Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A vadász

A vadászat az egyik legősibb tevékenység, elődeink már a több ezer éves barlangrajzokon is ábrázolták. A meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplője a vadász, aki általában pozitív szereplőként jelenik meg: ő menti meg Piroskát a farkas hasából, de Hófehérke is neki köszönheti életét.

Egy vadásznak sok képességet ki kell fejlesztenie magában, hogy valóban tiszteletre méltóan és eredményesen tudja végezni feladatát. Szüksége van türelemre, hogy felkutassa a kiszemelt állatot, valamint koncentrációra, hogy a megfelelő pillanatban ejtse el. Erővel is rendelkezni kell, hogy legyőzze a ragadozót. Nem utolsósorban pedig tisztelnie is kell az állatot, akit zsákmányaként akar megszerezni. Mindezekből adódóan szimbolikus értelemben az ösztönök legyőzése és uralása kapcsolódik hozzá. 

vidar-kristiansen-15965-unsplash

A vadászó uralkodók a vadállatok legyőzésével bizonyítják, hogy hatalmuk van az ártó erők fölött. Ilyen volt például az ószövetségi Nimród, akit a Biblia az első uralkodónak tart a földön, és akinek óriási birodalma volt.

A görög mitológiában Héraklész (Herkules) próbái közé tartozott, hogy meg kellett ölnie a nemeai oroszlánt, aki rettegésben tartotta a környéken élőket. Ez az állat sebezhetetlen bundával rendelkezett, így a hős – miután semmilyen fegyverrel sem boldogult – ahhoz a cselhez folyamodott, hogy bekergette az oroszlánt egy barlangba, amelynek egyik végét eltorlaszolta, majd pedig puszta kézzel megfojtotta az állatot. Az oroszlán itt a bennünk lévő ösztönöket és agressziót testesíti meg. A kérdés az, hogy hogyan szelídítsük meg ezeket az energiáinkat úgy, hogy megmaradjon az egészséges egyensúly. Hogyan kezeljük haragunkat és szenvedélyeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket? Héraklész megölte a vadállatot, de bőrét magára terítette: most már uralni tudja erejét, hatalomvágyát és ösztöneit, mindazt, amit az oroszlán szimbolizál. Nem mondott le ezekről, nem fojtotta el őket, hanem a küzdés során megtanult bánni velük, így amikor szüksége van rájuk, azok nem ide-oda rángatják, hanem a segítségére lesznek.

Szintén a görög mitológiából ismert Artemisz, a vadászat istennője, a független és céltudatos nők megszemélyesítője. Ő a célra tartó íjász, akinek nyila minden esetben tévedhetetlenül célba ér. Fürgén és elszántan cselekedett mindig, ha segítséget kértek tőle, de a bosszúállásban is ugyanilyen gyors volt. Lakhelye a vadon, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak.

photo-1466804818781-6dc2644db8a2 (1)

A mesékben, főként a tündérmesékben sokszor a vadász siet a bajba jutott hősnő segítségére. Ő menti meg Hófehérkét, vagy például Gyöngyikét is a mostoha, illetve a boszorkány karmai közül. Az erőt, az igazságot és a leleményességet személyesíti meg. Munkáját az erdőben végzi, ami a mesékben a lélek és a tudattalan helyszíne. Szimbolikus értelemben a vadász tehát otthonosan mozog az intuíció, az érzelmek és az ösztönök világában.

Mindezt mi is megtanulhatjuk a mesebeli vadásztól. Ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket és ösztönös késztetéseinket, és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek. 

Ha több időt töltünk a természetben, tapasztalhatjuk a befelé figyelés és az elmélyülés hatását. A bátrak akár egy éjszakai holdfényes erdei sétát is tehetnek.  Ha pedig közben felnézünk a csillagos égboltra, Orión, a vadász csillagképét (kedvenc vadászkutyája társaságában) is felfedezhetjük, akit a mítosz szerint Artemisz emelt a csillagtérképre.

 

Forrás:
Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők
Jankovics Marcell: Jelképtár
Sofia Souli: Görög mitológia
Szimbólumtár (Balassi Kiadó)
Reklámok

Ne nézz hátra, mert kővé válsz

Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat (…) 
(Dan Millman)

Érezted már úgy, hogy túl nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban? Mintha csak állnának a dolgok, nem változna semmi, és jó lenne valami új, ami felfrissíti ezt a megkövesedett állapotot… A mesékben is előfordul, hogy a szereplők hasonló helyzetbe kerülnek: ezt szimbolizálja, amikor egy mesehős kővé válik. Szerencsére ezek a varázslatos történetek útmutatóul szolgálnak, hogy milyen módon lehet elkerülni ezt az állapotot. Sőt, az is kiderül belőlük, hogy a már kővé dermedt szereplő hogyan változhat vissza élettel teli emberré.

kő4

“hazatérőben tilos hátrapillantani”

Az Aran, Barun és Kiranmálá című indiai mesében három testvér éldegél egy csodálatosan szép házban, amit ők építettek és rendeztek be gyönyörűbbnél gyönyörűbb bútorokkal. Egy nap betér hozzájuk egy vándorló szent ember, akit a ház lakói nagy megbecsüléssel fogadnak. A vándor szerint egy dolog kivételével mindenük megvan a teljes boldogsághoz. Ami hiányzik, az a magas hegy tetején lévő aranyfán ülő két papagáj. Ahhoz, hogy elhozzák a madarakat, merésznek kell lenniük, valamint a hazafelé vezető úton tilos hátrapillantaniuk. A két fiú sikeresen megfogja és kalitkába teszi a madarakat, de a hegyoldalon leereszkedve harsány hangokat hallanak, hátrafordulnak, és abban a pillanatban kővé dermednek. Húguk, Kiranmálá is útnak indul, ő is megszerzi a papagájokat, amikor azonban egy hang szólongatni kezdi, visszaemlékszik a szent vándor figyelmeztetésére, és nem néz hátra, hanem továbbmegy. A hegyoldalon lévő sziklákat visszaváltoztatja emberekké, a papagájok pedig sok jó tanáccsal látják el a három testvért a továbbiakban.

A történetekben legtöbbször akkor válik kővé egy szereplő, amikor visszanéz, pedig megtiltották neki. Miért nem volt szabad a testvéreknek hátrafelé nézniük? Mit jelképez ez a cselekedet a mesében? A hátrafelé tekintés a múltba való visszatekintéssel is kapcsolatba hozható. Miért válik kővé, aki a múltba néz? Mert nem a “jelenben él” és nem előre tekint.

kő1

A kő a stabilitás, a maradandóság és a tartósság szimbóluma. A változatlanság és a mozdulatlanság jelképe is. Ha egy meseszereplő a múltba tekint, akkor nem tud haladni és cselekedni. Rejtve maradnak előtte a lehetőségek, mert nem veszi észre őket. Így nem tud megújulni, és nem tudja folytatni az útját. A mesében a két idősebb testvér figyelmét elterelték az őket szólongató hangok, amelyek jöhettek akár a múltból is. Lehet, hogy hallani vélték olyan személyek parancsoló vagy akadályt jelentő mondatait, akikkel régebben kapcsolatban álltak. Elképzelhető, hogy nekik tekintélyszemélyt jelentő emberek mondatait hallották újra, pl. “Úgysem tudod megcsinálni” vagy “Mások nem így szokták, csináld te is a megszokott módon.

Hátranézés helyett tudatosság 

Mikor kerülhetünk hasonló helyzetbe, mint az említett történet szereplői? Például amikor nem tudunk elszakadni egy múltbéli eseménytől. Akár azért, mert nagyon jó élmény volt, és képzeletben visszamenekülünk ehhez a szép emlékhez, akár azért, mert nagyon rossz volt, és nem tudunk szabadulni az emlékétől és a hatásától. Mindkettővel akadályozzuk magunkat, hogy meglássuk a lehetőségeinket és megragadjuk őket a céljainkhoz vezető úton. Olyan, mintha kővé váltunk volna. Kiranmálá a mesében úgy kerülte el, hogy bátyjai sorsára jusson, hogy tudatosította magában a szent vándor figyelmeztetését, vagyis nem nézett hátra. Így elérte, amit szeretett volna: hazavitte a két papagájt. Nem hagyta, hogy a múltból jövő hangok eltántorítsák a céljától. Ezzel megvédte saját magát, és szabadon tovább tudott menni.

kő6.png

Kőszoborból emberré változni

A két kővé vált testvér számára is volt megoldás a mesében. Úgy változtak vissza élettel teli emberré, hogy a lány szentelt vízzel meglocsolta a sziklákat. A víz a kő ellentéte: a stabilitással és a mozdulatlansággal szemben a mozgás szimbóluma. A vízzel való meghintés az újjászületéssel áll kapcsolatban. A friss víz eltörli a múltat mágikus és tisztító ereje által. Életerő, elevenség és szabadság fakad általa. A szentelt víz a vándorló szent embertől származik a mesében. Az élet vizének is hívhatnánk, mert visszahozza az életbe a testvéreket. Elképzelhető, hogy olyan dolgot képviselt vagy mondott, amelynek a hatására felszabadultak a múlt terhe alól a kővé vált emberek, és már nem köti gúzsba őket, ami azelőtt. Lehet, hogy céljukat, küldetésüket is felismerték, és most már önállóan és szabadon cselekedhetnek, hogy meg is valósítsák.

Ha úgy érzed, hogy nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban, gondolj a mesére! A lány emlékezett az egyik legfontosabb mondatra: “ne nézz hátra!” Ha a jelenre fókuszálsz, máris lehetőségek egész tárházát veheted észre magad körül, amelyeket megragadva közelebb kerülhetsz a céljaidhoz.

Az Aran, Barun és Kiranmálá c. mesét a Mese a lótuszvirágról – indiai mesék c. kötetben olvashatod el. A kő és víz szimbólumok jelentésének forrása pedig a Szimbólumtár (Balassi Kiadó).

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Vissza a természetbe!

Tavasszal kizöldülnek a fák, nyílnak a szebbnél szebb virágok, és még a jó idő is hozzájárul ahhoz, hogy minél több időt kint töltsünk a szabadban. Több ezer évvel ezelőtt őseink közel éltek a természethez, így annak körforgása szerint teltek a napjaik. 

demetrius-washington-22418.jpg

Egy régebbi posztban már írtam arról, hogy ma is egyre népszerűbbek az olyan könyvek, amelyekben a főszereplő a vadon mélyén egy tanító segítségével kerül közelebb például a saját magában élő Természeti Emberhez, ilyen például Dan Millman A békés harcos szent utazása című könyve. Vagy gondoljunk a Spirit Weavers Gatheringre, amelyen nők vesznek részt azzal a céllal egy kaliforniai fenyőerdőben, hogy egyensúlyba kerüljenek önmagukkal, tanuljanak egymástól, és hogy megismerjék az anyatermészet birodalmát.

A mesékben is gyakoriak a természeti elemek, sőt, előfordul, hogy a főhős a vadonba megy, hogy bánatától megvigasztalódjon és új erőre kapjon. Például Hófehérke is az erdőn átvágva talált rá a törpék házára, miután menekülnie kellett gonosz mostohája elől. Maga az erdő is gyakran megjelenő szimbólum a mesékben: a beavatást jelképezi. Nyugat-Európában pedig a legendák Zöld embere a természet zabolátlan erejének megtestesítőjeként jelenik meg a mítoszokban, aki a természet körforgására és a megújulásra emlékezteti az embereket.

A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.” (Jane Goodall)

chris-barbalis-223977.jpg
3 OK, HOGY MINÉL TÖBB IDŐT TÖLTS A TERMÉSZETBEN:
  1. A zöld szín nyugtatóan hat. A zöld a tavasz, a remény és a természet megújulásának, bőségének szimbóluma. Az új életet és a növekedést jelképezi. A természet és a növények színe, így helyiségek színeként is relaxáló hatása van. Fokozza a hatást, ha zöld szobanövényeket is elhelyezünk a környezetünkben. A kék és a sárga keverékeként egyesül benne a férfi és a női minőség, emiatt is harmonikus színként tartjuk számon.
  2. A természet körforgása az örök természeti törvényekre emlékeztet minket: a dolgok keletkeznek, majd elmúlnak, utána pedig születik valami új, és így tovább. Akik erdőközelben laknak vagy sokat kirándulnak, a természettel szinkronban élhetik meg az évszakoknak megfelelő lelki történéseket. Például tavasszal a frissességet, megújulást, ősszel pedig az elengedést, a lelki lomtalanítást.
  3. Egészségmegőrző szerepe is nagy. A tiszta levegő, valamint egy jó séta segít abban, hogy utána pihentebb legyél.
Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.” (Buddha)
ales-krivec-23083

Jó időtöltést a természetben!

 
Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach