A folyó képe összefügg a kreativitás fogalmával: néha úgy érezhetjük, hogy alkotó erőnk árad, és a megfelelő mederbe is tudjuk terelni, máskor pedig mintha elapadna, mint a kiszáradt patak, és fásultnak érezzük magunkat.
A víz a négy őselem egyike, a tűz ellentéte. Általánosságban véve a passzív és női minőséget képviseli, gondoljunk a békés óceán vagy tó képére. A teremtésmítoszokban is gyakran megjelenik, például a Bibliában, ahogy Isten Lelke lebegett a vizek felett, vagy a majáknál: „elgondolták [az istenek] a teremtést, elgondolták a fák és a folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak (…) – Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!” Gazdag jelentésvilágához tartozik többek között, hogy az újjászületést, a megtisztulást, a kezdetekhez való visszatérést és a természet körforgását is szimbolizálja.
A folyó viszont férfi princípium, állandóan mozgásban van, így az élet folyamatos áramlását jelképezi. Hozzátartozik a pusztító és romboló erő, de a termékenység is. Így nem véletlenül áll összefüggésben a kreativitással és az alkotással. Elképzelhetjük úgy az alkotó erőt, mint egy folyót, ami egyszer hömpölyög, máskor békésen folyik, néha pedig alig észrevehetően csordogál.
Nehéz meghatározni, mi a kreativitás. Művészeti alkotások létrehozása, mint például a festés vagy a rajzolás? Rugalmasság a mindennapokban? Észrevenni a lehetőségeket és kialakítani általuk valami újat? A tehetség és a szenvedély találkozása? Szellemi könnyedség és gyorsaság? Szerintem mindegyik beletartozik a kreativitás fogalmába. Sőt, talán elválaszthatatlan a szabadság, játékosság, önbizalom fogalmaktól is. A túl sok korlát nem kedvez az alkotó erőnek, de ha viszonylag szűkek a lehetőségeink, nagyobb fokú kreativitásra lehet szükségünk a megoldáshoz. Egyre több munkahelyen felismerik, hogy az inspiráló terek kedveznek az alkotó erőnek, így “felnőtt homokozókat” és színes vagy hangulatos helyiségeket hoznak létre dolgozóik számára, hogy minél innovatívabbak tudjanak lenni munkájuk során, valamint elegendő pihenőidőt biztosítanak számukra, belátva, hogy ez kedvezően hat az ihlet megjelenésére és az emberek hangulatára.
“(…) az ihlet – akárcsak mi mindnyájan – nagyra értékeli, ha nagyra értékelik. Az ihlet megérzi az örömödet, és még több ötletet fog az ajtód elé helyezni jutalmul a lelkesedésedért és a hűségedért. Több ötletet, mint amennyit valaha fel tudsz használni.” (Elizabeth Gilbert)
Ha hosszabb ideig nem érezzük ezt az alkotó erőt, céltalannak tapasztalhatjuk a mindennapjainkat és fásultságot vehetünk észre magunkon. Az is lehet, hogy csak átmeneti inkubációs időszakról van szó: nagyon aktív periódusainkat is megelőzheti ez az érzés, amikor újratöltődnek a „pszichikus energiák.” Természetesen pihenésre, feltöltődésre is szükség van, fontos az egyensúly megtalálása. Amikor viszont árad bennünk az alkotó energia, folyamatosan jönnek az új ötletek és gondolatok, ihletet kapunk, és végül sikerül megvalósítani, amit elképzeltünk.
Ezt az alkotó energiát gondozni kell, különben a lassan kiszáradó folyóhoz lesz hasonló. Mitől száradhat ki kreativitásunk folyója? Például, ha gondolatban jönnek az újabbnál újabb jó ötletek, de a gondolatból nem lesz tett, és nem valósítjuk meg az ötleteinket. Vagy azért, mert „ráérünk arra még” vagy mert várjuk a tökéletes időpontot, sőt, az is lehet, hogy nem tartjuk elég jónak a felmerült ötletet. A minden szempontból megfelelő időszak valószínűleg csak ritkán jön el, de ahelyett, hogy halogatnád a megvalósítást, nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Ha túl nagy falatnak tűnik, amit elképzeltél, bontsd apróbb részekre, és haladj lépésenként! Természetesen közben a célt szem előtt tartva, így a kellő lendületed és kitartásod is meglesz hozzá. A másik akadályozó tényező pedig a „Lehet, hogy ez hülyeség/őrültség?” belső hang. Ha nem próbálod ki, sohasem fogod megtudni. Ha nem sikerül, akkor pedig még mindig ott a lehetőség, kipróbálhatsz valami mást, új ötleteket. Ahol megjelenik a kreativitás, ott megjelenhet a hibázás és a tévedés lehetősége is, ez vele jár. De ha nem próbálkozol, nem is hibázhatsz, viszont akkor előbb-utóbb eltűnhet az alkotó erő is.
„Kezdj bele; így tisztíthatod meg a szennyezett folyót. Akkor is, ha félsz, ha attól rettegsz, hogy kudarcot vallasz, azt mondom, kezdj már végre bele, bukj el, ha kell, szedd össze magad, kezdd újra. (…) Ha rettegsz, akkor mi van? Ha attól félsz, hogy valami kiugrik és megharap, az Isten szerelmére, légy már túl rajta. Hagyd, hogy félelmed kiugorjék, megharapjon, s akkor végre ezen is túl leszel, s mehetsz tovább. El fog múlni.” (Clarissa Pinkola Estés)
Felmerülhet még, hogy „De mások mit fognak szólni…” Lehet, hogy tényleg nem sokan biztatnak, és ez egyáltalán nem segíti a kreatív erők áramlását. Viszont ha a belső hangunkra hallgatunk, arra, amelyik azt mondja „menni fog”, talán máris meg tudunk tenni egy lépést, és jobb esetben akadnak a környezetünkben is, akik támogatnak és erőt adnak, hogy ki tudd bontakoztatni a kreativitásodat és a tehetségedet. De mindenképpen óvd énednek azt a részét, amelyből az alkotó energia jön, ne hagyd eltéríteni magad. Ha kell, keress olyan környezetet vagy embereket, akik segítenek és támogatnak.
És hogy jelenik meg mindez a mesékben? Amikor a főhős elindul, hogy szerencsét próbáljon, próbákat kell kiállnia, akadályokat kell leküzdenie. Ehhez pedig kreativitásra van szüksége: minden tehetségét mozgósítania kell, hogy legyőzze a sárkányt vagy pedig minden belső erejét mozgósítva ki kell találnia, hogyan érje el a célját, új megküzdési és viselkedési módokat kell kifejlesztenie. A levágott kezű lány című mesében (Grimm családi mesék) a kéz levágása a kreativitás halálát is jelenti, amit aztán a főszereplő a történet végére egy magasabb minőségben visszaszerez. Az erdei ház c. mesében pedig a bölcs öregember konyhájában „főzi ki” a főszereplő, hogy mi az érdeklődési területe és melyik a saját útja, és egy kis leleményességet és bátorságot is tanul közben, hogy követni tudja azt. És ha már a folyó témánál tartunk, ne feledjük, hogy az aranyhalat is a folyóból szokták kihalászni, ez szintén tehetségünket és alkotóerőnket szimbolizálhatja, amelynek a segítségével fejlődhetünk és létrehozhatunk új dolgokat, kreatív módon tevékenykedve az életünk során.
Néhány ötlet a kreativitás továbbfejlesztésére:
- Menj egy másik, alternatív útvonalon hazafele vagy a munkába!
- Mutass rá találomra 10 szóra egy könyvben, és írj a segítségükkel egy rövid történetet. Bármilyen abszurd lehet!
- Változtass meg egy összetevőt a kedvenc receptedben vagy tegyél az elkészítési módjába valamilyen csavart!
- Hallgass 10 percig olyan műfajú zenét, amit nem szoktál! Pl. hallottál már az ír punkzenéről?
- Rendezd át valamelyik szobát vagy valamelyik helyiség egyik részét, próbálj ki minél több elrendezési módot, még akkor is, ha elsőre szokatlannak tűnik!
- Gondold végig, hogy mikor érezted legutóbb kreatívnak magad, és hogy milyen érzés volt! Milyen környezetben voltál? Kikkel? Ha annak a helyzetnek vagy környezetnek a hatására új ötleteid lettek, akkor nagy valószínűséggel legközelebb is működni fog!
Ha szeretnél a témához kapcsolódó könyveket, írásokat olvasni vagy videót nézni, egy kis ajánló:
- Sir Ken Robinson: Az alkotó elem
- Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
- Richard Rohr: A férfi útja II. (Az alkotó férfi és a Férfi archetípusok – a férfi négy maszkja c. fejezetek)
- Elizabeth Gilbert írónő TED előadása a kreativitás ápolásáról (feltétlenül ajánlom (!), és magyar felirat is beállítható hozzá)
- A piros virág c. bejegyzésben már előzőleg írtam arról, hogyan találhatod meg, mi az, ami lelkesít
“amihez csak hozzáért a virággal, megszabadult a varázstól” (Jorinde és Joringel)
mesevonal 