Floralia – Milyen egy tavaszünnep római módra?

„Itt van a biborszínü tavasz, már önti az újult / Föld a virágot” (Vergilius)

A történelem már az iskolában sem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, mégis vannak olyan helyek, ahol ott járva legszívesebben mindennek utánanéznék: kik laktak itt, mikor épültek a hely ma már romos épületei? Ilyen hely például a táci Gorsium Régészeti Park, ahol a hétvégén felelevenítették a Floralia (Tavaszünnep) ókori hagyományát is. Én is ellátogattam erre a különleges programra.

Tavaszünnep az ókori Rómában

A tavasz a görög-római mitológiában Flora és Venus évszaka. Flora a termékenység, a tavasz és a virágok istennője, és az ókori Rómában tavasszal ünnepséget tartottak a tiszteletére.

Ki volt Flora istennő?

Nimfaként született, majd Zephyr, a nyugati szél istene beleszeretett. Házasságuk után vált Flora a tavasz istennőjévé.

A Floraliát az ókori Római Birodalomban nagyon jelentős, hatnapos ünnepként tartották számon. Ilyenkor a nők színes, hétköznapi viseletüktől eltérő ruhát viseltek, nyakukba virágfüzért akasztottak, és virágkoszorút tettek a fejükre. Az állatokat is virággal borították.

Az Ókori lexikon szerint az első öt nap azzal telt, hogy kicsapongó bohózatokat adtak elő, az utolsó napon pedig kecskékre és nyulakra vadásztak. A gladiátorjátékok mellet pedig kocsihajtó versenyt is rendeztek. Szokás volt az is, hogy a szegényeknek borsót és lencsét szórtak, ami a termékenység szimbóluma volt. Mindemellett pedig nem maradhatott el a lakoma, a tánc és a mulatozás sem. 

Floralia – ma

Ehhez hasonló ókori ünnepnek lehettek tanúi – köztük én is -, akik a hétvégén ellátogattak a Gorsium Régészeti Parkba. A láthatóan rendkívüli népszerűségnek örvendő programon elénk tárult az ókori Római Birodalom lakóinak élete.

A tömegbe légiós katonái vegyültek, gladiátorjátékokat is megtekinthettünk, sőt, maga a császár is tiszteletét tette. Részt vehettünk egy római kori esküvőn, később pedig egy rabszolgavásárba csöppentünk. A gyerekek kézműves foglalkozáson vehettek részt, állatokat simogathattak, lovagolhattak, ráadásul még régészeti ásatást is folytathattak. Sokan készítettek virágkoszorút, amelyet aztán korhűen a fejükön viseltek. 

Akinek pedig a színházi élmény jelenti a szórakozást és a ünnepet, az is elégedett lehetett: Arisztophanész Békák című darabjának Békétlenek elnevezésű átdolgozását tekinthette meg az ilyen jellegű élményre vágyó római polgár.

Miről mesélnek az ókori romok?

Nehéz lenne kedvenc programot kiemelni, de legjobban a feltárt romok közötti séta tetszett. A IV. századi helytartói palota alaprajzában könnyen kivehető, hol voltak a szobák falai, az ajtók lehetséges helyén még be is lehet sétálni az egykori helyiségekbe. Megtekinthető egy ókeresztény bazilika homlokzata, a templom belső terében pedig egy még régebbi épület falfestménye látható.

Az ókori város romjai között barangolva varázslatos és egyben misztikus élményben lehet része az odalátogatóknak. Érezni a több mint másfél évezredes utcák különleges atmoszféráját. Nekem az jutott eszembe, miközben az antik kőemlékek és oszlopok között sétáltam, hogy akik ezen a helyen laktak, és itt élték a mindennapjaikat, miben hasonlítottak a ma élő emberekre és miben voltak mások? Mit üzennének most nekünk? Szerintem azt, hogy az ünneplés továbbra is fontos: most például itt a tavasz, a megújulás ideje. Én legalábbis ezt az üzenetet olvastam ki.

Te mivel ünnepeled, hogy itt a tavasz? Több időt töltesz a természetben? Esetleg az újjáéledő természettel együtt neked is sikerült elkezdeni valamit, amit már régóta szerettél volna? A tavaszi időszak megfelelő erre.

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Az elrugaszkodás ereje

Újévi fogadalom helyett: tavaszi fogadalom?

Sokan újévkor tesznek fogadalmat, és elhatározzák, hogy mostantól mit fognak máshogy csinálni vagy pedig eldöntik, hogy az új év kezdetével belevágnak valami új dologba is: új év – “új élet”. A tél közepén, a mínusz fokok és a lehangolóan borús idő közepette szerintem nehezebb megvalósítani ezeket a terveket. Viszont tavasszal, amikor a természet is újjáéled, és ez az új kezdet a levegőben is érezhető, érdemes elkezdeni, amit eddig csak tervezgettünk.

“Mindig szerettem a föld nedves illatát az esős tavaszi napok után. Úgy éreztem, reménnyel van tele, és az eljövendő illatos virágok, árnyat adó zöld levelek ígéretével.” (Nien Cheng)

A tavaszi napéjegyenlőséghez köthető Kos állatövi jegy szimbóluma szarvakat ábrázol ♈ , amely két, az ég felé kitárt karként is megjelenik. Claus Riemann, aki összekötötte a tizenkét állatövi jegyet a mesék világával, leírja, hogy ez az ábrázolás egy régi rúnából, a Mahn-rúnából alakult ki, melynek jelentése születés és feltörő élet. Tehát a harcos és a győztes energiáját képviseli, amely legyőzi a telet, a sötétséget (lezárja?) a fény erejével. Nem a télre tekint vissza, hanem előre, a kibontakozó tavaszra.

Ezt a harcos energiát képviseli a görög mitológiában Árész, a hadisten és harcos. Ő az, aki nem szereti a rendet és a nyugalmat, sokkal inkább a cselekvést és az aktivitást. Személye azt a magatartást fejezi ki, amikor könnyen belevágunk az újba, alig várjuk, hogy máris elkezdjünk valamit, amikor tele vagyunk tettvággyal. Ilyenkor nem érdekel, hogy milyen akadályokkal szembesülhetünk, hanem ösztönösen elindulunk valamilyen irányba. Tehát az elindulást, a “hősi út” kezdetét jelképezi. (Persze ahhoz, hogy új dologba belevágjunk, érdemes a régit elhagyni. Erről korábban A szétválogatás művészete c. bejegyzésben írtam.) Valószínűleg Te is érezted már ezt a fajta “árészi” energiát, amikor bátran elkezdtél valamit, például egy tanfolyamot, ami nagyon érdekelt vagy pedig belevágtál egy új hobbiba.

Amikor ösztönösen reagálunk egy helyzetben, nem pedig gondolkodunk, és végignézzük a lehetséges módokat, történéseket, akkor is Árészhoz hasonlóan viselkedünk. A spontán reakciók is ide tartoznak. Ugyan a mitológia szerint magának a hadistennek és környezetének is gyakran meggyűlt a baja a már említett viselkedés miatt, de ha ez nem egyoldalúan van jelen, hanem a megfelelő helyen és időben, akkor a szolgálatunkra lehet. Ha mozdulatban kellene megfogalmazni, amit ez a fajta energia képvisel, az a mozdulat lenne, amikor az ember lendületet vesz és az ugráshoz készülve elrugaszkodik a földtől.

Árészt Athéné istennő próbálta “rendszabályozni.” Ő volt az, aki Zeusz fejéből pattant ki, méghozzá teljes fegyverzetben. “A csatakiáltással előugró dárdarázó Athénétől az egész mindenség összerezzent” – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében. Árészhoz hasonlóan gyakran megjelenik, ahol csata vagy harc folyik. Ő már stratéga, kevés spontán reakció jellemző rá. Hosszú távon tehát azt üzenheti nekünk, hogy a féktelen energiát időnként érdemes gondolkodással és stratégiakidolgozással olyan mederbe terelni, ami majd a szolgálatunkra lesz. Tehát megtanulni uralni, és megtanulni felismerni, hogy mikor van itt az ideje a merészségnek, tettvágynak, ösztönösségnek és mikor a hűvös végiggondolásnak.

A tavasszal újjáéledő természet tehát most az Árészra jellemző tulajdonságokra hívja fel a figyelmünket: aktivitás, bátorság és elszántság. 

 “Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.” (Johann Wolfgang Goethe)

• Neked most mivel kapcsolatban lenne szükséged Árész energiájára? Mibe szeretnél belevágni, min szeretnél változtatni? (Írd meg kommentben.)
• Képzeld el, hogy mindez már megvalósult… Milyennek látod magad? Mit látsz ezen az elképzelt képen vagy jeleneten, mi változott veled kapcsolatban?
• Jó gyakorlási lehetőség a spontán viselkedésre: pl. ne tervezz semmi konkrét dolgot a hétvégére, hanem a hangulatodnak megfelelően spontán találd ki, hogy mivel töltöd az idődet!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach