“Az egyensúly megtartására kiélezett ösztönökkel ugorj, ahová akarsz, üvölts kedvedre, fogadd el, ami ott van, tudj meg róla mindent, hagyd, hogy érzéseid kiüljenek szemedbe, nézz bele mindenbe, nézd meg, amit látsz.” (Clarissa Pinkola Estés)
“Ami nem öl meg, az megerősít.” (Nietzsche)
“Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd.” (Fodor Ákos)
Az évnek ebben a szakaszában, az ősz vége felé a természetet a pusztulás és a halál jellemzi: egyre több a sötétség, és egyre kevesebb a fény. Elszáradnak és lehullanak a levelek. A földdel és az esővel keveredő termékeny avar pedig majd később egy új élet táplálója lesz. A Skorpió állatövi jegyhez tartozó témák az élet-halál-élet körforgás misztériuma, a pusztító erő, az átalakulás, a sötétség és a beavatás. Ez a befelé figyelés izgalmas időszaka.
Ha szembenézünk a saját sötét oldalunkkal és megküzdünk vele, szabaddá válhatunk. Ide a negatív tulajdonságaink, félelmeink tartoznak, amelyekre nem szívesen gondolunk, igyekszünk nem tudomást venni róluk. Claus Riemann pszichológus, aki a mélypszichológia és az asztrológia szintézisével is foglalkozott, Mély forrás című könyvében leírja, hogy a suméroknál a Skorpió állatövi jegy helyett még a Sas állt. A Sas az átváltozott Skorpió, jelképezve a sötétségen keresztülment embert, aki így szabaddá vált. A sas ugyanis a sötétség feletti diadalt szimbolizálja, ő a levegő ura, a Nap jelképe.
A Vaszilisza című orosz mesében is ilyen átváltozás történik Baba Jaga, a nagy természetistennő segítségével. Vasziliszát mostohaanyja elküldi a sötét és sűrű erdőbe, hogy hozzon tüzet Baba Jagától, az ősboszorkától, aki egy erdei kunyhóban lakik. Ezt a hátborzongató házat csontokból készült kerítés veszi körül, és minden csonton egy-egy koponya van. Itt kell szolgálnia a lánynak, hogy tüzet kaphasson. Mosnia, söpörnie és főznie is kell: ami szimbolikus értelemben a lelki rendrakást jelenti. Megtanulja kisöpörni az életéből mindazt, amire már nincs szüksége. Megtanulja tűzzel, vagyis szenvedéllyel táplálni azt, amit szeret. Az is a próbatételekhez tartozik, hogy egy földkupacból ki kell válogatnia a mákszemeket. Ez egy nagyon lassú folyamat, idő kell hozzá, nem lehet elsietni. Marie-Louise von Franz pszichológus szerint, aki a mesék lélektani elemzésével foglalkozott, a mák – bódító hatása miatt – az alvilággal, a „szellemvilággal” van kapcsolatban, melynek titkaiba Vaszilisza szintén bepillantást nyer. Ezután egy újabb próbatétel következik a lány számára: csak annyit szabad kérdeznie, amennyit megtudhat a dolgokról. Nem lépheti túl a határt. Van, aminek a tudására még nem áll készen. Ezt a próbát is kiállja Vaszilisza, így megkapja a boszorkánytól, amiért jött: a tüzet.
Baba Jaga a bölcs boszorkány archetípusa is, akinek két oldala van: jó és rossz. Jó boszorkányként ő a gyógyító, beavató bölcs asszony. Árnyoldala a gonosz boszorkány, az intrikus, a megsemmisítő. Nem mindegy, hogyan viselkedünk vele, de Vasziliszának sikerült megtalálnia ennek a helyes módját: próbatételeit kiállta, a jó kérdéseket tette fel, jól válaszolt, és csak annyit kérdezett, amennyi szükséges volt.
Vaszilisza sikeresen áthaladt a fejlődés és a beavatás útján, ami szenvedéssel is együtt járt. Elkerülhette volna a boszorkány házát, vagy amikor találkozott vele, haza is futhatott volna, de nem tette. Jutalmul megkapta a tüzes koponyát, amelynek a fényénél már tisztán látott. Ha szembenézel a félelmeiddel és a gyengeségeiddel, és tudatosítod őket, akkor már tudsz mit kezdeni velük. Nem könnyű tevékenység ez, és alapos munkát igényel, de a lelki rendrakás segítségével Te is megkaphatod a tisztábban látás fényét.
Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach
A folyó képe összefügg a kreativitás fogalmával: néha úgy érezhetjük, hogy alkotó erőnk árad, és a megfelelő mederbe is tudjuk terelni, máskor pedig mintha elapadna, mint a kiszáradt patak, és fásultnak érezzük magunkat.
A víz a négy őselem egyike, a tűz ellentéte. Általánosságban véve a passzív és női minőséget képviseli, gondoljunk a békés óceán vagy tó képére. A teremtésmítoszokban is gyakran megjelenik, például a Bibliában, ahogy Isten Lelke lebegett a vizek felett, vagy a majáknál: „elgondolták [az istenek] a teremtést, elgondolták a fák és a folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak (…) – Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!” Gazdag jelentésvilágához tartozik többek között, hogy az újjászületést, a megtisztulást, a kezdetekhez való visszatérést és a természet körforgását is szimbolizálja.
A folyó viszont férfi princípium, állandóan mozgásban van, így az élet folyamatos áramlását jelképezi. Hozzátartozik a pusztító és romboló erő, de a termékenység is. Így nem véletlenül áll összefüggésben a kreativitással és az alkotással. Elképzelhetjük úgy az alkotó erőt, mint egy folyót, ami egyszer hömpölyög, máskor békésen folyik, néha pedig alig észrevehetően csordogál.
Nehéz meghatározni, mi a kreativitás. Művészeti alkotások létrehozása, mint például a festés vagy a rajzolás? Rugalmasság a mindennapokban? Észrevenni a lehetőségeket és kialakítani általuk valami újat? A tehetség és a szenvedély találkozása? Szellemi könnyedség és gyorsaság? Szerintem mindegyik beletartozik a kreativitás fogalmába. Sőt, talán elválaszthatatlan a szabadság, játékosság, önbizalom fogalmaktól is. A túl sok korlát nem kedvez az alkotó erőnek, de ha viszonylag szűkek a lehetőségeink, nagyobb fokú kreativitásra lehet szükségünk a megoldáshoz. Egyre több munkahelyen felismerik, hogy az inspiráló terek kedveznek az alkotó erőnek, így “felnőtt homokozókat” és színes vagy hangulatos helyiségeket hoznak létre dolgozóik számára, hogy minél innovatívabbak tudjanak lenni munkájuk során, valamint elegendő pihenőidőt biztosítanak számukra, belátva, hogy ez kedvezően hat az ihlet megjelenésére és az emberek hangulatára.
“(…) az ihlet – akárcsak mi mindnyájan – nagyra értékeli, ha nagyra értékelik. Az ihlet megérzi az örömödet, és még több ötletet fog az ajtód elé helyezni jutalmul a lelkesedésedért és a hűségedért. Több ötletet, mint amennyit valaha fel tudsz használni.” (Elizabeth Gilbert)
Ha hosszabb ideig nem érezzük ezt az alkotó erőt, céltalannak tapasztalhatjuk a mindennapjainkat és fásultságot vehetünk észre magunkon. Az is lehet, hogy csak átmeneti inkubációs időszakról van szó: nagyon aktív periódusainkat is megelőzheti ez az érzés, amikor újratöltődnek a „pszichikus energiák.” Természetesen pihenésre, feltöltődésre is szükség van, fontos az egyensúly megtalálása. Amikor viszont árad bennünk az alkotó energia, folyamatosan jönnek az új ötletek és gondolatok, ihletet kapunk, és végül sikerül megvalósítani, amit elképzeltünk.
Ezt az alkotó energiát gondozni kell, különben a lassan kiszáradó folyóhoz lesz hasonló. Mitől száradhat ki kreativitásunk folyója? Például, ha gondolatban jönnek az újabbnál újabb jó ötletek, de a gondolatból nem lesz tett, és nem valósítjuk meg az ötleteinket. Vagy azért, mert „ráérünk arra még” vagy mert várjuk a tökéletes időpontot, sőt, az is lehet, hogy nem tartjuk elég jónak a felmerült ötletet. A minden szempontból megfelelő időszak valószínűleg csak ritkán jön el, de ahelyett, hogy halogatnád a megvalósítást, nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Ha túl nagy falatnak tűnik, amit elképzeltél, bontsd apróbb részekre, és haladj lépésenként! Természetesen közben a célt szem előtt tartva, így a kellő lendületed és kitartásod is meglesz hozzá. A másik akadályozó tényező pedig a „Lehet, hogy ez hülyeség/őrültség?” belső hang. Ha nem próbálod ki, sohasem fogod megtudni. Ha nem sikerül, akkor pedig még mindig ott a lehetőség, kipróbálhatsz valami mást, új ötleteket. Ahol megjelenik a kreativitás, ott megjelenhet a hibázás és a tévedés lehetősége is, ez vele jár. De ha nem próbálkozol, nem is hibázhatsz, viszont akkor előbb-utóbb eltűnhet az alkotó erő is.
„Kezdj bele; így tisztíthatod meg a szennyezett folyót. Akkor is, ha félsz, ha attól rettegsz, hogy kudarcot vallasz, azt mondom, kezdj már végre bele, bukj el, ha kell, szedd össze magad, kezdd újra. (…) Ha rettegsz, akkor mi van? Ha attól félsz, hogy valami kiugrik és megharap, az Isten szerelmére, légy már túl rajta. Hagyd, hogy félelmed kiugorjék, megharapjon, s akkor végre ezen is túl leszel, s mehetsz tovább. El fog múlni.” (Clarissa Pinkola Estés)
Felmerülhet még, hogy „De mások mit fognak szólni…” Lehet, hogy tényleg nem sokan biztatnak, és ez egyáltalán nem segíti a kreatív erők áramlását. Viszont ha a belső hangunkra hallgatunk, arra, amelyik azt mondja „menni fog”, talán máris meg tudunk tenni egy lépést, és jobb esetben akadnak a környezetünkben is, akik támogatnak és erőt adnak, hogy ki tudd bontakoztatni a kreativitásodat és a tehetségedet. De mindenképpen óvd énednek azt a részét, amelyből az alkotó energia jön, ne hagyd eltéríteni magad. Ha kell, keress olyan környezetet vagy embereket, akik segítenek és támogatnak.
És hogy jelenik meg mindez a mesékben? Amikor a főhős elindul, hogy szerencsét próbáljon, próbákat kell kiállnia, akadályokat kell leküzdenie. Ehhez pedig kreativitásra van szüksége: minden tehetségét mozgósítania kell, hogy legyőzze a sárkányt vagy pedig minden belső erejét mozgósítva ki kell találnia, hogyan érje el a célját, új megküzdési és viselkedési módokat kell kifejlesztenie. A levágott kezű lány című mesében (Grimm családi mesék) a kéz levágása a kreativitás halálát is jelenti, amit aztán a főszereplő a történet végére egy magasabb minőségben visszaszerez. Az erdei ház c. mesében pedig a bölcs öregember konyhájában „főzi ki” a főszereplő, hogy mi az érdeklődési területe és melyik a saját útja, és egy kis leleményességet és bátorságot is tanul közben, hogy követni tudja azt. És ha már a folyó témánál tartunk, ne feledjük, hogy az aranyhalat is a folyóból szokták kihalászni, ez szintén tehetségünket és alkotóerőnket szimbolizálhatja, amelynek a segítségével fejlődhetünk és létrehozhatunk új dolgokat, kreatív módon tevékenykedve az életünk során.
mesevonal 