Horrorisztikus mesei mozzanatok #2 Hamupipőke

A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik.” (Sri Chinmoy)

A Hamupipőke című közkedvelt tündérmese is tartalmaz olyan mozzanatot, amely akár egy horrorfilmbe is beleillene, ha egy az egyben megfilmesítenék. Természetesen ennek a jelenetnek sem az elrettentés a célja, ahogy a Hófehérke hasonlóan hátborzongató részleteiről is megtudhattad. Sokkal inkább az, hogy szimbolikusan megjelenítsen egy lelki történést.

Bonyodalmak az üvegcipellő körül

Miután Hamupipőke elővigyázatlanságból az egyik üvegcipellőjét a palota lépcsőjén hagyta, a királyfi lázasan keresni kezdi, ki lehet a titokzatos szépség, akinek a lábára illik a cipő.

wu-yi-171016

A lány mostohája és két gonosz nővére viszont mindent megtennének azért, hogy a testvérek egyike legyen a királyfi szerencsés választottja:

“Az anyja mellette állt, izgatottan leste a nagyravágyó asszony, lesz-e királyné a lányából. Gyorsan hozott egy kést, azt mondta:
– Vágd le hamar a nagyujjadat! Ha királyné leszel, úgysem kell többet gyalog járnod!
A lány levágta a nagyujját, beleszorította lábát a cipőcskébe, legyűrte a fájdalmát, és kiment a királyfihoz. Az a nyergébe emelte, és ellovagolt vele.” (Részlet a Hamupipőke c. meséből)

Hamupipőke nővérei még arra is képesek, hogy levágjanak egy darabot a lábfejükből. Mindezt azért, hogy beleerőltessék magukat egy olyan szerepbe, amelynek egyébként nem felelnek meg. Ki is derül az igazság:

“Ahogy a királyfi a közelükbe ért, egyszerre panaszosan búgni kezdtek. Azt búgták:

Burukk, burukk, szép a lány,
de a lába véres ám!
Kicsi rá a topánka,
otthon ül még a mátka.

A királyfi lenézett, s látta, hogy a topánkából szivárog a vér. Tüstént megfordította a lovát és hazavitte a hamis menyasszonyt.” (Részlet a Hamupipőke c. meséből)

Mit jelképezhet ez a kegyetlen és fájdalmas cselekedet?

A mostohatestvérek bármit megtettek volna azért, hogy megfeleljenek az elvárásnak, amit az anyjuk is folyton hangoztatott: mindenáron királynék akartak lenni. Nem elég, hogy másnak akarták mutatni magukat, mint akik – hiszen egyikük sem volt a titokzatos szépség, akit a királyfi keresett -, erőszakkal belepréselték magukat egy olyan cipőbe, ami nem az övék. Olyan szerepnek akartak megfelelni, ami nem passzolt rájuk. Ennek érdekében pedig kegyetlenül lenyesegették magukról, ami ebbe az elképzelésbe nem passzolt bele.

Beleférni más cipőjébe

A nővérek meg szerettek volna felelni annak az ideának, amit a bálon megjelenő Hamupipőke képviselt. Nem a saját útjukat akarták járni, a saját cipőjükben, hanem valaki más életére vágyakoztak. Ahelyett, hogy az erősségeiket, tehetségüket kihasználva igyekeztek volna boldogulni, minden energiájukat arra fecsérelték, hogy valaki másnak mutassák magukat.

Lehet, hogy elképzelésük sem volt arról, hogy milyen képességekkel  rendelkeznek, és hogy mi az ő útjuk. Valószínűleg könnyebb volt számukra, hogy egy mások által kitaposott utat kövessenek, amit a kultúra, a társadalom vagy más emberek elvárásai alakítottak ki. Mi is belefuthatunk nap mint nap ebbe a csapdába. A kultúra, a társadalom, a körülöttünk élő emberek, sőt, saját magunk is alkothatunk olyan skatulyákat, amelyek kicsik és kényelmetlenek. Mégis sokszor igyekszünk beleférni ezekbe. A reklámok vagy a plakátok előszeretettel üzenik, hogy a nap minden pillanatában nézz ki tökéletesen, vagy hogy nincs idő a fájdalomra, ezért vegyél be egy pirulát. Népszerű elvárások kapcsolódnak még az ünnepekhez is: például hogy karácsonykor mindenki boldog és önfeledt. Nem is csoda, ha ezek után néha “szorít a cipő.”

ali-morshedlou-580248-unsplash

A saját cipő

Hamupipőke megdolgozott a saját fejlődésért: aprólékos és precíz munkával szétválogatta a hamut és a lencsét. A belső lelki munkát tanítja meg nekünk: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen végül eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Nem felelt meg mostohája elvárásának, mégis varázslatos dolgok történtek vele.

Érdemes tüzetesen megvizsgálni minden szokásunkat, elvárásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e, ahogy Hamupipőke is kiválogatta a magokat a hamuból. Türelmes és elmélyült munkával kialakította a saját útját, amit kényelmesen, a saját cipőjében járhat.

És a Te “cipőd” milyen? Rád van szabva? Kényelmes benne “járni”? 

Reklámok

A szétválogatás művészete

“valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (…) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. (…) De ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz; még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.” (A pletykafészek c. film)

photo-1454129170132-347ea87dc9dd

A szeptember az első őszi hónap, és a napsütéses augusztus után arra emlékeztet: Készülj a télre!” Az Oroszlán állatövi jegyből, amelynek lényegéhez az aktivitás kapcsolódott, már áttértünk a Szűz jegybe, amelyhez az óvatosság, a realitás és az előrelátás tartozik.

Már kevesebb a fény, rövidülnek a nappalok, a levelek lassan elsárgulnak és lehullanak. A betakarítás és a megőrzés időszakát éljük ilyenkor, gyakorlati és lelki értelemben egyaránt. Nemcsak a mezőgazdaságban fontos ilyenkor, hogy mi volt a nyár termése, és mit viszünk magunkkal az őszbe és a télbe, hanem lelki értelemben is: milyen esszenciát nyertünk ki a nyárból, amiből majd ősszel és télen tovább gazdálkodunk? És mi az, amire már nincs szükségünk?

“Egy szerzetes azt mondta Joshunak: >>Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem.<< Joshu így felelt: >>Megetted a rizskásádat?<< A szerzetes azt mondta: >>Megettem.<< Joshu erre azt mondta: >>Akkor menj és mosd el a tányérodat.<<” (Zen történet)

guess-attic-837156_1920

Hogyan kapcsolódik mindez Hamupipőkéhez?

Claus Riemann pszichológus, aki a mélypszichológia és az asztrológia szintézisével foglalkozott, Mély forrás című könyvében Jung nyomán mutatja be a tizenkét állatövi jegyet mesék segítségével, és a Szűz jegyhez a Hamupipőkét társítja. Hamupipőke látástól vakulásig dolgozott: vizet hordott, tüzet gyújtott, főzött, mosott. Amikor pedig bálba szeretett volna menni, akkor is a lencsét kellett kiválogatnia a hamuból. Ez utóbbi tevékenyégség átvitt értelemben a hasznos dolgok szétválasztása a haszontalanoktól: lelki lomtalanítás, rendrakás. Az őszi időszakban a természet is azt üzeni nekünk: a lehulló levelekkel együtt hullasd el azt, amire már nincs szükséged, búcsúzz el attól, ami már megfakult, amire nincs szükséged!

Mit szeretnél az életedben és a mindennapjaidban megtartani, és mit elhagyni?

Aprólékos és precíz munka kell a lencse és a hamu szétválogatásához, és mindez időigényes is. De megéri kiszórni azt, amire már nincs szükség, hogy helyet adjunk az újnak. Ezt a belső lelki munkát tanítja meg nekünk Hamupipőke: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Ahhoz, hogy meglássuk, mi van a hasznunkra, realitásra, megfontoltságra és óvatosságra is szükség van. Aprólékosan meg kell vizsgálni minden szokásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e. Lehet, hogy mostani meggyőződéseink valamikor a javunkat szolgálták, segítettek és átsegítettek talán nehéz helyzeteken is, tehát köszönettel tartozunk nekik. De ha már csak akadályoznak céljaink elérésében, vagy már túlnőttünk rajtuk, akkor érdemes megválni tőlük. Ilyen berögzült mondatok lehetnek például: „Egyedül KELL megcsinálnom”, „Tökéletesnek KELL lennie, különben nem is érdemes nekiállni.” Ilyenkor próbáld meg felidézni, honnét erednek ezek a beidegződések, esetleg kinek a „hangján” szólnak, és tényleg hasznosak-e. Képzeld el, mi lenne, ha az ellenkezője történne? Például ha néha lenne bátorságod segítséget kérni, amikor tényleg nem megy, vagy megengednéd magadnak a hibázás lehetőségét. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg egyedül kellett megdolgoznod valamiért, és akkor ez a mondat segített kitartani. De ez nem azt jelenti, hogy mindig így lesz.

Biztos neked is sok hasonló mondat vagy szokás eszedbe jutott. Nem könnyű megválni beidegződéseinktől, ezért próbáld meg, hogy sorban haladsz, egyszerre csak egytől próbálsz megválni! Gondold át, hogy a szokásos mondataid tényleg segítenek-e, vagy már csak kiüresedett szokásokat jelentenek. Válogasd ki azokat, amelyekről úgy gondolod, hogy a javadat és a céljaidat szolgálják, a többi mehet a hamuba! Akár le is írhatod két különböző papírra, és a már nem kívánatos listát elégetheted, és szó szerint hamu lesz belőle, a „hasznos” listát pedig kiteheted egy jól látható helyre. Minden tudásodat és tapasztalatodat felsorolhatod az utóbbin, illetve azokat a szokásaidat is, amelyek segítenek, biztonságot és keretet adnak számodra.

flax-seed-1274944_1920

Én úgy tapasztaltam, hogy nem könnyű megválni beidegződéseinktől, nekem ilyen esetben az segített, ha lépésenként haladtam, és egyszerre csak egy feleslegessé vált szokástól próbáltam megszabadulni. Persze ha a radikális változtatások híve vagy, egy feleslegessé vált szokást elhagyhatsz egyik napról a másikra. Ha pedig inkább kisebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb lépésekben haladnál, tűzz ki apró célokat ezzel kapcsolatban. Például ha azt a szokásodat szeretnéd elhagyni, hogy úgy érzed, kötelességed mindent egyedül megoldanod, a megoldandó feladataid vagy problémáid közül válassz ki egyet, amelynek a megoldásához valakinek a segítségét kéred. Bármilyen apró segítségkérésről legyen is szó. Minden soron következő napra kitűzhetsz egy újabb kis lépést. Gondolj arra, hogy Hamupipőke mindig az éppen előtte álló feladatra koncentrált, és végül teljesült a kívánsága. És ne felejtsd el a Hamupipőke című film egyik fő mondatát sem: „Attól, hogy valami szokás, még nem biztos, hogy jó.” Ellenben a hasznos és javadra váló szokások aranyat érnek!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember