Floralia – Milyen egy tavaszünnep római módra?

Itt van a biborszínü tavasz, már önti az újult / Föld a virágot” (Vergilius)

A történelem már az iskolában sem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, mégis vannak olyan helyek, ahol ott járva legszívesebben mindennek utánanéznék: kik laktak itt, mikor épültek a hely ma már romos épületei? Ilyen hely például a táci Gorsium Régészeti Park, ahol a hétvégén felelevenítették a Floralia (Tavaszünnep) ókori hagyományát is. Én is ellátogattam erre a különleges programra.

Floralia

Tavaszünnep az ókori Rómában

A tavasz a görög-római mitológiában Flora és Venus évszaka. Flora a termékenység, a tavasz és a virágok istennője, és az ókori Rómában tavasszal ünnepséget tartottak a tiszteletére.

Ki volt Flora istennő?

Nimfaként született, majd Zephyr, a nyugati szél istene beleszeretett. Házasságuk után vált Flora a tavasz istennőjévé.

A Floraliát az ókori Római Birodalomban nagyon jelentős, hatnapos ünnepként tartották számon. Ilyenkor a nők színes, hétköznapi viseletüktől eltérő ruhát viseltek, nyakukba virágfüzért akasztottak, és virágkoszorút tettek a fejükre. Az állatokat is virággal borították.

Az Ókori lexikon szerint az első öt nap azzal telt, hogy kicsapongó bohózatokat adtak elő, az utolsó napon pedig kecskékre és nyulakra vadásztak. A gladiátorjátékok mellet pedig kocsihajtó versenyt is rendeztek. Szokás volt az is, hogy a szegényeknek borsót és lencsét szórtak, ami a termékenység szimbóluma volt. Mindemellett pedig nem maradhatott el a lakoma, a tánc és a mulatozás sem. 

DSC03888.png

Floralia – ma

Ehhez hasonló ókori ünnepnek lehettek tanúi – köztük én is -, akik a hétvégén ellátogattak a Gorsium Régészeti Parkba. A láthatóan rendkívüli népszerűségnek örvendő programon elénk tárult az ókori Római Birodalom lakóinak élete.

A tömegbe légiós katonái vegyültek, gladiátorjátékokat is megtekinthettünk, sőt, maga a császár is tiszteletét tette. Részt vehettünk egy római kori esküvőn, később pedig egy rabszolgavásárba csöppentünk. A gyerekek kézműves foglalkozáson vehettek részt, állatokat simogathattak, lovagolhattak, ráadásul még régészeti ásatást is folytathattak. Sokan készítettek virágkoszorút, amelyet aztán korhűen a fejükön viseltek. 

Akinek pedig a színházi élmény jelenti a szórakozást és a ünnepet, az is elégedett lehetett: Arisztophanész Békák című darabjának Békétlenek elnevezésű átdolgozását tekinthette meg az ilyen jellegű élményre vágyó római polgár.

DSC03876.png

Miről mesélnek az ókori romok?

Nehéz lenne kedvenc programot kiemelni, de legjobban a feltárt romok közötti séta tetszett. A IV. századi helytartói palota alaprajzában könnyen kivehető, hol voltak a szobák falai, az ajtók lehetséges helyén még be is lehet sétálni az egykori helyiségekbe. Megtekinthető egy ókeresztény bazilika homlokzata, a templom belső terében pedig egy még régebbi épület falfestménye látható.

Az ókori város romjai között barangolva varázslatos és egyben misztikus élményben lehet része az odalátogatóknak. Érezni a több mint másfél évezredes utcák különleges atmoszféráját. Nekem az jutott eszembe, miközben az antik kőemlékek és oszlopok között sétáltam, hogy akik ezen a helyen laktak, és itt élték a mindennapjaikat, miben hasonlítottak a ma élő emberekre és miben voltak mások? Mit üzennének most nekünk? Szerintem azt, hogy az ünneplés továbbra is fontos: most például itt a tavasz, a megújulás ideje. Én legalábbis ezt az üzenetet olvastam ki.

Te mivel ünnepeled, hogy itt a tavasz? Több időt töltesz a természetben? Esetleg az újjáéledő természettel együtt neked is sikerült elkezdeni valamit, amit már régóta szerettél volna? A tavaszi időszak megfelelő erre.

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

DSC03894

DSC03880.pngDSC03862.pngDSC03890

Reklámok

A szétválogatás művészete

“valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (…) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. (…) De ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz; még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.” (A pletykafészek c. film)

photo-1454129170132-347ea87dc9dd

A szeptember az első őszi hónap, és a napsütéses augusztus után arra emlékeztet: Készülj a télre!” Az Oroszlán állatövi jegyből, amelynek lényegéhez az aktivitás kapcsolódott, már áttértünk a Szűz jegybe, amelyhez az óvatosság, a realitás és az előrelátás tartozik.

Már kevesebb a fény, rövidülnek a nappalok, a levelek lassan elsárgulnak és lehullanak. A betakarítás és a megőrzés időszakát éljük ilyenkor, gyakorlati és lelki értelemben egyaránt. Nemcsak a mezőgazdaságban fontos ilyenkor, hogy mi volt a nyár termése, és mit viszünk magunkkal az őszbe és a télbe, hanem lelki értelemben is: milyen esszenciát nyertünk ki a nyárból, amiből majd ősszel és télen tovább gazdálkodunk? És mi az, amire már nincs szükségünk?

“Egy szerzetes azt mondta Joshunak: >>Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem.<< Joshu így felelt: >>Megetted a rizskásádat?<< A szerzetes azt mondta: >>Megettem.<< Joshu erre azt mondta: >>Akkor menj és mosd el a tányérodat.<<” (Zen történet)

guess-attic-837156_1920

Hogyan kapcsolódik mindez Hamupipőkéhez?

Claus Riemann pszichológus, aki a mélypszichológia és az asztrológia szintézisével foglalkozott, Mély forrás című könyvében Jung nyomán mutatja be a tizenkét állatövi jegyet mesék segítségével, és a Szűz jegyhez a Hamupipőkét társítja. Hamupipőke látástól vakulásig dolgozott: vizet hordott, tüzet gyújtott, főzött, mosott. Amikor pedig bálba szeretett volna menni, akkor is a lencsét kellett kiválogatnia a hamuból. Ez utóbbi tevékenyégség átvitt értelemben a hasznos dolgok szétválasztása a haszontalanoktól: lelki lomtalanítás, rendrakás. Az őszi időszakban a természet is azt üzeni nekünk: a lehulló levelekkel együtt hullasd el azt, amire már nincs szükséged, búcsúzz el attól, ami már megfakult, amire nincs szükséged!

Mit szeretnél az életedben és a mindennapjaidban megtartani, és mit elhagyni?

Aprólékos és precíz munka kell a lencse és a hamu szétválogatásához, és mindez időigényes is. De megéri kiszórni azt, amire már nincs szükség, hogy helyet adjunk az újnak. Ezt a belső lelki munkát tanítja meg nekünk Hamupipőke: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Ahhoz, hogy meglássuk, mi van a hasznunkra, realitásra, megfontoltságra és óvatosságra is szükség van. Aprólékosan meg kell vizsgálni minden szokásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e. Lehet, hogy mostani meggyőződéseink valamikor a javunkat szolgálták, segítettek és átsegítettek talán nehéz helyzeteken is, tehát köszönettel tartozunk nekik. De ha már csak akadályoznak céljaink elérésében, vagy már túlnőttünk rajtuk, akkor érdemes megválni tőlük. Ilyen berögzült mondatok lehetnek például: „Egyedül KELL megcsinálnom”, „Tökéletesnek KELL lennie, különben nem is érdemes nekiállni.” Ilyenkor próbáld meg felidézni, honnét erednek ezek a beidegződések, esetleg kinek a „hangján” szólnak, és tényleg hasznosak-e. Képzeld el, mi lenne, ha az ellenkezője történne? Például ha néha lenne bátorságod segítséget kérni, amikor tényleg nem megy, vagy megengednéd magadnak a hibázás lehetőségét. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg egyedül kellett megdolgoznod valamiért, és akkor ez a mondat segített kitartani. De ez nem azt jelenti, hogy mindig így lesz.

Biztos neked is sok hasonló mondat vagy szokás eszedbe jutott. Nem könnyű megválni beidegződéseinktől, ezért próbáld meg, hogy sorban haladsz, egyszerre csak egytől próbálsz megválni! Gondold át, hogy a szokásos mondataid tényleg segítenek-e, vagy már csak kiüresedett szokásokat jelentenek. Válogasd ki azokat, amelyekről úgy gondolod, hogy a javadat és a céljaidat szolgálják, a többi mehet a hamuba! Akár le is írhatod két különböző papírra, és a már nem kívánatos listát elégetheted, és szó szerint hamu lesz belőle, a „hasznos” listát pedig kiteheted egy jól látható helyre. Minden tudásodat és tapasztalatodat felsorolhatod az utóbbin, illetve azokat a szokásaidat is, amelyek segítenek, biztonságot és keretet adnak számodra.

flax-seed-1274944_1920

Én úgy tapasztaltam, hogy nem könnyű megválni beidegződéseinktől, nekem ilyen esetben az segített, ha lépésenként haladtam, és egyszerre csak egy feleslegessé vált szokástól próbáltam megszabadulni. Persze ha a radikális változtatások híve vagy, egy feleslegessé vált szokást elhagyhatsz egyik napról a másikra. Ha pedig inkább kisebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb lépésekben haladnál, tűzz ki apró célokat ezzel kapcsolatban. Például ha azt a szokásodat szeretnéd elhagyni, hogy úgy érzed, kötelességed mindent egyedül megoldanod, a megoldandó feladataid vagy problémáid közül válassz ki egyet, amelynek a megoldásához valakinek a segítségét kéred. Bármilyen apró segítségkérésről legyen is szó. Minden soron következő napra kitűzhetsz egy újabb kis lépést. Gondolj arra, hogy Hamupipőke mindig az éppen előtte álló feladatra koncentrált, és végül teljesült a kívánsága. És ne felejtsd el a Hamupipőke című film egyik fő mondatát sem: „Attól, hogy valami szokás, még nem biztos, hogy jó.” Ellenben a hasznos és javadra váló szokások aranyat érnek!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember

A kreativitás ereje – A víz a mesékben és a mítoszokban #1 A folyó

folyoidezet3.png

A folyó képe összefügg a kreativitás fogalmával: néha úgy érezhetjük, hogy alkotó erőnk árad, és a megfelelő mederbe is tudjuk terelni, máskor pedig mintha elapadna, mint a kiszáradt patak, és fásultnak érezzük magunkat.

A víz a négy őselem egyike, a tűz ellentéte. Általánosságban véve a passzív és női minőséget képviseli, gondoljunk a békés óceán vagy tó képére. A teremtésmítoszokban is gyakran megjelenik, például a Bibliában, ahogy Isten Lelke lebegett a vizek felett, vagy a majáknál: „elgondolták [az istenek] a teremtést, elgondolták a fák és a folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak (…) – Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!” Gazdag jelentésvilágához tartozik többek között, hogy az újjászületést, a megtisztulást, a kezdetekhez való visszatérést és a természet körforgását is szimbolizálja.

tenger.png

A folyó viszont férfi princípium, állandóan mozgásban van, így az élet folyamatos áramlását jelképezi. Hozzátartozik a pusztító és romboló erő, de a termékenység is. Így nem véletlenül áll összefüggésben a kreativitással és az alkotással. Elképzelhetjük úgy az alkotó erőt, mint egy folyót, ami egyszer hömpölyög, máskor békésen folyik, néha pedig alig észrevehetően csordogál.

Nehéz meghatározni, mi a kreativitás. Művészeti alkotások létrehozása, mint például a festés vagy a rajzolás? Rugalmasság a mindennapokban? Észrevenni a lehetőségeket és kialakítani általuk valami újat? A tehetség és a szenvedély találkozása? Szellemi könnyedség és gyorsaság? Szerintem mindegyik beletartozik a kreativitás fogalmába. Sőt, talán elválaszthatatlan a szabadság, játékosság, önbizalom fogalmaktól is. A túl sok korlát nem kedvez az alkotó erőnek, de ha viszonylag szűkek a lehetőségeink, nagyobb fokú kreativitásra lehet szükségünk a megoldáshoz. Egyre több munkahelyen felismerik, hogy az inspiráló terek kedveznek az alkotó erőnek, így “felnőtt homokozókat” és színes vagy hangulatos helyiségeket hoznak létre dolgozóik számára, hogy minél innovatívabbak tudjanak lenni munkájuk során, valamint elegendő pihenőidőt biztosítanak számukra, belátva, hogy ez kedvezően hat az ihlet megjelenésére és az emberek hangulatára.

“(…) az ihlet – akárcsak mi mindnyájan – nagyra értékeli, ha nagyra értékelik. Az ihlet megérzi az örömödet, és még több ötletet fog az ajtód elé helyezni jutalmul a lelkesedésedért és a hűségedért. Több ötletet, mint amennyit valaha fel tudsz használni.” (Elizabeth Gilbert)

Ha hosszabb ideig nem érezzük ezt az alkotó erőt, céltalannak tapasztalhatjuk a mindennapjainkat és fásultságot vehetünk észre magunkon. Az is lehet, hogy csak átmeneti inkubációs időszakról van szó: nagyon aktív periódusainkat is megelőzheti ez az érzés, amikor újratöltődnek a „pszichikus energiák.” Természetesen pihenésre, feltöltődésre is szükség van, fontos az egyensúly megtalálása. Amikor viszont árad bennünk az alkotó energia, folyamatosan jönnek az új ötletek és gondolatok, ihletet kapunk, és végül sikerül megvalósítani, amit elképzeltünk.

photo-1441471349424-351990746ff4.jpg

Ezt az alkotó energiát gondozni kell, különben a lassan kiszáradó folyóhoz lesz hasonló. Mitől száradhat ki kreativitásunk folyója? Például, ha gondolatban jönnek az újabbnál újabb jó ötletek, de a gondolatból nem lesz tett, és nem valósítjuk meg az ötleteinket. Vagy azért, mert „ráérünk arra még” vagy mert várjuk a tökéletes időpontot, sőt, az is lehet, hogy nem tartjuk elég jónak a felmerült ötletet. A minden szempontból megfelelő időszak valószínűleg csak ritkán jön el, de ahelyett, hogy halogatnád a megvalósítást, nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Ha túl nagy falatnak tűnik, amit elképzeltél, bontsd apróbb részekre, és haladj lépésenként! Természetesen közben a célt szem előtt tartva, így a kellő lendületed és kitartásod is meglesz hozzá. A másik akadályozó tényező pedig a „Lehet, hogy ez hülyeség/őrültség?” belső hang. Ha nem próbálod ki, sohasem fogod megtudni. Ha nem sikerül, akkor pedig még mindig ott a lehetőség, kipróbálhatsz valami mást, új ötleteket. Ahol megjelenik a kreativitás, ott megjelenhet a hibázás és a tévedés lehetősége is, ez vele jár. De ha nem próbálkozol, nem is hibázhatsz, viszont akkor előbb-utóbb eltűnhet az alkotó erő is. 

kreativitás.png

Kezdj bele; így tisztíthatod meg a szennyezett folyót. Akkor is, ha félsz, ha attól rettegsz, hogy kudarcot vallasz, azt mondom, kezdj már végre bele, bukj el, ha kell, szedd össze magad, kezdd újra. (…) Ha rettegsz, akkor mi van? Ha attól félsz, hogy valami kiugrik és megharap, az Isten szerelmére, légy már túl rajta. Hagyd, hogy félelmed kiugorjék, megharapjon, s akkor végre ezen is túl leszel, s mehetsz tovább. El fog múlni.” (Clarissa Pinkola Estés)

Felmerülhet még, hogy „De mások mit fognak szólni…” Lehet, hogy tényleg nem sokan biztatnak, és ez egyáltalán nem segíti a kreatív erők áramlását. Viszont ha a belső hangunkra hallgatunk, arra, amelyik azt mondja „menni fog”, talán máris meg tudunk tenni egy lépést, és jobb esetben akadnak a környezetünkben is, akik támogatnak és erőt adnak, hogy ki tudd bontakoztatni a kreativitásodat és a tehetségedet. De mindenképpen óvd énednek azt a részét, amelyből az alkotó energia jön, ne hagyd eltéríteni magad. Ha kell, keress olyan környezetet vagy embereket, akik segítenek és támogatnak.

segito.png

És hogy jelenik meg mindez a mesékben? Amikor a főhős elindul, hogy szerencsét próbáljon, próbákat kell kiállnia, akadályokat kell leküzdenie. Ehhez pedig kreativitásra van szüksége: minden tehetségét mozgósítania kell, hogy legyőzze a sárkányt vagy pedig minden belső erejét mozgósítva ki kell találnia, hogyan érje el a célját, új megküzdési és viselkedési módokat kell kifejlesztenie. A levágott kezű lány című mesében (Grimm családi mesék) a kéz levágása a kreativitás halálát is jelenti, amit aztán a főszereplő a történet végére egy magasabb minőségben visszaszerez. Az erdei ház c. mesében pedig a bölcs öregember konyhájában „főzi ki” a főszereplő, hogy mi az érdeklődési területe és melyik a saját útja, és egy kis leleményességet és bátorságot is tanul közben, hogy követni tudja azt. És ha már a folyó témánál tartunk, ne feledjük, hogy az aranyhalat is a folyóból szokták kihalászni, ez szintén tehetségünket és alkotóerőnket szimbolizálhatja, amelynek a segítségével fejlődhetünk és létrehozhatunk új dolgokat, kreatív módon tevékenykedve az életünk során.

Néhány ötlet a kreativitás továbbfejlesztésére:

  • Menj egy másik, alternatív  útvonalon hazafele vagy a munkába!
  • Mutass rá találomra 10 szóra egy könyvben, és írj a segítségükkel egy rövid történetet. Bármilyen abszurd lehet!
  • Változtass meg egy összetevőt a kedvenc receptedben vagy tegyél az elkészítési módjába valamilyen csavart!
  • Hallgass 10 percig olyan műfajú zenét, amit nem szoktál! Pl. hallottál már az ír punkzenéről?
  • Rendezd át valamelyik szobát vagy valamelyik helyiség egyik részét, próbálj ki minél több elrendezési módot, még akkor is, ha elsőre szokatlannak tűnik!
  • Gondold végig, hogy mikor érezted legutóbb kreatívnak magad, és hogy milyen érzés volt! Milyen környezetben voltál? Kikkel? Ha annak a helyzetnek vagy környezetnek a hatására új ötleteid lettek, akkor nagy valószínűséggel legközelebb is működni fog!

Ha szeretnél a témához kapcsolódó könyveket, írásokat olvasni vagy videót nézni, egy kis ajánló:

Segítő állatok – A medve

Miután kimerítetted mindazt, amit az üzletből, a politikából, a mulatságokból és minden efféléből kaphattál – azt találod, hogy ezek egyikéből sem nyersz végső kielégülést és ezek mind mulandóak – mi marad hát? A természet.” (Walt Whitman)

Én se lettem csöppet se szelídebb, én is lefordíthatatlan vagyok, / A világ tetői fölött harsogom el barbár kiáltásaimat.” (Walt Whitman)black-bear-1170229_1920

Szívesen töltenék hosszabb időt a természetben, közel az erdőhöz, a növényekhez. A mai kor embere is titkon szeretne visszatérni valamilyen formában az ősi természethez. Egyre népszerűbbek az olyan könyvek, amelyekben a főszereplő a vadon mélyén egy tanító segítségével kerül közelebb a saját magában élő Természeti Emberhez, ilyen például Dan Millman A békés harcos szent utazása című könyve. Vagy gondoljunk a Spirit Weavers Gatheringre, amelyen nők vesznek részt azzal a céllal egy kaliforniai fenyőerdőben, hogy egyensúlyba kerüljenek önmagukkal, tanuljanak egymástól, és hogy megismerjék az anyatermészet birodalmát.

A Természeti Ember vagy Vad Ember archetípusa az ösztönösséggel, az energikussággal és az intuícióval áll kapcsolatban. Lakhelye az erdő, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak. A beavatás helyszíne is lehet.

photo-1457422373114-0d5cb3d0965b.jpg

Az erdő a Természeti Ember mellett az állatok lakóhelye is, ahol akár még a Medveemberrel is találkozhatunk… Az állatok meghatározó szerepet játszanak a szimbolikában, hiszen már az ősi barlangfestményeken is megjelentek. Az ősi kultúrákban hittek abban az emberek, hogy ha magukra veszik egy állat bőrét, akkor annak az állatnak az erejével rendelkezni fognak. A totem pedig a vallásosan tisztelt állatot (vagy növényt) ábrázoló tárgy volt. Az állatoknak a mesékben legtöbbször segítő szerepük van, segítő „lélekrészeinket”, ösztöneinket jelenítik meg.  Ha a főszereplő megszelídíti őket, akkor utána a szolgálatára lesznek.

A medve a barlangfestmények gyakori szereplője. Mivel két lábra tud állni, mint az ember, az amerikai indiánok rokon lényként, illetve az emberek őseként tisztelték. A hatalom, az uralkodás és az erő jelképe, gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. Ősi tiszteletére utalnak totemisztikus nevei, pl. Nagyanyó, Erdei Öreg.

 

A TERMÉSZETI EMBER ÉS A MEDVE MEGJELENÉSE A SCHMITKE CÍMŰ FILMBEN

 

A Schmitke című film szerintem jól kifejezi, hogyan tud a mai kor embere visszatérni a benne élő Természeti Emberhez és hogyan tudja az állatok szimbolizálta ösztöneit a saját szolgálatára fordítani. A főszereplő, Schmitke úr egy újságcikkben olvas a Medveember legendájáról, aminek később a részese is lesz: A Medveember éhezett, és megpróbált visszaszökni az erdőbe.” És innentől különös dolgok történnek. Álmában egy sejtelmes erdőben sétál, és furcsa hangokat hall: a természet hangjait.

Az 57 éves szélturbina mérnök nap mint nap bejár dolgozni a munkahelyére, de a főnöke szerint igazából „nem csinál semmit”, legalábbis semmi jelentőségteljeset, az élete sivár. Majd elküldik Csehországba, hogy javítson meg egy régi szélturbinát.

photo-1417144527634-653e3dec77b2.jpg

„Erdő. Vadon. Ahol a férfi még férfi lehet.”

Sofőrje által újra hall a Medveember legendájáról, ami láthatóan nagyon érdekli őt. Vonzza a történet, és már egy medveprém sapka is megjelenik a filmben. Talán egyre közelebb jár a legendabeli Medveemberhez?

A szélturbinát, amit meg kell javítania, tényleg siralmas állapotban találja. Ez hűen tükrözi az ő állapotát is. A malom (vagy turbina) a sors és az örök visszatérés szimbóluma, és azzal, hogy ez lelassult, illetve végül le is állt, azt jelképezheti, hogy ez így nem megy, vagy nem mehet tovább, nincs már energia. A gépet a szél hajtja, vagy legalábbis hajtaná, ami egy aktív, férfias elem, ahogy a levegő is. Kínában például a mindent betöltő életerőként ismerik (csi). De mi történt, hogy ez az életerő nem hajtja már a főszereplőt? Talán túlságosan racionálisan, objektíven szemléli a dolgokat, a gondolkodó funkció túlsúlyba került nála, ami szintén a levegőhöz kapcsolódik. Intellektuálisan akarja megoldani a dolgokat, és az érzelmeit nem veszi figyelembe. A cseh kisvárosban ugyanis nem beszél túl barátságosan az emberekhez, és egy még egy kis időre sem ül le közéjük, hogy szórakozzon, inkább aludni megy. És az álma üzen neki…

Belső iránytűje, a GPS, jelezni kezd. Vezetés közben folyton be akarja őt irányítani az erdőbe, Schmitke úr azonban – racionális ember révén – természetesen nem megy be a rengetegbe, az intuíció és az érzelmek birodalmába, ami számára veszélyesnek és félelmetesnek tűnik. Ekkor lép színre a „Természeti Ember” archetípusa, ahogy a való életben is történni szokott, hogy segítsen. Nem meglepő módon ő egy geológus (a föld alatti világ az érzelmek és az ösztönök területe).  Az intuíciót képviseli: „Megtaláljuk egymást, ha szükségünk lesz rá” – mondja a rémült Schmitkének, aki csak annyit felel: „Tönkrement a navigációm.” Az eddigi működésmódja, a gondolkodás ugyanis valóban felmondta a szolgálatot, nem érti, mi történik körülötte, kollégája ugyanis eltűnt, a GPS pedig nem mutatja a visszautat.

photo-1465326117523-6450112b60b2.jpg

„Odalent sötétség van, mérnök úr.”

Egy nagyon kifejező, ősi és varázslatos jelenetnek lehetünk ezután tanúi. A geológus bevezeti Schmitkét az erdőbe: a lélek, a tudattalan és az ösztönök világába. Felhívja a figyelmét, hogy „veszélyes lehet itt”, vigyázzon, hova lép, mert „a látszólag mozdulatlan föld változik.” Leereszkednek a föld alsóbb rétegeibe, így sikerül kapcsolatot kialakítani a tudat és a tudattalan között. Vizet találnak, és ez a sokat sejtető momentum bizakodásra ad okot: a víz az érzelmek szimbóluma, valamint a változásé is: valami újnak a megszületését vetíti előre. A geológus még figyelmezteti főszereplőnket, hogy ne hagyja magát elterelni a saját útjáról. És lehet, hogy ez az út a Medveemberhez vezet? Ekkor eltéved, és félelmében ordítani kezd, amitől zengeni kezd az erdő. Rátalált valamire: a vad és nyers energiára (ami nem egyenlő az erőszakossággal).

„Ki van ott?”

Schmitke úr ezután felébred, és minden kezdődik elölről. A GPS megint jelez: „Ha lehetséges, forduljon meg.” Felmászik a turbinába, most sem tudja megjavítani, és tehetetlenségében újra csapkod és ordít. Szabadjára engedi a benne lévő dionüszoszi energiát. Ezután visszamegy a kocsmába, de most már sokkal barátságosabban viselkedik. Eszik, sört iszik, sőt még dohányzik is. Végre visszatért a „földre” és a jelenben él. Felveszi a medveprém sapkát, motorra ül, és most már tudatosan elindul az erdő felé. Most már megvan a bátorsága, hogy továbbmenjen, és szembenézzen azzal, amit a sötétség mélyén talál. Valaki vagy valami ül az egyik fánál, csak a feje látszik, amin bunda van. Egymásra néznek: Ő AZ. Schmitke úr ül a fánál, fején a medveprém sapkával. Megtalálta magában a Medveembert. Rátalált saját életenergiájára. A benne lévő „medve” már nem éhezik, hanem az “erdőben” van, ahol lennie kell. Visszatalált a forráshoz, az ősi erőhöz és energiához. A jelenben él és kapcsolatba került a misztikummal. A sötétség ekkor megszűnik az erdőben és világos lesz: ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket, ösztönös késztetéseinket, kreativitásunkat és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek.

És Te kinek a hangját hallod az erdőből? Melyik állat ösztönös tudására van most szükséged?

photo-1433048980017-63f162f662b0

Valami kimondhatatlan varázsa van, ha az ember a szabad ég alatt él.” (Charles Darwin)

Ha érdekel a Vad Ember és a Természeti Asszony archetípusa, olvasd el:

A Schmitke című német-cseh filmet (magyar felirattal) pedig a Cinemax csatorna szokta vetíteni időnként, érdemes megnézni!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

3 dolog, amit a mesebeli békáktól tanulhatsz

frog-1404357_1920

„Kígyót-békát kiáltott rá” – olvassuk a mesékben, ha valamelyik szereplő gonosz dolgokat állít a másikról.  A békakirály is ismert mesei figura, akit egy boszorkány változtatott hercegből békává, és csak egy királykisasszony tudja megszabadítani az átok alól.  Sőt, A béka királykisasszony c. mesében a tündérkirálylányt büntetésből varangyos békává változtatja egy lidérc.

Az állatoknak a mesékben legtöbbször segítő szerepük van, segítő „lélekrészeinket”, ösztöneinket jelenítik meg. Ilyen például a ló, ami táltos paripává változik: így a bennünk lévő építő jellegű energiát képviseli. De mit képvisel a béka, főleg pedig a csúf varangy?

  1. A folyamatos megújulást. A békák bőre mindig nedves, így nem tud kiszáradni. Ezzel a megújuló életet szimbolizálja. Egyiptomban a megújulást az év körforgásában az az időszak jelentette, amikor a Nílus kiáradt, és mitológiájukban béka volt a Nílus-isten állatkísérője. Miért fontos a megújulás az életünkben? Egyrészt folyamatosan változik körülöttünk a világ, és akár negatívnak, akár pozitívnak tartunk egy-egy ilyen változást, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, nem tudjuk magunkat függetleníteni tőlük. Másrészt pedig a céljaink vagy az érdeklődési körünk sem ugyanaz minden területen, mint mondjuk egy éve, vagy éppen egy hete volt. Gondolj arra, amikor elolvasol egy könyvet, ami megváltoztatja a nézőpontodat vagy a véleményedet valamivel kapcsolatban. Természetesen vannak állandó értékek, amikhez ragaszkodunk, de aminek változnia, fejlődnie kell, azt engedjük! A különböző életszakaszokban is mindig más lesz a fontos. Ahhoz, hogy sikeresen túljussunk egy-egy állomáson, jól jön – és velejárója is – a megújulás!
  1. Belső erőforrásaink felszínre hozatalára is megtanítanak a békák. A mesében az elvarázsolt királyfi vagy királylány béka alakban a föld alatt lakik, innét hozza fel a kincseket. A három toll Grimm-mesében például a föld mélyéből hozza fel a béka a legszebb szőnyeget, a legszebb gyűrűt és a legszebb feleséget a legkisebb királyfinak. A béka otthonosan mozog a föld alatti világban, amely a tudattalant, az ösztönök világát, a mély érzéseket képviseli. Ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket, ösztönös késztetéseinket, kreativitásunkat és foglalkozunk velük, akkor segítségünkre lesznek.
  1. A békakirály a kitartást és a makacsságot is képviseli: tolakodva megjelenik a királylánynál, újra meg újra követeli jutalmát a segítségért, és el is éri a célját. Nem hagyja magát figyelmen kívül helyezni. Ez a mesei motívum jelentheti azokat a makacs impulzusokat, amelyek időről időre felütik magukat: amikről tudjuk, hogy meg kéne tenni, el kéne intézni, figyelembe kéne venni. Másrészt kitartásra is tanít: a varangy újra meg újra bekopog az ajtón, míg meg nem szűnik a varázslat, és át nem változik királyfivá. Elszántsággal és makacssággal eléri a célját.

A természeti népek beavatott emberei előszeretettel vették magukra állatok bőrét, ezzel az adott állat ösztönös tudását akarták magukra ölteni. Te melyik állat bőrét vennéd magadra? Viselnéd a békabőrt?

forest-path-1081943_1920