A szétválogatás művészete

“valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (…) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. (…) De ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz; még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.” (A pletykafészek c. film)

photo-1454129170132-347ea87dc9dd

A szeptember az első őszi hónap, és a napsütéses augusztus után arra emlékeztet: Készülj a télre!” Az Oroszlán állatövi jegyből, amelynek lényegéhez az aktivitás kapcsolódott, már áttértünk a Szűz jegybe, amelyhez az óvatosság, a realitás és az előrelátás tartozik.

Már kevesebb a fény, rövidülnek a nappalok, a levelek lassan elsárgulnak és lehullanak. A betakarítás és a megőrzés időszakát éljük ilyenkor, gyakorlati és lelki értelemben egyaránt. Nemcsak a mezőgazdaságban fontos ilyenkor, hogy mi volt a nyár termése, és mit viszünk magunkkal az őszbe és a télbe, hanem lelki értelemben is: milyen esszenciát nyertünk ki a nyárból, amiből majd ősszel és télen tovább gazdálkodunk? És mi az, amire már nincs szükségünk?

“Egy szerzetes azt mondta Joshunak: >>Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem.<< Joshu így felelt: >>Megetted a rizskásádat?<< A szerzetes azt mondta: >>Megettem.<< Joshu erre azt mondta: >>Akkor menj és mosd el a tányérodat.<<” (Zen történet)

guess-attic-837156_1920

Hogyan kapcsolódik mindez Hamupipőkéhez?

Claus Riemann pszichológus, aki a mélypszichológia és az asztrológia szintézisével foglalkozott, Mély forrás című könyvében Jung nyomán mutatja be a tizenkét állatövi jegyet mesék segítségével, és a Szűz jegyhez a Hamupipőkét társítja. Hamupipőke látástól vakulásig dolgozott: vizet hordott, tüzet gyújtott, főzött, mosott. Amikor pedig bálba szeretett volna menni, akkor is a lencsét kellett kiválogatnia a hamuból. Ez utóbbi tevékenyégség átvitt értelemben a hasznos dolgok szétválasztása a haszontalanoktól: lelki lomtalanítás, rendrakás. Az őszi időszakban a természet is azt üzeni nekünk: a lehulló levelekkel együtt hullasd el azt, amire már nincs szükséged, búcsúzz el attól, ami már megfakult, amire nincs szükséged!

Mit szeretnél az életedben és a mindennapjaidban megtartani, és mit elhagyni?

Aprólékos és precíz munka kell a lencse és a hamu szétválogatásához, és mindez időigényes is. De megéri kiszórni azt, amire már nincs szükség, hogy helyet adjunk az újnak. Ezt a belső lelki munkát tanítja meg nekünk Hamupipőke: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Ahhoz, hogy meglássuk, mi van a hasznunkra, realitásra, megfontoltságra és óvatosságra is szükség van. Aprólékosan meg kell vizsgálni minden szokásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e. Lehet, hogy mostani meggyőződéseink valamikor a javunkat szolgálták, segítettek és átsegítettek talán nehéz helyzeteken is, tehát köszönettel tartozunk nekik. De ha már csak akadályoznak céljaink elérésében, vagy már túlnőttünk rajtuk, akkor érdemes megválni tőlük. Ilyen berögzült mondatok lehetnek például: „Egyedül KELL megcsinálnom”, „Tökéletesnek KELL lennie, különben nem is érdemes nekiállni.” Ilyenkor próbáld meg felidézni, honnét erednek ezek a beidegződések, esetleg kinek a „hangján” szólnak, és tényleg hasznosak-e. Képzeld el, mi lenne, ha az ellenkezője történne? Például ha néha lenne bátorságod segítséget kérni, amikor tényleg nem megy, vagy megengednéd magadnak a hibázás lehetőségét. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg egyedül kellett megdolgoznod valamiért, és akkor ez a mondat segített kitartani. De ez nem azt jelenti, hogy mindig így lesz.

Biztos neked is sok hasonló mondat vagy szokás eszedbe jutott. Nem könnyű megválni beidegződéseinktől, ezért próbáld meg, hogy sorban haladsz, egyszerre csak egytől próbálsz megválni! Gondold át, hogy a szokásos mondataid tényleg segítenek-e, vagy már csak kiüresedett szokásokat jelentenek. Válogasd ki azokat, amelyekről úgy gondolod, hogy a javadat és a céljaidat szolgálják, a többi mehet a hamuba! Akár le is írhatod két különböző papírra, és a már nem kívánatos listát elégetheted, és szó szerint hamu lesz belőle, a „hasznos” listát pedig kiteheted egy jól látható helyre. Minden tudásodat és tapasztalatodat felsorolhatod az utóbbin, illetve azokat a szokásaidat is, amelyek segítenek, biztonságot és keretet adnak számodra.

flax-seed-1274944_1920

Én úgy tapasztaltam, hogy nem könnyű megválni beidegződéseinktől, nekem ilyen esetben az segített, ha lépésenként haladtam, és egyszerre csak egy feleslegessé vált szokástól próbáltam megszabadulni. Persze ha a radikális változtatások híve vagy, egy feleslegessé vált szokást elhagyhatsz egyik napról a másikra. Ha pedig inkább kisebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb lépésekben haladnál, tűzz ki apró célokat ezzel kapcsolatban. Például ha azt a szokásodat szeretnéd elhagyni, hogy úgy érzed, kötelességed mindent egyedül megoldanod, a megoldandó feladataid vagy problémáid közül válassz ki egyet, amelynek a megoldásához valakinek a segítségét kéred. Bármilyen apró segítségkérésről legyen is szó. Minden soron következő napra kitűzhetsz egy újabb kis lépést. Gondolj arra, hogy Hamupipőke mindig az éppen előtte álló feladatra koncentrált, és végül teljesült a kívánsága. És ne felejtsd el a Hamupipőke című film egyik fő mondatát sem: „Attól, hogy valami szokás, még nem biztos, hogy jó.” Ellenben a hasznos és javadra váló szokások aranyat érnek!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember

Reklámok

Segítő növények a mesékben #1 – A piros virág

3wbxamuj7sg-roksolana-zasiadko.jpg“amihez csak hozzáért a virággal, megszabadult a varázstól” (Jorinde és Joringel)

Gyógyító növények a természetben és a mesékben

A növények gyógyító ereje napjainkban is megnyilvánul, sőt a gyógynövényeknek külön tudományuk van. A mesékben is megjelenik a növények gyógyító hatása, de leginkább szimbolikus értelemben: a lelki gyógyuláshoz kötődően.

A mesékben a növények általában segítik a hőst az útja során: pl. az égig érő fára felmászva jut el egy másik világba. Virágok is gyakran szerepelnek bennük, az egyik legismertebb mesei növény a rózsa, amely az alvó Csipkerózsikát választotta el a külvilágtól. Az is előfordul, hogy egy messzi vidéken növő ritka virágot kell megszereznie a királyfinak, amelyből varázserejű elixírt készít.

A virágnyelv egy olyan jelbeszéd volt a reneszánsz és a romantika korában, amely szerelmi és baráti üzenetek kifejezésére szolgált: minden virágnak megvolt az üzenete. Az árvácska például azt jelentette: “gondolok rád.”

A virág a növekedés, a szépség és a szerelem, valamint a világmindenség eredetének a szimbóluma. Mind a négy elem hatását kifejezi és egyesíti: a földből nő az ég felé, növekedéséhez pedig vízre és napfényre (tűz) van szüksége.

A piros virág

A piros virágról a Jorinde és Joringel című Grimm-mesében olvashatunk (Grimm családi mesék c. kötet). Jorinde és Joringel egy jegyespár, akiknek boldogan telnek napjaik, mígnem az erdőben közel merészkednek a vén banya kastélyához. A boszorkány madárrá változtatja a lányt, majd kalitkába zárja a kastélyban. A fiú pedig sokszor körbejárja a várat, de sohasem megy hozzá túl közel. Egy éjjel vérvörös virágot lát álmában, amelynek közepén egy csodálatos gyöngy van. Azt is megálmodta, hogy ezzel a virággal megszabadíthatja Jorindét. Amikor felébredt, útra kelt, és a kilencedik nap hajnalán megtalálta a csodálatos virágot, amelynek harmatcsepp ült a közepén. Így rá nem hatott többé a boszorkány varázslata. A piros virággal megérintette a kastély kapuját, mire az kinyílt, majd a lányt is kiszabadította. A varázslónő pedig nem tudott többé varázsolni. Az ifjú pár pedig boldogan élt, míg meg nem haltak.

Minek a szimbóluma lehet ez a titokzatos virág? A virág az érzések világát jelképezheti – ahogy a virágnyelvet is az érzések közvetítésére használták a régebbi korokban. A vörös pedig a vér, az élet és a szenvedély színe. Így valószínűleg valami olyat szimbolizál, amit szenvedéllyel, lelkesedésből csinálunk, amikor kreativitásunkat használjuk, amikor ég bennünk a tűz valami iránt. Ez a flow-élmény: teljesen elmerülünk valamilyen tevékenységben, átadjuk magunkat neki, és mindez energiával tölt fel bennünket. Ez a cselekvés lehet sport, zene, művészeti tevékenység, játék… Vagyis bármi, ami közben úgy érezzük, hogy megszűnik az idő, és kiteljesedünk benne. Ez rengeteg energiát és motivációt ad.

vkic4k6dm10-allef-vinicius.jpg

A virág belsejében egy fehér gyöngy van, ami a teljesség, a születés, a maradandóság és a tökéletesség szimbóluma. Amikor egy tevékenységet lelkesen végzünk, úgy érezhetjük, igazán magunkra találtunk. A virág elhervadhat, de a gyöngy megmarad a közepén: az élmény és az örömteli érzés elmúlhat, de amit létrehoz bennünk vagy létrehozunk általa (például egy festmény, vagy hogy elérünk egy kitűzött célt), az maradandó.

A mesebeli piros virág feloldja a gonosz varázslatot. Mit oldhat fel, ha megtaláljuk saját piros virágunkat, vagyis azt, amiért lelkesedünk, és ami energiával tölt fel minket? Lehet, hogy ismerősek lesznek a következő kérdések. „Mit szólnak majd mások?” „Elég jó vagyok én ehhez?” „Képes vagyok megcsinálni?” „Van ennek valami haszna?” Ha elmerülünk egy tevékenységben, például a táncban, egy szép táj fotózásában vagy akár a motorozásban, attól függően, kinek mi jelenti ezt az élményt, közben ezek a kérdések eltűnnek, és feloldódik a „gonosz varázslat.” Eltűnnek a gátak, és csak maga az élmény lesz a fontos. Ezekre az élményekre pedig jó lesz visszaemlékezni később a valamivel szürkébb hétköznapokon. És ki tudja? Lehet, hogy valami maradandót és értékeset alkotsz közben.

Hogyan találhatsz rá a piros virágodra?

Gondold végig a következőket:

  • Mi volt a legutóbbi élményed, amire szívesen emlékszel vissza?
  • Mikor tapasztalod azt, hogy észre sem veszed, hogy múlik az idő?
  • Milyen tevékenység(ek) közben szoktad magad energiabombának érezni?
  • Mikor éreztél legutóbb kitörő örömöt, amikor elértél egy saját magad által kitűzött célt?
  • Mi volt az, amire annyira fókuszáltál, hogy minden más megszűnt körülötted?
  • Mikor tapasztaltad azt, hogy egy tevékenységet teljes mértékben te irányítasz?

Mi a közös a kérdésekre adott válaszaidban? Milyen tevékenységekhez kötődnek? Ha megvannak a válaszok, már van egy útjelző táblád, hogy milyen irányba indulj.

Ha iránytűre van szükséged, próbáld ki a következő gyakorlatokat:

  • Emlékezz vissza, hogy gyerekkorodban milyen tevékenység jelentett örömforrást számodra! Mit játszottál? Vagy az kötött le teljesen, ha egy katicabogarat figyeltél és tanulmányoztál perceken át? Esetleg órákon át rajzoltál?
  • Próbálj ki új dolgokat! Vágj bele egy új sportágba vagy olvass egy olyan műfajú könyvet, amit még soha!

 

Te milyennek képzeled a piros virágodat?

És megtaláltad már? 🙂

pirosviragakrobata