és a mozdulatlanság jelképe is. Ha egy meseszereplő a múltba tekint, akkor nem tud haladni és cselekedni. Rejtve maradnak előtte a lehetőségek, mert nem veszi észre őket. Így nem tud megújulni, és nem tudja folytatni az útját. A mesében a két idősebb testvér figyelmét elterelték az őket szólongató hangok, amelyek jöhettek akár a múltból is. Lehet, hogy hallani vélték olyan személyek parancsoló vagy akadályt jelentő mondatait, akikkel régebben kapcsolatban álltak. Elképzelhető, hogy nekik tekintélyszemélyt jelentő emberek mondatait hallották újra, pl. “Úgysem tudod megcsinálni” vagy “Mások nem így szokták, csináld te is a megszokott módon.“

Hátranézés helyett tudatosság 

Mikor kerülhetünk hasonló helyzetbe, mint az említett történet szereplői? Például amikor nem tudunk elszakadni egy múltbéli eseménytől. Akár azért, mert nagyon jó élmény volt, és képzeletben visszamenekülünk ehhez a szép emlékhez, akár azért, mert nagyon rossz volt, és nem tudunk szabadulni az emlékétől és a hatásától. Mindkettővel akadályozzuk magunkat, hogy meglássuk a lehetőségeinket és megragadjuk őket a céljainkhoz vezető úton. Olyan, mintha kővé váltunk volna. Kiranmálá a mesében úgy kerülte el, hogy bátyjai sorsára jusson, hogy tudatosította magában a szent vándor figyelmeztetését, vagyis nem nézett hátra. Így elérte, amit szeretett volna: hazavitte a két papagájt. Nem hagyta, hogy a múltból jövő hangok eltántorítsák a céljától. Ezzel megvédte saját magát, és szabadon tovább tudott menni.

Kőszoborból emberré változni

A két kővé vált testvér számára is volt megoldás a mesében. Úgy változtak vissza élettel teli emberré, hogy a lány szentelt vízzel meglocsolta a sziklákat. A víz a kő ellentéte: a stabilitással és a mozdulatlansággal szemben a mozgás szimbóluma. A vízzel való meghintés az újjászületéssel áll kapcsolatban. A friss víz eltörli a múltat mágikus és tisztító ereje által. Életerő, elevenség és szabadság fakad általa. A szentelt víz a vándorló szent embertől származik a mesében. Az élet vizének is hívhatnánk, mert visszahozza az életbe a testvéreket. Elképzelhető, hogy olyan dolgot képviselt vagy mondott, amelynek a hatására felszabadultak a múlt terhe alól a kővé vált emberek, és már nem köti gúzsba őket, ami azelőtt. Lehet, hogy céljukat, küldetésüket is felismerték, és most már önállóan és szabadon cselekedhetnek, hogy meg is valósítsák.

Ha úgy érzed, hogy nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban, gondolj a mesére! A lány emlékezett az egyik legfontosabb mondatra: “ne nézz hátra!” Ha a jelenre fókuszálsz, máris lehetőségek egész tárházát veheted észre magad körül, amelyeket megragadva közelebb kerülhetsz a céljaidhoz.

Az Aran, Barun és Kiranmálá c. mesét a Mese a lótuszvirágról – indiai mesék c. kötetben olvashatod el. A kő és víz szimbólumok jelentésének forrása pedig a Szimbólumtár (Balassi Kiadó).

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Vissza a természetbe!

Tavasszal kizöldülnek a fák, nyílnak a szebbnél szebb virágok, és még a jó idő is hozzájárul ahhoz, hogy minél több időt kint töltsünk a szabadban. Több ezer évvel ezelőtt őseink közel éltek a természethez, így annak körforgása szerint teltek a napjaik. 

Egy régebbi posztban már írtam arról, hogy ma is egyre népszerűbbek az olyan könyvek, amelyekben a főszereplő a vadon mélyén egy tanító segítségével kerül közelebb például a saját magában élő Természeti Emberhez, ilyen például Dan Millman A békés harcos szent utazása című könyve. Vagy gondoljunk a Spirit Weavers Gatheringre, amelyen nők vesznek részt azzal a céllal egy kaliforniai fenyőerdőben, hogy egyensúlyba kerüljenek önmagukkal, tanuljanak egymástól, és hogy megismerjék az anyatermészet birodalmát.

A mesékben is gyakoriak a természeti elemek, sőt, előfordul, hogy a főhős a vadonba megy, hogy bánatától megvigasztalódjon és új erőre kapjon. Például Hófehérke is az erdőn átvágva talált rá a törpék házára, miután menekülnie kellett gonosz mostohája elől. Maga az erdő is gyakran megjelenő szimbólum a mesékben: a beavatást jelképezi. Nyugat-Európában pedig a legendák Zöld embere a természet zabolátlan erejének megtestesítőjeként jelenik meg a mítoszokban, aki a természet körforgására és a megújulásra emlékezteti az embereket.

“A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.” (Jane Goodall)

3 OK, HOGY MINÉL TÖBB IDŐT TÖLTS A TERMÉSZETBEN:

1. A zöld szín nyugtatóan hat. A zöld a tavasz, a remény és a természet megújulásának, bőségének szimbóluma. Az új életet és a növekedést jelképezi. A természet és a növények színe, így helyiségek színeként is relaxáló hatása van. Fokozza a hatást, ha zöld szobanövényeket is elhelyezünk a környezetünkben. A kék és a sárga keverékeként egyesül benne a férfi és a női minőség, emiatt is harmonikus színként tartjuk számon.
2. A természet körforgása az örök természeti törvényekre emlékeztet minket: a dolgok keletkeznek, majd elmúlnak, utána pedig születik valami új, és így tovább. Akik erdőközelben laknak vagy sokat kirándulnak, a természettel szinkronban élhetik meg az évszakoknak megfelelő lelki történéseket. Például tavasszal a frissességet, megújulást, ősszel pedig az elengedést, a lelki lomtalanítást.
3. Egészségmegőrző szerepe is nagy. A tiszta levegő, valamint egy jó séta segít abban, hogy utána pihentebb legyél.

“Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.” (Buddha)

Jó időtöltést a természetben!

 

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

6 ötlet, hogyan nyerd vissza az energiádat

Úgy érzed, hamarosan ledönt a tavaszi fáradtság? Vagy kimerültél, mert tele vagy teendőkkel, de legszívesebben inkább pihennél? Bármi is az oka, pihenésre, kikapcsolódásra mindenkinek, így neked is szükséged van. 6 ötletet olvashatsz arról, hogyan töltődhetsz fel, és természetesen a lista folytatható…

Ismered a Terüljasztalka, Aranyszamár és Bújjkibunkó című mesét? Ebben a történetben a főhős a szolgálatért egy varázsasztalkát kap, amit a ravasz fogadós ellop tőle, de szerencsére a főszereplő a mese végén visszaszerzi azt. Ez az asztal olyan tulajdonsággal rendelkezik, hogy ha kimondják a “Terülj, terülj, asztalkám!” varázsigét, mindenféle étel-ital terem rajta, ami szem-szájnak ingere, és alig tud az ember válogatni a kínálatból.

A fáradtság és kimerültség érzése viszont bőség helyett inkább hiányérzettel szokott párosulni. “Teremts egyensúlyt a napi felelősség és saját örömöd között.“ – írja Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvében. Ha az egyik oldalon túl sok van a munkából és az erőfeszítésből, a másik oldalon pedig kevés a pihenésből, felborul az egyensúly, és végül már a munka sem lesz gyümölcsöző.

A pihenés, a feltöltődés és a kikapcsolódás szerintem a szabadsághoz és a bőséghez is kapcsolódik. Gondolj például arra, hogy amikor nyaralsz, rendelkezel azzal a szabadsággal, hogy eldöntheted számos könyv közül, hogy melyiket olvasd, sok program közül, hogy melyiket válaszd, és mindegyik a kikapcsolódásodat szolgálja. Ha teremtesz magadnak erre időt, utána újult erővel haladhatsz a célod felé, folytathatod a munkádat vagy a tevékenységedet.

Neked most miből van szükséged bőségre? Ha csoda történne, és lenne egy hasonló asztalod, mint az említett mesében, ami nem csak ételt, hanem bármilyen kényeztető dolgot hipp-hopp odavarázsolna eléd, mit választanál? 

Néhány ötlet:

1. Semmittevés. Néha egyszerűen jó semmit nem csinálni, csak pihenni, és hagyni, hogy történjenek a dolgok. Ilyenkor újratöltődnek a “pszichikus energiák”, amit például művészeknél nagyon aktív, termékeny időszak követhet. Erről a Mit álmodott Csipkerózsika? című bejegyzésemben bővebben olvashatsz. Mindemellett a megfelelő mennyiségű pihenőidő vagy alvás kedvezően hat a hangulatodra is.

2. Szó szerint terülj-terülj asztalkám. A tápláló és finom ételektől hamar erőre kapsz. Ha pedig időt szánsz rá, és lassan kortyolgatva iszol egy jó kávét vagy egy finom teát, érezni fogod a hatását!

3. Kint a természetben. Lehet, hogy sokat dolgozol bent, és a friss levegő, valamint a tavasszal zöldben pompázó természet és egy kis séta töltene fel most legjobban. A természet – már csak a zöld szín miatt is – bizonyítottan jó hatással van az emberek lelkiállapotára. Ha az időjárás is megengedi, menj ki az erdőbe, egy parkba vagy a kertbe! Utána garantáltan frissebbnek érzed magad!

4. Olvasás. Van olyan könyv, amit már régóta el szeretnél olvasni? Belemerülni egy történetbe, és akár távoli tájakon járni általa segít kilépni a hétköznapok sodrásából.

5. Társaság, beszélgetés. Az utóbbi időben kevés időt szántál a beszélgetésre, találkozásokra? Egy kellemes társalgás csodát tud tenni ilyenkor – lehetőleg nem telefonon vagy virtuálisan, hanem személyesen.

6. Végre szeretnél több időt szánni a hobbidra? A szabadidős tevékenység, amit szenvedéllyel, lelkesedésből csinálsz és teljesen elmerülsz benne, energiával tölt fel. Mindegy, hogy ez sport, zene, művészeti tevékenység, játék… Vagyis bármi, ami közben úgy érzed, hogy megszűnik az idő, és kiteljesedsz benne. Ez rengeteg energiát és motivációt ad.

És még folytathatnám a sort… A jó hír, hogy neked is lehet ilyen terüljasztalkád. Ha úgy érzed, most nincs nálad, szerezd vissza, ahogy a történet főhőse is. Ha teremtesz magadnak elég pihenőidőt, már működik is! Ha nincs rá egy vagy akár több napod, beiktathatsz a nap folyamán rövid szüneteket is. Amikor pedig feltöltődtél, képzeletben tedd el asztalt, és majd ha újra szükséged lesz rá, vedd elő megint.

Jó kikapcsolódást és feltöltődést!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Az elrugaszkodás ereje

Újévi fogadalom helyett: tavaszi fogadalom?

Sokan újévkor tesznek fogadalmat, és elhatározzák, hogy mostantól mit fognak máshogy csinálni vagy pedig eldöntik, hogy az új év kezdetével belevágnak valami új dologba is: új év – “új élet”. A tél közepén, a mínusz fokok és a lehangolóan borús idő közepette szerintem nehezebb megvalósítani ezeket a terveket. Viszont tavasszal, amikor a természet is újjáéled, és ez az új kezdet a levegőben is érezhető, érdemes elkezdeni, amit eddig csak tervezgettünk.

“Mindig szerettem a föld nedves illatát az esős tavaszi napok után. Úgy éreztem, reménnyel van tele, és az eljövendő illatos virágok, árnyat adó zöld levelek ígéretével.” (Nien Cheng)

A tavaszi napéjegyenlőséghez köthető Kos állatövi jegy szimbóluma szarvakat ábrázol ♈ , amely két, az ég felé kitárt karként is megjelenik. Claus Riemann, aki összekötötte a tizenkét állatövi jegyet a mesék világával, leírja, hogy ez az ábrázolás egy régi rúnából, a Mahn-rúnából alakult ki, melynek jelentése születés és feltörő élet. Tehát a harcos és a győztes energiáját képviseli, amely legyőzi a telet, a sötétséget (lezárja?) a fény erejével. Nem a télre tekint vissza, hanem előre, a kibontakozó tavaszra.

Ezt a harcos energiát képviseli a görög mitológiában Árész, a hadisten és harcos. Ő az, aki nem szereti a rendet és a nyugalmat, sokkal inkább a cselekvést és az aktivitást. Személye azt a magatartást fejezi ki, amikor könnyen belevágunk az újba, alig várjuk, hogy máris elkezdjünk valamit, amikor tele vagyunk tettvággyal. Ilyenkor nem érdekel, hogy milyen akadályokkal szembesülhetünk, hanem ösztönösen elindulunk valamilyen irányba. Tehát az elindulást, a “hősi út” kezdetét jelképezi. (Persze ahhoz, hogy új dologba belevágjunk, érdemes a régit elhagyni. Erről korábban A szétválogatás művészete c. bejegyzésben írtam.) Valószínűleg Te is érezted már ezt a fajta “árészi” energiát, amikor bátran elkezdtél valamit, például egy tanfolyamot, ami nagyon érdekelt vagy pedig belevágtál egy új hobbiba.

Amikor ösztönösen reagálunk egy helyzetben, nem pedig gondolkodunk, és végignézzük a lehetséges módokat, történéseket, akkor is Árészhoz hasonlóan viselkedünk. A spontán reakciók is ide tartoznak. Ugyan a mitológia szerint magának a hadistennek és környezetének is gyakran meggyűlt a baja a már említett viselkedés miatt, de ha ez nem egyoldalúan van jelen, hanem a megfelelő helyen és időben, akkor a szolgálatunkra lehet. Ha mozdulatban kellene megfogalmazni, amit ez a fajta energia képvisel, az a mozdulat lenne, amikor az ember lendületet vesz és az ugráshoz készülve elrugaszkodik a földtől.

Árészt Athéné istennő próbálta “rendszabályozni.” Ő volt az, aki Zeusz fejéből pattant ki, méghozzá teljes fegyverzetben. “A csatakiáltással előugró dárdarázó Athénétől az egész mindenség összerezzent” – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében. Árészhoz hasonlóan gyakran megjelenik, ahol csata vagy harc folyik. Ő már stratéga, kevés spontán reakció jellemző rá. Hosszú távon tehát azt üzenheti nekünk, hogy a féktelen energiát időnként érdemes gondolkodással és stratégiakidolgozással olyan mederbe terelni, ami majd a szolgálatunkra lesz. Tehát megtanulni uralni, és megtanulni felismerni, hogy mikor van itt az ideje a merészségnek, tettvágynak, ösztönösségnek és mikor a hűvös végiggondolásnak.

A tavasszal újjáéledő természet tehát most az Árészra jellemző tulajdonságokra hívja fel a figyelmünket: aktivitás, bátorság és elszántság. 

 “Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.” (Johann Wolfgang Goethe)

• Neked most mivel kapcsolatban lenne szükséged Árész energiájára? Mibe szeretnél belevágni, min szeretnél változtatni? (Írd meg kommentben.)
• Képzeld el, hogy mindez már megvalósult… Milyennek látod magad? Mit látsz ezen az elképzelt képen vagy jeleneten, mi változott veled kapcsolatban?
• Jó gyakorlási lehetőség a spontán viselkedésre: pl. ne tervezz semmi konkrét dolgot a hétvégére, hanem a hangulatodnak megfelelően spontán találd ki, hogy mivel töltöd az idődet!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Az oroszlán – Az erő és a hatalom megtestesítője

Az oroszlán a medvéhez hasonlóan az uralkodás, a hatalom és az erő megtestesítője. Szimbolikájának érdekessége, hogy még azokon a vidékeken is fontos jelkép, ahol nem fordul elő őshonos állatként, mint például nálunk, Európában többek között Skócia királyi lobogóján is szerepelt.

A természeti népek előszeretettel vették magukra állatok bőrét, mert hitték, hogy így az adott állat ösztönös tudásával és tulajdonságaival fognak rendelkezni. Kíváncsi vagyok, hogy ha megismered az állatok királyának szimbolikáját, szeretnéd-e magadra venni az „oroszlánbőrt”, és hogy mit tanulnál meg az állatok királyától.

A nyár legmelegebb hónapjának, az augusztusnak az uralkodó jegye az állatövben az oroszlán. A nap az év során ilyenkor süt a legerősebben (így nem véletlenül van összefüggésben az oroszlán és a tűz szimbolikájával). A természet ereje teljében van: a gyümölcsök megértek. Az életöröm, az életerő, az aktivitás és a vitalitás megjelenése kapcsolódik még hozzá.

A hatalom, a fenség és az uralkodás jelképeként is megjelenik az oroszlán, királyi trónok díszeként is szerepelt. Szent Márk attribútuma a szárnyas oroszlán. Egyrészt azért, mert evangéliumát Keresztelő Szent János életével kezdi, a pusztába kiáltó szóval. Más szempontból pedig Krisztus testi-lelki erejét és hatalmát is szimbolizálhatja.

Ahogyan a Nap a Naprendszer középpontja, úgy a szív az ember központja, és nemcsak testi szinten. A szív bátorsága is az oroszlánhoz tartozik: mersz-e úgy élni, ahogy szeretnél, vagy a félelmeid megakadályoznak ebben? Természetesen itt nem arról a naivitásról van szó, hogy nincsenek akadályok, vagy hogy a hétköznapok világa ne lenne fontos, hanem inkább egy optimista hozzáállásról.

A görög mitológiában Héraklész (Herkules) próbái közé tartozott, hogy meg kellett ölnie a nemeai oroszlánt, aki rettegésben tartotta a környéken élőket. Ez az állat sebezhetetlen bundával rendelkezett, így a hős – miután semmilyen fegyverrel sem boldogult – ahhoz a cselhez folyamodott, hogy bekergette az oroszlánt egy barlangba, amelynek egyik végét eltorlaszolta, majd pedig puszta kézzel megfojtotta az állatot. Az oroszlán itt a bennünk lévő ösztönöket és agressziót testesíti meg. A kérdés az, hogy hogyan szelídítsük meg ezeket az energiáinkat úgy, hogy megmaradjon az egészséges egyensúly. Hogyan kezeljük haragunkat és szenvedélyeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket? Héraklész megölte a vadállatot, de bőrét magára terítette: most már uralni tudja erejét, hatalomvágyát és ösztöneit, mindazt, amit az oroszlán szimbolizál. Nem mondott le ezekről, nem fojtotta el őket, hanem a küzdés során megtanult bánni velük, így amikor szüksége van rájuk, azok nem ide-oda rángatják, hanem a segítségére lesznek.

Hogy döntöttél? Magadra vennéd az oroszlán bőrét? Ha igen, mit szeretnél jelen pillanatban megtanulni tőle?

Segítségképpen gondold végig a következő kérdéseket, és válaszolj rájuk:

• Hogyan jelenik meg az életerő és a kreativitás az életedben? Melyik az a terület, ahol kreatívabb szeretnél lenni?
• Milyen helyzetekben szeretnél bátrabb lenni? Mire van ehhez szükséged? Mi változna akkor, ha ezekben a helyzetekben bátrabb tudnál lenni?
• Melyik tulajdonságodat szeretnéd uralni? Miért lenne az jó? Milyen helyzetekben lenne hasznodra?

Segítő állatok – A medve

„Miután kimerítetted mindazt, amit az üzletből, a politikából, a mulatságokból és minden efféléből kaphattál – azt találod, hogy ezek egyikéből sem nyersz végső kielégülést és ezek mind mulandóak – mi marad hát? A természet.” (Walt Whitman)

„Én se lettem csöppet se szelídebb, én is lefordíthatatlan vagyok, / A világ tetői fölött harsogom el barbár kiáltásaimat.” (Walt Whitman)

Szívesen töltenék hosszabb időt a természetben, közel az erdőhöz, a növényekhez. A mai kor embere is titkon szeretne visszatérni valamilyen formában az ősi természethez. Egyre népszerűbbek az olyan könyvek, amelyekben a főszereplő a vadon mélyén egy tanító segítségével kerül közelebb a saját magában élő Természeti Emberhez, ilyen például Dan Millman A békés harcos szent utazása című könyve. Vagy gondoljunk a Spirit Weavers Gatheringre, amelyen nők vesznek részt azzal a céllal egy kaliforniai fenyőerdőben, hogy egyensúlyba kerüljenek önmagukkal, tanuljanak egymástól, és hogy megismerjék az anyatermészet birodalmát.

A Természeti Ember vagy Vad Ember archetípusa az ösztönösséggel, az energikussággal és az intuícióval áll kapcsolatban. Lakhelye az erdő, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak. A beavatás helyszíne is lehet.

Az erdő a Természeti Ember mellett az állatok lakóhelye is, ahol akár még a Medveemberrel is találkozhatunk… Az állatok meghatározó szerepet játszanak a szimbolikában, hiszen már az ősi barlangfestményeken is megjelentek. Az ősi kultúrákban hittek abban az emberek, hogy ha magukra veszik egy állat bőrét, akkor annak az állatnak az erejével rendelkezni fognak. A totem pedig a vallásosan tisztelt állatot (vagy növényt) ábrázoló tárgy volt. Az állatoknak a mesékben legtöbbször segítő szerepük van, segítő „lélekrészeinket”, ösztöneinket jelenítik meg.  Ha a főszereplő megszelídíti őket, akkor utána a szolgálatára lesznek.

A medve a barlangfestmények gyakori szereplője. Mivel két lábra tud állni, mint az ember, az amerikai indiánok rokon lényként, illetve az emberek őseként tisztelték. A hatalom, az uralkodás és az erő jelképe, gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. Ősi tiszteletére utalnak totemisztikus nevei, pl. Nagyanyó, Erdei Öreg.

 

A TERMÉSZETI EMBER ÉS A MEDVE MEGJELENÉSE A SCHMITKE CÍMŰ FILMBEN

 

A Schmitke című film szerintem jól kifejezi, hogyan tud a mai kor embere visszatérni a benne élő Természeti Emberhez és hogyan tudja az állatok szimbolizálta ösztöneit a saját szolgálatára fordítani. A főszereplő, Schmitke úr egy újságcikkben olvas a Medveember legendájáról, aminek később a részese is lesz: „A Medveember éhezett, és megpróbált visszaszökni az erdőbe.” És innentől különös dolgok történnek. Álmában egy sejtelmes erdőben sétál, és furcsa hangokat hall: a természet hangjait.

Az 57 éves szélturbina mérnök nap mint nap bejár dolgozni a munkahelyére, de a főnöke szerint igazából „nem csinál semmit”, legalábbis semmi jelentőségteljeset, az élete sivár. Majd elküldik Csehországba, hogy javítson meg egy régi szélturbinát.

„Erdő. Vadon. Ahol a férfi még férfi lehet.”

Sofőrje által újra hall a Medveember legendájáról, ami láthatóan nagyon érdekli őt. Vonzza a történet, és már egy medveprém sapka is megjelenik a filmben. Talán egyre közelebb jár a legendabeli Medveemberhez?

A szélturbinát, amit meg kell javítania, tényleg siralmas állapotban találja. Ez hűen tükrözi az ő állapotát is. A malom (vagy turbina) a sors és az örök visszatérés szimbóluma, és azzal, hogy ez lelassult, illetve végül le is állt, azt jelképezheti, hogy ez így nem megy, vagy nem mehet tovább, nincs már energia. A gépet a szél hajtja, vagy legalábbis hajtaná, ami egy aktív, férfias elem, ahogy a levegő is. Kínában például a mindent betöltő életerőként ismerik (csi). De mi történt, hogy ez az életerő nem hajtja már a főszereplőt? Talán túlságosan racionálisan, objektíven szemléli a dolgokat, a gondolkodó funkció túlsúlyba került nála, ami szintén a levegőhöz kapcsolódik. Intellektuálisan akarja megoldani a dolgokat, és az érzelmeit nem veszi figyelembe. A cseh kisvárosban ugyanis nem beszél túl barátságosan az emberekhez, és egy még egy kis időre sem ül le közéjük, hogy szórakozzon, inkább aludni megy. És az álma üzen neki…

Belső iránytűje, a GPS, jelezni kezd. Vezetés közben folyton be akarja őt irányítani az erdőbe, Schmitke úr azonban – racionális ember révén – természetesen nem megy be a rengetegbe, az intuíció és az érzelmek birodalmába, ami számára veszélyesnek és félelmetesnek tűnik. Ekkor lép színre a „Természeti Ember” archetípusa, ahogy a való életben is történni szokott, hogy segítsen. Nem meglepő módon ő egy geológus (a föld alatti világ az érzelmek és az ösztönök területe).  Az intuíciót képviseli: „Megtaláljuk egymást, ha szükségünk lesz rá” – mondja a rémült Schmitkének, aki csak annyit felel: „Tönkrement a navigációm.” Az eddigi működésmódja, a gondolkodás ugyanis valóban felmondta a szolgálatot, nem érti, mi történik körülötte, kollégája ugyanis eltűnt, a GPS pedig nem mutatja a visszautat.

„Odalent sötétség van, mérnök úr.”

Egy nagyon kifejező, ősi és varázslatos jelenetnek lehetünk ezután tanúi. A geológus bevezeti Schmitkét az erdőbe: a lélek, a tudattalan és az ösztönök világába. Felhívja a figyelmét, hogy „veszélyes lehet itt”, vigyázzon, hova lép, mert „a látszólag mozdulatlan föld változik.” Leereszkednek a föld alsóbb rétegeibe, így sikerül kapcsolatot kialakítani a tudat és a tudattalan között. Vizet találnak, és ez a sokat sejtető momentum bizakodásra ad okot: a víz az érzelmek szimbóluma, valamint a változásé is: valami újnak a megszületését vetíti előre. A geológus még figyelmezteti főszereplőnket, hogy ne hagyja magát elterelni a saját útjáról. És lehet, hogy ez az út a Medveemberhez vezet? Ekkor eltéved, és félelmében ordítani kezd, amitől zengeni kezd az erdő. Rátalált valamire: a vad és nyers energiára (ami nem egyenlő az erőszakossággal).

„Ki van ott?”

Schmitke úr ezután felébred, és minden kezdődik elölről. A GPS megint jelez: „Ha lehetséges, forduljon meg.” Felmászik a turbinába, most sem tudja megjavítani, és tehetetlenségében újra csapkod és ordít. Szabadjára engedi a benne lévő dionüszoszi energiát. Ezután visszamegy a kocsmába, de most már sokkal barátságosabban viselkedik. Eszik, sört iszik, sőt még dohányzik is. Végre visszatért a „földre” és a jelenben él. Felveszi a medveprém sapkát, motorra ül, és most már tudatosan elindul az erdő felé. Most már megvan a bátorsága, hogy továbbmenjen, és szembenézzen azzal, amit a sötétség mélyén talál. Valaki vagy valami ül az egyik fánál, csak a feje látszik, amin bunda van. Egymásra néznek: Ő AZ. Schmitke úr ül a fánál, fején a medveprém sapkával. Megtalálta magában a Medveembert. Rátalált saját életenergiájára. A benne lévő „medve” már nem éhezik, hanem az “erdőben” van, ahol lennie kell. Visszatalált a forráshoz, az ősi erőhöz és energiához. A jelenben él és kapcsolatba került a misztikummal. A sötétség ekkor megszűnik az erdőben és világos lesz: ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket, ösztönös késztetéseinket, kreativitásunkat és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek.

És Te kinek a hangját hallod az erdőből? Melyik állat ösztönös tudására van most szükséged?

„Valami kimondhatatlan varázsa van, ha az ember a szabad ég alatt él.” (Charles Darwin)

Ha érdekel a Vad Ember és a Természeti Asszony archetípusa, olvasd el:

• Robert Bly: Vasjankó
• Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
• Richard Rohr: A férfi útja I., II.

A Schmitke című német-cseh filmet (magyar felirattal) pedig a Cinemax csatorna szokta vetíteni időnként, érdemes megnézni!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Segítő növények a mesékben #1 – A piros virág

“amihez csak hozzáért a virággal, megszabadult a varázstól” (Jorinde és Joringel)

Gyógyító növények a természetben és a mesékben

A növények gyógyító ereje napjainkban is megnyilvánul, sőt a gyógynövényeknek külön tudományuk van. A mesékben is megjelenik a növények gyógyító hatása, de leginkább szimbolikus értelemben: a lelki gyógyuláshoz kötődően.

A mesékben a növények általában segítik a hőst az útja során: pl. az égig érő fára felmászva jut el egy másik világba. Virágok is gyakran szerepelnek bennük, az egyik legismertebb mesei növény a rózsa, amely az alvó Csipkerózsikát választotta el a külvilágtól. Az is előfordul, hogy egy messzi vidéken növő ritka virágot kell megszereznie a királyfinak, amelyből varázserejű elixírt készít.

A virágnyelv egy olyan jelbeszéd volt a reneszánsz és a romantika korában, amely szerelmi és baráti üzenetek kifejezésére szolgált: minden virágnak megvolt az üzenete. Az árvácska például azt jelentette: “gondolok rád.”

A virág a növekedés, a szépség és a szerelem, valamint a világmindenség eredetének a szimbóluma. Mind a négy elem hatását kifejezi és egyesíti: a földből nő az ég felé, növekedéséhez pedig vízre és napfényre (tűz) van szüksége.

A piros virág

A piros virágról a Jorinde és Joringel című Grimm-mesében olvashatunk (Grimm családi mesék c. kötet). Jorinde és Joringel egy jegyespár, akiknek boldogan telnek napjaik, mígnem az erdőben közel merészkednek a vén banya kastélyához. A boszorkány madárrá változtatja a lányt, majd kalitkába zárja a kastélyban. A fiú pedig sokszor körbejárja a várat, de sohasem megy hozzá túl közel. Egy éjjel vérvörös virágot lát álmában, amelynek közepén egy csodálatos gyöngy van. Azt is megálmodta, hogy ezzel a virággal megszabadíthatja Jorindét. Amikor felébredt, útra kelt, és a kilencedik nap hajnalán megtalálta a csodálatos virágot, amelynek harmatcsepp ült a közepén. Így rá nem hatott többé a boszorkány varázslata. A piros virággal megérintette a kastély kapuját, mire az kinyílt, majd a lányt is kiszabadította. A varázslónő pedig nem tudott többé varázsolni. Az ifjú pár pedig boldogan élt, míg meg nem haltak.

Minek a szimbóluma lehet ez a titokzatos virág? A virág az érzések világát jelképezheti – ahogy a virágnyelvet is az érzések közvetítésére használták a régebbi korokban. A vörös pedig a vér, az élet és a szenvedély színe. Így valószínűleg valami olyat szimbolizál, amit szenvedéllyel, lelkesedésből csinálunk, amikor kreativitásunkat használjuk, amikor ég bennünk a tűz valami iránt. Ez a flow-élmény: teljesen elmerülünk valamilyen tevékenységben, átadjuk magunkat neki, és mindez energiával tölt fel bennünket. Ez a cselekvés lehet sport, zene, művészeti tevékenység, játék… Vagyis bármi, ami közben úgy érezzük, hogy megszűnik az idő, és kiteljesedünk benne. Ez rengeteg energiát és motivációt ad.

A virág belsejében egy fehér gyöngy van, ami a teljesség, a születés, a maradandóság és a tökéletesség szimbóluma. Amikor egy tevékenységet lelkesen végzünk, úgy érezhetjük, igazán magunkra találtunk. A virág elhervadhat, de a gyöngy megmarad a közepén: az élmény és az örömteli érzés elmúlhat, de amit létrehoz bennünk vagy létrehozunk általa (például egy festmény, vagy hogy elérünk egy kitűzött célt), az maradandó.

A mesebeli piros virág feloldja a gonosz varázslatot. Mit oldhat fel, ha megtaláljuk saját piros virágunkat, vagyis azt, amiért lelkesedünk, és ami energiával tölt fel minket? Lehet, hogy ismerősek lesznek a következő kérdések. „Mit szólnak majd mások?” „Elég jó vagyok én ehhez?” „Képes vagyok megcsinálni?” „Van ennek valami haszna?” Ha elmerülünk egy tevékenységben, például a táncban, egy szép táj fotózásában vagy akár a motorozásban, attól függően, kinek mi jelenti ezt az élményt, közben ezek a kérdések eltűnnek, és feloldódik a „gonosz varázslat.” Eltűnnek a gátak, és csak maga az élmény lesz a fontos. Ezekre az élményekre pedig jó lesz visszaemlékezni később a valamivel szürkébb hétköznapokon. És ki tudja? Lehet, hogy valami maradandót és értékeset alkotsz közben.

Hogyan találhatsz rá a piros virágodra?

Gondold végig a következőket:

• Mi volt a legutóbbi élményed, amire szívesen emlékszel vissza?
• Mikor tapasztalod azt, hogy észre sem veszed, hogy múlik az idő?
• Milyen tevékenység(ek) közben szoktad magad energiabombának érezni?
• Mikor éreztél legutóbb kitörő örömöt, amikor elértél egy saját magad által kitűzött célt?
• Mi volt az, amire annyira fókuszáltál, hogy minden más megszűnt körülötted?
• Mikor tapasztaltad azt, hogy egy tevékenységet teljes mértékben te irányítasz?

Mi a közös a kérdésekre adott válaszaidban? Milyen tevékenységekhez kötődnek? Ha megvannak a válaszok, már van egy útjelző táblád, hogy milyen irányba indulj.

Ha iránytűre van szükséged, próbáld ki a következő gyakorlatokat:

• Emlékezz vissza, hogy gyerekkorodban milyen tevékenység jelentett örömforrást számodra! Mit játszottál? Vagy az kötött le teljesen, ha egy katicabogarat figyeltél és tanulmányoztál perceken át? Esetleg órákon át rajzoltál?
• Próbálj ki új dolgokat! Vágj bele egy új sportágba vagy olvass egy olyan műfajú könyvet, amit még soha!

Te milyennek képzeled a piros virágodat?

És megtaláltad már? 🙂

 

Forrás:
Grimm családi mesék
Jankovics Marcell: Jelképtár
Verena Kast: Változás és megújulás