“Tinédzserkoromban a kézművesbolt volt a második otthonom” – Interjú Császár Abigéllel

Abigél fotóit nézegetve az Instagramon rendszerint kedvem támad átrendezni a lakást, vagy legalábbis kitenni valami új dekorációt. Az interjúban az alkotásról, a kalligráfiáról és arról mesél, hogyan érdemes nekilátni egy teljesen új környezet otthonossá tételének, akár kalligráfiával díszített tárgyak segítségével. Természetesen a gyerekkori kedvenc meséit is megismerhetitek.

• 

• 

Abigél, mesélnél arról, hogyan indult a történeted a kalligráfiával?

Nagyon korai emlékeim vannak arról, hogy folyamatosan babrálok valamivel, és mindig is szívesen alkottam. Tinédzserkoromban a kézművesbolt volt a második otthonom, és szerintem az összes zsebpénzem ott költöttem el. Minden lehetséges technikát, eszközt ki akartam próbálni. A kalligráfiát az Instagramon fedeztem fel először, rögtön beleszerettem, és eldöntöttem, hogy szeretném megtanulni. Akkoriban Németországban éltem, ahol már a reneszánszát élte ez a hobbi. Bementem egy könyvesboltba és kiválasztottam a számomra legszimpatikusabb kalligráfiáról és letteringről szóló könyvet. Az elején egy kicsit nehezebben indult az ismerkedés. Türelmetlen voltam magammal szemben, nehéz volt kivárni az első igazi sikerélményt. Balkezes is vagyok, így bizonyos betűk létrehozása egy kicsit nehezebb, a maszatolásról nem is beszélve. Többször fogtam neki kisebb-nagyobb szünetekkel, aztán egyszer csak eljött az a pont, amikor már nem akartam letenni a tollat. 

Milyen szerepet tölt be az alkotói tevékenység az életedben?

Van egy kis mottóm, amely így hangzik: Lételemem az alkotás. 🙂 Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az alkotás lehet egyben a foglalkozásom. Két vállalkozásban vagyok társtulajdonos: a Csendesedőben és az OUTLINE Design & Creative Studio-ban. Bár maga a kreatív tervezés sokszor csak néhány százalékát teszi ki egy vállalkozásnak, és a többi munkaórát adminisztrációs, szervezői és logisztikai feladatok töltik ki, mégis elképesztő érzés olyan termékeket létrehozni, amely a kezünk nyomát viseli. Ezen kívül azért igyekszem keresni a lehetőséget, hogy szabadon alkossak, saját kedvtelésből. Folyamatosan benne vagyok valamilyen DIY projektben, új technikákkal ismerkedem. A tanulmányaimat zeneművészeti főiskolán végeztem, így sokszor csak leülök a zongorához, és engedem, hogy ha épp arra van szükségem, ott éljem meg az alkotás örömét.

Ha valakinek szintén nagyon megtetszik, és szeretné kipróbálni a kalligráfiát, mivel érdemes kezdenie? Hogyan tudtok segíteni neki ebben?

A kalligráfia alapjait megérteni és elsajátítani nem nehéz. Nagyon egyszerű a szabályrendszere, néhány mozdulatsor begyakorlása után már szép eredményeket lehet elérni. Az egész kulcsa a folyamatos, kitartó gyakorlás. Nem órákig tartó cselekvésről beszélek, hanem rövid, de effektív szakaszokról. Első lépés az alapvonalak megismerése, majd az ábécé gyakorlása. Ezek után érdemes figyelmet szentelni a betűk összekapcsolására. Nem elhanyagolható egy kis anyagismeret. A szép és jó felhasználás érdekében nem mindegy, hogy milyen anyagokat hogyan használunk. Az OUTLINE Design & Creative Studio-ban Nórival és Ágival sok ismeretterjesztő bejegyzést írunk a kalligráfiáról, a termékeink egy része is ebben segítik azok használóját, illetve a Kuckózóskalligráfia Facebook csoportunkban a napokban indítunk egy olyan videósorozatot, ahol a betűk helyes képzéséről fogunk beszélni. 

Az Instagram oldaladon DIY dekorációs projekteket is láttam. Mindig is szeretted, ha szép környezet vesz körül?

Igen. Rajongok a szép dolgokért, a harmóniáért. Csak gyerekkoromban nem tudom hányszor rendeztem át a szobámat, és minél idősebb vagyok – úgy érzem –, ez egyre rosszabb. Kevesen tudják, de van egy lakberendező végzettségem. Mindig érdekeltek a terek és annak praktikus, de szép kihasználása. Ha egy lestrapáltabb helyen járok, az agyam azonnal elkezd dolgozni azon, hogy hogy lehetne a helyből a legjobbat kihozni. 

• 

• 

Mit jelent számodra az otthon és az otthonosság?

Elsősorban az otthon számomra azt jelenti, ahol a férjem van. A többi már csak ráadás. Természetesen a fizikai értelemben vett otthon is nagyon fontos az életemben. Nekem az otthon azt jelenti, hogy a tér, amiben tartózkodunk élhető, praktikus és a saját stílusunkra alakított. Prioritás, hogy a színek, textúrák, faanyagok kiegészítsék egymást.  Nem szívesen halmozom a tárgyakat. Nekem az válik be, ha olyan tárgyakkal veszem körül magam, amelyekre tényleg szükségem van.

Hogyan válhat díszítőelemmé a kalligráfia például egy helyiségben?

Nagyon sok lehetőség van kalligráfiai elemekkel díszíteni a lakást, ezek közül legegyszerűbb a falikép. A dekorálásra szerintem viszont sokkal izgalmasabb lehetőségek vannak. Egy kicsit ügyesebbnek kell lenni, de nagyon szépen lehet különböző felületekre írni erre megfelelő eszközökkel, pl. üveg, kerámia, fa, textil, stb. Én például díszítettem már a bejáratban lévő kaspót egy welcome felirattal, de díszpárnára is készítettem már feliratot. A lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. A digitális eszközök, gépek pedig teljesen más fejezetet nyitnak meg. 

Szerinted hogyan érdemes nekilátni egy teljesen új környezet otthonossá tételének? 

Egy otthon berendezésénél mindig az alapbútor a legnagyobb befektetés. Én azt javaslom, hogy ezekről érdemes hosszú távon gondolkodni, és nem feltétlenül az éppen legdivatosabb darabokat megvásárolni, mert ezek folyamatosan változnak. Figyeljünk arra, hogy fenntartható legyen az, amit megvásárolunk és törekedjünk olyan dolgokat venni, melyek évek múlva is tetszeni fognak, hisz ezzel jelentősen kímélhetjük a pénztárcánkat is.

Próbáljunk kevesebb, inkább 1-2 alapszínben gondolkozni. Ha a bútorokat nem egy helyről vásároljuk, figyeljünk arra, hogy az anyaguk, színük hasonló legyen.

Az alapdarabok gyönyörűen kiegészíthetők kisebb tárgyakkal (párnák, fali dekoráció, textilek, dekortárgyak), a merészebb színek is behozhatók. Ezeket már jóval gyakrabban lehet cserélgetni, variálni. Én legszívesebben az évszakoknak megfelelően dekorálok.  

A gyerekkori kedvenc mese gyakran végigkíséri valamilyen formában az életünket. Emlékszel a kedvenc mesédre?

Kiskoromban nagyon szívesen lapozgattam könyveket. Ezek közül az egyik kedvencem a Pöttyös Panni volt. A szépség és a szörnyeteg varázslatos világában is szívesen elmerültem, és ha úgy tartotta kedvem, harcoltam a túlélésért Simbával Az oroszlánkirályban. 

Hol lehet téged megtalálni?

Saját IG oldalam: @abigelcsaszar

OUTLINE Design &  Creative Studio: @outlinedesignandcreativestudio

“Szeretem, hogy a semmiből létrejön egy álom, egy ötlet…” – Interjú Pintér-Berzsenyi Boglárkával

Bogi Örök Mosolynaptára egy egyedülálló határidőnapló, amelynek a segítségével nemcsak a tervezés és a rendszerezés lesz könnyebb, hanem olyan témákban is tippeket találsz benne, mint például az énidő kialakítása, vagy a motiváció. Bogi vállalkozásáról, a Mosolygós Mondatokról, és természetesen a gyerekkori kedvenc meséjéről is olvashattok.

Bogi, mesélnél arról, milyen szerepet tölt be a tervezés és a rendszerezés az életedben?

A tervezés és a rendszerezés az elmúlt két évben, mióta vállalkozó vagyok, előtérbe került. Sokkal jobban oda kell figyelnem a napjaimra, a hetekre, hogy milyen tartalommal, cselekvésekkel töltöm meg. Folyamatosan figyelnem kell erre, hiszen elég gyorsan kell alkalmazkodni, változtatni ebben az évben. Arra gondolok, hogy ahol lakom, két szezon van, és mivel több tevékenységi kört ölel át a vállalkozás, hónapról hónapra más a ritmus és a teendő. Ezen szeretnék változtatni.

Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének fejlődni a tervezés és az időbeosztás területén? Mivel érdemes kezdeni, és mit érdemes szem előtt tartani?

A tervezés és az időbeosztás nem a szakterületem. Olyan vállalkozókat követek, akik ezzel foglalkoznak. Onnan rengeteget lehet tanulni, és próbálkozni, hogy nekem melyik technika a megfelelő. A határidőnapló témája a tervezés, az idő is, erről profik írnak, és segédanyagot is kapunk hozzá. Azt tanácsolom, hogy keressenek fel egy olyan szakembert, aki ezzel foglalkozik, és így személyre tudják szabni a tervezést, hogy az hatékony és eredményes legyen.

Honnét jött az Örök Mosolynaptár ötlete?

Tavaly október-november környékén fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék szerkeszteni egy határidőnaplót, ami dátum nélküli. Voltak kedvenc naptárjaim, de valami hiányzott nekem belőle. 2017 óta foglalkozom tudatosan a fejlődéssel, a küldetésemmel. Ez a naptár a témákkal és a rengeteg segédanyaggal, ami előkészítés alatt áll, végigvezeti az évet.

• 

• 

Milyen volt az út az ötlettől a megvalósításig? Minden simán ment, vagy voltak akadályok? Ha voltak, mi segített túljutni rajtuk?

A naptár már a nyomdában van, de még itt is lehetnek bökkenők. Közel egy év munkájáról van szó. Voltak nehézségek. Igazából sajnos a vezérgondolatot kellett elengednem nyáron. Az eredeti terv egy speciális lyukasztású fakorongos naptár lett volna. Édesapám szobrász, ő tesztelte és készítette volna a korongokat. Imádtam az illatukat, elegáns volt, gyönyörűen illeszkedett volna a naptár színeihez, és környezetbarát. Ezt el kellett engedni a naptárral kapcsolatban, mert sajnos ennyi lap nem forgott megfelelően a korongokon. Így át kellett váltanom a fém- és műanyagkorongokra. Ez is gyönyörű, de megszakadt a szívem picit. Aztán sirattam 2-3 napig, megráztam magam, és elfogadtam. Mert ha már a projekt közepéig eljutottunk, és több vállalkozó támogatja az ötletemet, akkor nem tehetem meg, hogy abbahagyom a felénél. Egyébként minden lépést imádok. Az egyeztetéseket, az előkészületeket, az itthon munkát, az ötletelést, mindent.

Kiknek ajánlod az Örök Mosolynaptárat?

Az Örök Mosolynaptárt elsősorban hölgyeknek ajánlom, de van már úr vásárlóm is. Ajánlom azoknak, akik egy olyan naptárt keresnek, ahol a vágyak, célok, a spiritualitás, a fejlődés, a vállalkozók megismerése, az “új” felfedezése része az életének. Mivel bővíthető, és igény szerint rendezhetőek a lapok, így több évig is használható a naptár.

Óriási lelkesedéssel szoktál a munkádról beszélni. Mit szeretsz a legjobban benne?

Imádom ezt a tevékenységet. Tudom, hogy ezzel, és a sikerinterjúkkal jobban össze tudom hozni az embereket. Szeretnék egy olyan közösséget létrehozni, akik segítik egymást a csoporton belül is. Szeretnék minél többet adni az embereknek, és rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban. Szeretem, hogy a semmiből létrejön egy álom, egy ötlet, és ez hihetetlenül tud motiválni.

A kedvenc gyerekkori mesénk valamilyen formában gyakran végigkíséri az egész életünket. Emlékszel a kedvenc mesédre?

A kedvenc mesémre szinte szóról szóra emlékszem. Apukámmal mindig ezt meséltettem és mikor icipicit is eltért, kijavítottam. 😊 Egy királyról és három fiáról szólt, a király betegségéről és egy hollóról, akire szükség volt a gyógyuláshoz. Imádtam azt a mesét. Szerintem apu ezt kitalálta, saját meséje volt, bár ezt sosem kérdeztem. A gyermekemnek biztos mesélni fogom.

Hol lehet téged megtalálni?

A Mosolygós Mondatokat megtaláljátok

• Facebookon: @mosolygosmondatok,
• Instagramon @mosolygosmondatok,
• Youtube-on: mosolygosmondatok,
• Podcast csatornán: mosolygosmondatok,
• Tiktokon: mosolygosmondatok.
• Honlap: https://mosolygosmondatok.com/

Várok mindenkit hatalmas szeretettel! 😊

“Kisiskolás koromban kezdődhetett a rajongásom a betűk iránt” – Nóri és a modern kalligráfia

Azt szeretem leginkább az Instagramban, hogy szemet gyönyörködtető képekre lehet bukkanni általa. Így találtam rá Varga Nóri (@lettersbynova) oldalára, amikor éppen a kalligráfiával ismerkedtem. Nóri most elárulja, hogyan találkozott ezzel a nem mindennapi művészettel, hogyan alakította ki a saját stílusát, és őszintén mesél arról, miként illeszti be a napi teendői közé. Sőt, kedvenc meséit is megosztja velünk.

Nóri, hogyan találtál rá a kalligráfiára?

Azt hiszem, kisiskolás koromban kezdődhetett a rajongásom a betűk iránt, amikor elkezdtem írni tanulni. Emlékszem, mennyire gyönyörködtem azokban a gyöngybetűkben, amiket a tanár néni írt fel a táblára, vagy amiket a tankönyveimben találtam. Vicces, mert egyébként a kézírásom egyáltalán nem szép, de ennek ellenére mindig is imádtam írni, és egy papír-írószer üzlet nekem maga a mennyország. 2017-ben – nem sokkal azután, hogy külföldre költöztem – úgy éreztem, szükségem van valamire, ami egy kicsit eltereli a gondolataimat, mert akkor egy nehezebb időszakon mentem keresztül. Akkortájt kezdett egyre népszerűbb lenni a Bullet Journal, annak is inkább a művészi verziója, ami szebbnél szebb rajzokkal és egy különleges írásmóddal van dekorálva, és én rögtön beleszerettem. Hát igen, ez volt a kalligráfia, és a szerelmem iránta a mai napig ugyanúgy lángol. 

A kalligráfiának jelentős kötődése van az irodalomhoz, a szövegekhez, a történetekhez. Vannak olyan művek, amelyekből szívesen emeltél ki egy-egy kedvenc mondatot szépírással?

A kalligráfiához hasonlóan az irodalomhoz, az írott szövegekhez és a mesékhez is erősen kötődök. Igen, még felnőtt fejjel is. Ha megkérdezik, melyek a kedvenc könyveim, a Harry Potter például a mai napig az elsők között van.

Gyakran ismételgetem egyébként saját magamnak is a kedvenc idézeteimet a könyvből, ha egy kis bátorításra van szükségem és éppen senki sincs a közelemben, akitől egy kis erősítést kérhetnék.

Mivel az érdeklődésem eléggé széles, így az éppen olvasás alatt álló könyvek fajtái is. Most például Fodor Ákos haiku válogatása, egy kortárs költő, Jennae Cecelia versei a szorongásról, és a Tízezer ajtó című fantasy könyv azok, amikért teljesen odáig vagyok, úgyhogy a következő idézeteket valószínűleg ezekből az alkotásokból fogom majd kiválasztani. 

Mit jelent a modern kalligráfia, és miért pont ezt az irányzatot választottad?

Mint ahogy a festészetnek, vagy az irodalomnak, ugyanúgy a kalligráfiának is megvannak a különböző irányzatai, stílusai. A modern kalligráfia egy ezek közül. Ennek az irányzatnak az a lényege, hogy elsajátítjuk a kalligráfia alapjait, majd szépen fogjuk, és ezeket a szabályokat a saját stílusunkra, ízlésünkre formáljuk. Ettől lesz egyedi, saját, és egy idő után már könnyen felismerhető, kicsit amolyan kézjegyszerű is. Ellentétben például a Copperplate, vagy a Spencerian kalligráfiával, ahol be kell tartanunk a szabályokat, amik a stílusra jellemzőek, különben már nem a Copperplate, vagy a Spencerian irányzathoz tartozna az alkotás. Ahogy egyre többet és többet tudtam meg a témáról, úgy fedeztem fel és próbáltam ki egyre többet ezek közül a stílusok közül. Egyszer csak azt vettem észre, hogy azok a stílusok, amikkel kevésbé tudtam azonosulni, idővel elmaradoztak, amiket pedig közelebb éreztem magamhoz, azokba egyre jobban beleástam magam: könyveket vettem, amelyek az apróbb részleteit is bemutatják, és a téma szakértői által indított tanfolyamokra iratkoztam be.

Mi ad számodra ihletet az alkotás során?

A saját élményeim és érzelmeim, a dolgok, amiken éppen átmegyek, vagy amiket éppen megélek, egy szuper érzelmes könyv, esetleg egy film, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden ihlet saját magamból ered. Én is szoktam görgetni a social media oldalakat (Instagram, Pinterest), és ha szembe jön velem egy alkotás, egy kép, vagy egy idézet, ami megszólít és ami érzelmeket vált ki belőlem, azokat általában le szoktam menteni. Így aztán később is elő tudom csalogatni újra azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor először megláttam az adott képet és aztán ezeket az élményeket használom fel a saját alkotásaimnál. 

Mesélnél a Kuckózóskalligráfiáról?

A Kuckózóskalligráfiát Abigéllel (Császár Abigél, IG: @abigelcsaszar) együtt találtuk ki és indítottuk el 2020 szeptemberében és egészen decemberig tartott. Azt szerettük volna, hogy legyen egy olyan letteringes kihívás az Instagramon, ami egy picit eltér a korábban megszokottaktól. A tematika az volt, hogy van egy adott idézet, de a hozzá kapcsolódó alkotási folyamatba apróbb feladatokat csempésztünk bele, amivel az volt a célunk, hogy kicsit kimozdítsuk a résztvevőket a komfortzónájukból. Például, hogy ne mindig ugyanazokat a színeket, ugyanazokat a felületeket használják, és hogy bátran próbálkozzanak a rajzolással is néha-néha, mert nem is annyira nehéz, mint elsőre gondolnák.

Amikor belevágtunk a kihívásba, azt hittük, majd lesz 1-2 ember, aki esetleg egyik-másik héten velünk tart. Ehelyett már az első hetekben annyian csatlakoztak hozzánk, hogy nem győztünk ámuldozni a szebbnél szebb alkotásokon.

De a leghálásabbak mégis a közösségért vagyunk, akik körénk gyűltek. Sokukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Mindenki annyira kedves és támogató, és olyan sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy ezek aztán elvezettek minket oda, hogy Abigéllel úgy döntöttünk, ennek szeretnénk valamilyen formában létrehozni a folytatását.

Milyen gyakran sikerül beillesztened a napjaidba az alkotást? Szoktál akadályokba ütközni ezzel kapcsolatban? Ha igen, olyankor mi segít?

Őszinte leszek, mostanában kevesebbszer, mint szeretném. De tanulom ezt is elfogadni. Ez most egy nehezebb időszak számomra, mert akárhonnan is nézem, hatással van rám érzelmileg a külvilág, és az, amiben élek. Hálás vagyok, mert sokakkal ellentétben nekem megmaradt a munkahelyem, és biztonságban érzem magam itt, ahol lakom, de a családommal, az otthoni barátaimmal az elmúlt másfél évben szinte nem is találkoztam, mert nem lehetett hazautazni. Ez az élethelyzet most számomra is új, még ismeretlen. Keresem benne magam és próbálom megtalálni a módját, hogy hogyan tudok önfeledten alkotni, honnan tudok jelenleg inspirálódni, ihletet meríteni. Hogy mi segít ilyenkor? Azt hiszem, a türelem és az elfogadás. Vágyom az alkotásra, de érzem, hogy még kell egy kis időt adnom magamnak.

A gyerekkori kedvenc mese gyakran végigkíséri az életünket. Neked mi volt a kedvenc meséd?

Azt hiszem, az én gyerekkorom valahol a határon húzódhat már, mert Pom Pom meséit és a Micimackót is imádtam. Emlékszem, az volt a kedvenc részem, amikor Picur ment az iskolába. Én is imádtam iskolába járni, és a mai napig nagyon szeretek tanulni, fejleszteni magam, és hát természetesen Gombóc Artúr sem maradhat ki a sorból. Nekem is jöhet mindenféle csokoládé: a kerek, a szögletes, a hosszú, a rövid, a csomagolt, a meztelen, minden olyan csoki, amit csak készítenek a világon. 😀 A Micimackó pedig a barátságot jelenti számomra, az őszinte, tiszta szeretetet.

Mesélnél az aktuális terveidről? Instagramon már egy-két izgalmas részletet beharangoztatok róla.

Ahogy már feljebb is említettem, a Kuckózóskalligráfia kihívás közössége akkora hatással volt ránk Abigéllel, hogy már menet közben tudtuk, hogy ezt a közösséget nem szeretnénk csak úgy elengedni. Szeretnénk őket valamilyen formában ezután is együtt tartani, inspirálni és motiválni, ezért is jött létre először a zárt Facebook csoportunk, nemrég pedig hivatalosan is bemutattuk az OUTLINE Design & Creative Studio-t, ahol Abigél mellett egy harmadik fantasztikus lánnyal, Ágival alkotunk egy szuper kis triót. Szívből reméljük, hogy legalább annyira fogják majd szeretni mindazt, amin szorgosan ügyködünk, mint amekkora szeretettel készítjük.

Hol lehet téged megtalálni?

IG privát oldalam: @lettersbynova

IG üzleti oldalunk Abigéllel és Ágival: @outlinedesignandcreativestudio

Facebook zárt csoportunk: Kuckózóskalligráfia (a link hozzá mindkettőnk IG oldalán (@abigelcsaszar, @lettersbynova) megtalálható a bio-ban)

“Gombóc Artúr ínyenc verziója” – Interjú Tóth-Tatai Lilla kakaónagykövettel

Lilla missziója, hogy minél többen megismerjék az etikus és fenntartható kakaóból készített finomságokat. Mesél arról, hogyan talált rá a szenvedélyére, ami ma már a munkája is. A csokikóstolóit csak ajánlani tudom, tényleg egy új dimenziót nyitnak.

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a csokival, és hogyan alakult az évek során, egészen a mai napig?

Mindig is édesszájú voltam, nagyon szerettem a csokit, a süteményeket és más édességeket is. Én az iskolai kirándulásra sem szalámis szendvicset, hanem kakaós csigát vittem. De például étcsokoládét csak akkor ettem, ha ment a hasam, szóval inkább házi gyógymód volt, és az íze is ennek megfelelően szörnyen keserű volt, semmi élvezeti értéket nem találtam benne. Az egyetemi éveimet Budapesten töltöttem, itt jutottam el többször is csokis és kézműves vásárokra, ahol megismertem többek között Szántó Tibort és a csokoládéit. Akkor még nem is sejtettem, milyen kincseket kóstoltam, csak később tudatosult bennem, mekkora értéke volt azoknak a csokoládéknak. Nála kóstoltam először pörkölt kakaóbabot is, és emlékszem, mennyire belelkesültem attól, hogy intenzív banános íze volt a kakaóbabtöretnek.

2012 őszén Angliába költöztem a férjemmel, és ott indult be igazán ez a csokis vonal számomra. Ami addig pusztán hobbi volt, a munkámmá vált, hiszen egy kis helyi csokoládéboltban kezdtem dolgozni. Az üzlet egyik sarkában nap mint nap több kilónyi csokoládét olvasztottam és készítettem belőle különféle ízesített táblás csokoládékat a vásárlók szeme láttára. Hétvégenként gyerekzsúrokat, trüffelkészítő tanfolyamokat és kóstolókat is tartottam. Minden közeli csokifesztiválra és vásárra elmentem, hogy személyesen találkozhassak a készítőkkel, és persze mindig degeszre kóstoltam magam. Az élményeimről blogot és Instagram oldalt kezdtem vezetni. Ennek köszönhetően aktív tagja lettem egy nagyon barátságos és lelkes nemzetközi csokis közösségnek.

A munkám mellett beiratkoztam különféle tanfolyamokra is, ahol a bonbonkészítéstől a bean-to-bar csokoládékészítésen át a kóstolásig mindenféle területekben elmerülve mélyítettem a szakmai tudásomat. Három hónapig egy brüsszeli csokiműhelyben is dolgoztam, ahol naponta több ezer bonbon került ki a kezünk alól. Itt döntöttem el, hogy inkább mégsem leszek bonbonkészítő.

Nagyon vonzott a tudásátadás, így a szülési szabadságom lejárta után saját vállalkozást indítottam, és elkezdtem bean-to-bar csokoládékat forgalmazni, illetve ezekkel csokikóstolókat tartani. Végre tényleg úgy érzem, megtaláltam az utam. Nagyon sok fantasztikus csokikészítő van a világon (Magyarországon is!), és azt tapasztalom, hogy alig ismerik őket.

Ezért az lett a misszióm, hogy minél több emberrel megismertessem az igazán finom csokoládékat, az etikus és fenntartható kakaóból készített finomságokat és a mindful kóstolás élményét.

Mit csinálsz pontosan kakaónagykövetként?

Elsődleges célom az ismeretterjesztés és fogyasztói edukálás interaktív, játékos formában. A csokikóstolás nálam nem valami száraz, tudományos tanfolyam, hanem valódi élmény. Egészen más szemmel néznek az emberek a csokoládéra, miután megtapasztalják nálam, mennyire változatos ízei lehetnek és milyen érdekes, ahonnan jön és ahogy készül. Online (és reményeim szerint ősztől személyes) csokikóstolókat tartok, ahova minden csokikedvelőt és érdeklődőt szeretettel várok. A honlapomon és a közösségi média felületeimen hasznos tippeket, termékbemutatókat, érdekességeket, recepteket osztok meg a követőimmel. Csokoládészakértőként nemcsak a fogyasztóknak készítek tartalmakat, hanem a készítőket is gyakran segítem termékfejlesztésben, vagy a termékeik szakmai értékelésében, illetve az online jelenlétük erősítésében is (szövegírás, fordítás).

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

A legjobb pillanat számomra mindig az, amikor látom az embereken a meglepettséget a kóstoló közben. Aki eljön egy ilyen eseményre, nyilván szereti a csokoládét.

Talán éppen ezért annyira meglepő számukra, hogy amit eddig kóstoltak, az a jéghegy csúcsának legfelső része volt csak. Egy egészen új dimenzió nyílik meg számukra. Fantasztikus érzés megtapasztalni ezt a pillanatot.

Hálás vagyok, amikor egy-egy kóstoló után a résztvevők fotókat küldenek nekem, hogy milyen csokoládékat vásároltak, vagy kikérik a véleményemet a vásárlás előtt, hogy mit ajánlok. Sokan elmesélik, hogy azóta “terjesztik az igét” az ismeretségi körükben, és továbbadják az élményt. Ez számomra mind azt jelzi, hogy van értelme a munkámnak.

A csokikóstolókon az élmény részeként a tanulás és a játékosság is megjelenik. Ezeket miért tartod fontosnak?

A kakaó és a csokoládé elképesztően komplex is tud lenni. Nagyon komoly kémiai folyamatok zajlanak le a készítés során, a kóstolás érzékszervi és agyi működése is bonyolultabb, mint gondolnánk. De végsősoron a lényeg úgyis mindig az, hogy ízlik-e az adott csokoládé vagy sem. Ehhez pedig nem kell atomfizukusnak lennünk. Talán meglepő, de még csak extrán kifinomult ízlelőbimbókkal sem kell rendelkezni hozzá. Az évek során egyértelműen azt tapasztaltam, hogy a csokoládé a legtöbb ember számára egy élvezeti cikk, jutalmazzák magukat vele az emberek, gyermeki örömmel majszolják a csokoládét. Tanulni pedig szintén sokkal könnyebb történeteken, játékos feladatokon keresztül. Így természetesen adta magát, hogy a kóstolót sem egy száraz, szakmai előadásként fogom tartani, hanem a kóstolás közben szinte észrevétlenül adom át azokat az érdekes tudnivalókat, amik így sokkal jobban megragadnak az emberek emlékezetében.

A gyerekkori kedvenc mesénk üzenete gyakran később is visszaköszön az életünk során. Emlékszel a kedvenc mesédre?

Nagyon sok hangjátékot hallgattam gyerekként kazettáról, miközben színeztem vagy babáztam. A leggyakrabban a Bambit vagy A kis herceget hallgattam, ezek máig nagyon kedves emlékeket idéznek fel bennem. Persze nem hagyhatom ki a Pom-Pom meséit sem, hiszen Gombóc Artúr figurájával én is már kisgyerekként is tudtam azonosulni. Érdekes mondjuk, hogy ma már azért nem értek 100%-ig egyet a csokifaló madárral, hiszen ő valóban bármilyen csokit képes volt felfalni.

Én ma már inkább azt az elvet követem, hogy fontosabb számomra a minőség, az etikus kereskedelem és a fenntarthatóság, szóval nem eszem meg akármilyen csokoládét. Ez a Gombóc Artúr ínyenc verziója. Erre biztatom a közönségemet is.

Hol lehet téged megtalálni?

Van egy honlapom (kakaonagykovet.hu), ahol a blogcikkeim, receptjeim mellett a csokikóstolókra is lehet jegyet vagy ajándékutalványt vásárolni. Emellett a legaktívabb az Instagramon vagyok (@kakaonagykovet), de természetesen van Facebook oldalam is (@kakaonagykovet) ahol havonta élőben is jelentkezem a podcast műsorommal, amit Adj rá KAKAÓT! címen találhattok meg.

Kitartónak lenni? De hogyan?

Miért vagyunk kitartóbbak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, míg más esetben hamarabb feladjuk? Veled is előfordult már, hogy a kezdeti hatalmas lelkesedés alábbhagyott, és hirtelen abbahagytad, amit addig nagy elszántsággal végeztél? Más esetben pedig akár évekig kitartottál a célod felé tartó úton, amit végül el is értél. Természetesen több dolog is állhat a hátterében, most ezek közül néhánynak eredünk a nyomába a mesék segítségével.

Emlékszem, amikor elkezdtem hobbiból németet tanulni, kezdetben óriási volt a lelkesedésem. A legjobb nyelvkönyvből tanultam, tanulótársam is volt, mégis két hét múlva abbahagytam. Az olasz nyelvvel azonban más volt a helyzet: három évig kitartóan jártam az órákra, nagyon jó tanároktól, és egy olasz tolmácstól is sikerült tanulnom, elszántan gyakoroltam, olasz zenéket hallgattam, végül pedig eljutottam a sikeres nyelvvizsgáig.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi volt a különbség. Utólag megállapítottam, hogy biztosan nem az, hogy mennyire színes vagy érdekfeszítő a tankönyv (az olaszt néha fekete-fehér fénymásolt lapokról tanultam). Nem is a nyelv nehézsége (szerintem nincs sok különbség ebben a tekintetben a két nyelv között). Rájöttem, hogy olaszul azért akartam megtanulni, mert tetszett az olaszok mentalitása, és rendkívül értékesnek találtam az élethez való hozzáállásukat: a dolce vitát. Nem utolsó sorban, pedig rengeteg olasz zenét hallgatok. A németekhez pedig nem sok kötődésem volt, úgyhogy a német nyelv tanulása kicsit csak úgy “lógott a levegőben.”

Tehát ha egy számomra értékes dologról, célról volt szó, sokkal állhatatosabb és kitartóbb voltam. Ugyanezt megfigyeltem a mesékben is. A főhős gyakran kapja azt a feladatot, hogy maradjon éber éjszaka, és őrizze a gyümölcsöst, vagy éppen vigyázzon a nyájra, nehogy egy is elvesszen az állatok közül. Ezzel az állhatatos kitartással mindig valamilyen értékes dolgot kell megőriznie.

“Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy öregember, s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, se földön. No, hanem őrizte is a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét.”

(A szegény ember szőlője)

Ha a kitűzött cél fontos a számára, összeszedi minden erejét, és kitart, amíg sikerrel nem jár. Ez a folyamat és küzdelem néha arról szól, hogy hű maradjon valamilyen tulajdonságához, vagy éppen a lelke egyik aspektusához, és őrzi, mint a szeme fényét. És ha valóban olyan dologról van szó, ami a lelkének is fontos, varázslatos módon segítő eszközöket is kap, vagy éppen a segítségére siet egy mágikus lény.

Ha pedig kiderül, hogy valójában nem képvisel számára értéket az adott dolog, általában nem jár sikerrel, például nem tud ébren maradni. Ilyenkor lehet, hogy csak valamilyen külső nyomásnak engedett, de valójában nem tud azonosulni az adott feladattal, tulajdonsággal vagy értékrendszerrel.

Érdemes tehát alaposan szemügyre venni, hogy az adott célod valóban fontos és értékes-e számodra, és ha igen, miért. Például ha szeretnél több szabadidőt magadnak, az miért fontos? Mert több időd lesz a hobbidra, ami feltölt energiával, és látod magad előtt, hogy ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb vagy?

Ha alaposan szeretnéd feltérképezni az álmaidat és a céljaidat, és kitartóan a valódi álmaid nyomába eredni, érdemes álomtáblát készítened, ami az egyik leghatásosabb módszernek bizonyult a workshopok során, de személyesen is az egyik kedvenc eszközöm. Ide kattintva megtalálod a témáról szóló online kiadványt.

Te miben szeretnél most állhatatos és kitartó lenni?

• Abban, hogy hű vagy saját értékrendedhez, értékeidhez?
• Egy fontos cél elérésében, ami sokat jelent neked, és nagyon fogsz örülni, ha eléred?
• Vagy valami másban?

Találd meg, hogy miért annyira fontos neked, és varázslatos módon az állhatatosság is a nyomodba szegődik… Ahogyan a mesehősök esetében is…

“Hajdanán, mikor a kívánságnak még varázsereje volt…”

A kimondott kívánság varázsereje ősidők óta foglalkoztatja az embereket. Ez ma sincs másképp, gondolj például a hatalmas népszerűségnek örvendő kívánságlampionokra. A keleti hagyomány szerint a lámpásba suttogott kívánságok valóra válnak. A gyönyörűen világító lampion lenyűgöző látványt nyújt, ahogy felemelkedik a sötét égbolt felé. Nem véletlenül lett a remény jelképe. De milyen “varázslat” kapcsolódik még a kívánságok valóra válásához?

“Hajdanán, mikor a kívánságnak még varázsereje volt…” – ezzel a mondattal kezdődik jó pár mese. Mi lehet a titok, ami által a kívánságnak varázsereje lesz és teljesül? Ennek eredtem a nyomába, és ha velem tartasz, még a mesehősöktől is megtanulhatsz egy-két varázslatot.

1.) A szívből jövő kívánság

Néha nem is olyan egyszerű rátalálni a saját álmainkra. Annyi minden befolyásolhat a közösségi médiától kezdve, a hiedelmeinken keresztül a trendekig. Ez egyrészt nagyon jó, mert például inspirálhat és motivációul szolgálhat egy hangulatos fotó az Instagramon. Gyakran elmentek magamnak olyan képeket, amelyek nagy hatással vannak rám, és azt szimbolizálják, amit én is el szeretnék érni vagy létre szeretnék hozni. Ezek főleg hangulatot, életérzést kifejező fotók, például egy hangulatos csendélet egy bögre teával és néhány könyvvel, ami emlékeztet arra, hogy időnként másra sem vágyom, mint egy kicsit egyedül lenni és kikapcsolódni. Amikor ezekre a fotókra nézek, motivációt jelentenek számomra. Ugyanakkor fontos, hogy összhangban legyen a valódi kívánságaiddal és céljaiddal.

2.) Fogalmazd meg pontosan!

“A legfinomabb és legszebb szőnyeget szeretném!” “A legszebb feleséget kell hazavinnem.”  – mondja Balgafi A három toll című mesében a varangynak, aki készségesen a segítségére siet, és teljesíti minden kérését. A mesehősök legtöbbször egyértelműen megfogalmazzák, mi a kívánságuk. Így azt kapják, amit kérnek. Ha nem tudod pontosan meghatározni, mi a célod, ha nem képzeled el részletesen, a megvalósítás is döcögősebben fog menni, mert nem tudod, mi felé akarsz tartani. Míg ha elképzeled, hogy mit is szeretnél valójában, máris könnyebben észreveszed a lehetőségeket és az oda vezető utat. Ehhez azonban elengedhetetlen a pontos vízió.

TIPP: Készíts álomtáblát, amelynek a segítségével vizuálisan is megjelenítheted az álmaidat, sőt, nap mint nap ránézve fókuszban is tudod tartani őket. Így könnyebb lesz eldönteni a hétköznapok során, hogy valami az elérését szolgálja-e vagy sem.

3.) Az elengedés ereje

Észrevetted már, hogy időnként éppen akkor teljesül az álmod, amikor már nem akarod mindenáron elérni? A kívánságlampionok elengedése azt a mozzanatot jeleníti meg és szimbolizálja, amikor megengeded, hogy innentől történjenek a dolgok a maguk útján. Persze nem arról van szó, hogy “vonulj ki” a cselekvésből, és ne tegyél semmit a céljaid érdekében. Talán inkább azt, hogy azt a részét, ami nem rajtad múlik, engedd a maga útján haladni.

Szerintem a kívánságoknak nemcsak hajdanán, hanem ma is lehet varázserejük. Próbáld ki a fenti “összetevőket.”

Te hiszel benne?

Forrás:
A három toll című mesét a Grimm Családi mesék című könyvben találod (Kalligram Kiadó).

“Valahol ott találkozik a két kultúra, ahol mi is” – Interjú Sipos Eszterrel, a Cafe Mandala megálmodójával

Székesfehérváron van egy egyedülálló kávézó, ahol kellemes indiai zene mellett különleges teák, kávék és desszertek fogadják az oda betérőket. Eszter – aki indiai származású párjával hozta létre a kávézót – mesél a kávézóról és a két kultúra találkozásáról, valamint kedvenc indiai történetét is megosztja veletek.

 

Eszter, mi volt a célotok a Cafe Mandala létrehozásával?

Nagyon sok célunk volt vele. Egyrészt szerettünk volna újdonságot hozni. Előzőleg volt lehetőségünk a világ több pontján tanulni, és úgy gondoltuk, hogy szeretnénk kamatoztatni ezt a tudást, amellyel rendelkezünk. Másrészt a szenvedélyünket is szerettük volna kiélni. Mert ha az ember másnak dolgozik, olyankor sokszor hiába vannak új ötletei, azok nem feltétlenül valósulnak meg, és mi mindenképpen szerettünk volna magunknak egyfajta alkotói szabadságot. Főleg azért, hogy létrehozhassunk különleges dolgokat, kísérletezhessünk, és akár teljesen új ízeket ismertethessünk meg az emberekkel. Mindezt pedig olyan körítésben képzeltük el, hogy már maga a miliő segítsen ezt átadni. Azt szerettük volna, hogy elég kényelmes legyen a környezet ahhoz, hogy az emberek nyugodtan leülhessenek, pihenhessenek és nyugodtan beszélgetni tudjanak, és természetesen ehhez az ételek és az italok is hozzájáruljanak.

Mikor jött a gondolat, hogy a kávézó teret adjon rendezvényeknek is?

Mindenképpen szerettünk volna egy olyan helyet, ami teret és inspirációt ad másoknak is. Az emberek egyre nyitottabbak, sokszor úgy vannak vele, hogy keresnek valamit, de még nem tudják, hogy mit. Két-három hónappal a nyitás után már elkezdtünk a témákon gondolkodni, illetve elkezdtük megkeresni a megfelelő szakembereket. Eddig mindenki nagyon pozitívan fogadta a megkeresést. Egyedül a mantrakoncerteket nem tudtuk még megvalósítani, a hely méretéből adódóan. Közben folyamatosan dolgozunk azon, milyen témákat lehetne még érinteni. Egyébként már eljutottunk oda, hogy ennek híre ment és egyre többen keresnek fel minket, hogy szeretnének előadást tartani. Ezeknek az együttműködéseknek köszönhetően rengeteg mindenkinek tudtunk helyet és teret biztosítani, legyen szó anyukákról, vállalkozókról vagy egészségtudatos emberekről, hogy ők is fejlődhessenek és inspirálódhassanak.

 

Mit gondolsz, milyen kapcsolódásai vannak az indiai és a magyar kultúrának, és ez hogyan jelenik meg a ti esetetekben?

Ez azért is érdekes, mert eredetileg, amikor elkezdtük tervezni a kávézót, egyáltalán nem akartunk indiait. Kicsit tartottam tőle, hogy az emberek hogyan fogadnák. Amikor meglett a hely, és szóba került a stílus, nagyon gyorsan kiderült, hogy nem akarunk elmenni az indiai irányba, például színes szőnyegekkel és rengeteg dísszel. Természetesen szerettük volna, ha valamilyen módon azért megjelenik ez a vonal, a párom származása miatt is. Aztán ahogy telt az idő, egyre nagyobb teret vett át, mint mi azt elsőre gondoltuk volna. Sőt, az emberek el is várták tőlünk. Természetesen mindez nem esett nehezünkre, de meghagytuk a minimalista stílust, egy kis keleti eleganciával fűszerezve. A pontot az i-re egyébként a párom fotói tették fel, amelyek a mai napig a legnépszerűbb díszei a kávézónak. A falon található fényképek mindegyikét ő készítette Indiában, ráadásul rokon gyerekekről.

Valahol ott találkozik a két kultúra, ahol mi is. Mindketten nagyon büszkék vagyunk a származásunkra, és tiszteljük egymás – egyébként rendkívül gazdag – kultúráját.

Az életünket is úgy rendeztük be, hogy ezt a kettőt „összehúztuk.” Nem szerettük volna, hogy valamelyik irányba is elbillenjen a mérleg, nagyon tudatosan tartjuk az egyensúlyt. Ez kiterjed nálunk az ételekre, a vallásra és a szokásokra. Például úgy, hogy egyik nap indiai ételt eszünk, a másik napon pedig magyart. Valahogy így történt a kávézónál is: megjelentek az indiai dolgok, de behoztuk azt is, ami az itteni ízlésnek megfelel.

Az indiai mesék és mítoszok tárháza rendkívül gazdag. Van kedvenc indiai szimbólumod vagy történeted?

Van egy indiai mesekönyvem is, amiben rengeteg mese szerepel. A kedvenc történetem pedig Ganésáról szól. Ő egy félisten, mégis úgy tisztelik Indiában, mint egy istenséget. Az akadályok elhárítójaként ismert: ha azt szeretnénk, hogy valami gördülékenyen menjen, akkor hozzá kell imádkozni. A története nagyon érdekes, és egyben morbid. Ez volt az első mítosz, amit a hinduizmussal kapcsolatban tanultam, és nagyon megmaradt bennem. Ganésának saját édesapja vágta le a fejét, méghozzá puszta félreértésből. Ugyanis az édesanyja várandós volt a fiúval, amikor az apja elment a háborúba, és mire visszatért, Ganésa már felnőtt férfi volt. Az édesanyja éppen fürdőzött, miközben fia őrt állt, és nem akarta beengedni hazaérkező apját, mert nem ismerte őt. Az apa dühében levágta Ganésa fejét. Amikor megtudta, hogy a fiáról van szó, kiadta parancsba, hogy gyorsan hozzák elé az első élőlény fejét, amit meglátnak, ami pedig egy elefánt volt. Így lett Ganésának elefántfeje.

Hol lehet megtalálni benneteket?

Székesfehérváron a Kossuth utca 11. szám alatt található a kávézó (jelenleg a járvány miatt zárva). Honlapunk: http://cafemandala.org/, Facebookon is megtaláltok minket (Cafe Mandala), Instagramon pedig cafemandala_szfvar néven vagyunk jelen.

Milyen kedves alkotások!

Erdő-mező állatait és növényeit festi meg Réti Anita, akinek letisztult, pici motívumai egyből meghódítják a szíveteket. Mesél arról, hogy honnét ered a természet iránti szeretete, hogyan talált rá a festésre és mi adja számára az ihletet. Nem maradhatnak ki természetesen a gyerekkori kedvenc meséi sem, és kislánya kedvenc altatódalait is megosztja veletek.

 

Anita, mikor kezdtél el érdeklődni a festés iránt?

Gyerekkoromban sokat rajzoltunk a nővéremmel, leginkább erdőt, állatokat, de őszinte leszek, festeni sosem szerettem, mert sosem lett olyan részletes és szép a végeredmény, mint ceruzával, inkább csak egy összefolyt paca.

Két éve, amikor az esküvőnkre készültem, akkor találtam ki, hogy milyen kedves lenne, ha kézzel festett kedvesség kártyák lennének elszórva az asztalokon. Akkor leültem és a Milyen kedves logón is szereplő egyszerű kis zöld koszorúkat festettem, amikbe aztán üzeneteket írtam. Annyira megtetszett, hogy milyen aranyos és pici dolgok születtek a kezeim között, hogy utána alig vártam, hogy újra festhessek valamit. Szóval innentől már abba se hagytam és elkezdtem más növényeket, virágokat is festeni, majd szépen jöttek az állatok is.

Könnyen rátaláltál a saját stílusodra?

Ami azt illeti, sosem keresgéltem vagy gondolkodtam a stílusomon, szeretem az apró, pici, aranyos dolgokat, meg a növényeket, állatokat, így nem is volt kérdés sosem, hogy miket fessek. Szeretem, ha valami egyszerű és tiszta, szerintem ezért fehér a legtöbb képemnek a háttere vagy áll általában egymagában egy motívum a képeimen, nem pedig egy zsúfolt dzsungel vagy állatkert. Emellett inkább a madarak, erdei állatok vonzanak, vagyis sokkal szívesebben festek meg egy harkályt, rókát vagy mókust, mint mondjuk egy oroszlánt vagy egy delfint.

Az alkotásaidon főként a természet, azon belül is a madarak és a növényi motívumok jelennek meg. Mesélnél arról, mit jelent számodra a természet szeretete?

Erdő, mező mellett nőttem fel, rengeteget játszottunk kint gyerekkoromban, bóklásztunk reggeltől estig a házunkkal szemközti mezőkön, szántóföldeken és gyűjtöttük a különböző bogarakat, virágokat. Nagyon szeretek kint lenni, kirándulni, hallgatni a madarak csicsergését, ezek töltenek fel igazán.

A természet mellett mi ad még számodra ihletet és mi motivál az alkotásban?

Egy utazás akár, közös emlékek, de a hétköznapokban is sok minden adhat ihletet, ha nyitott szemmel járok. Arról ugyan eddig nem osztottam meg semmit, de itthon több kisebb szösszenetet is készítettem már a férjemnek a közös utazásainkról.

Van egy kislányod, aki még elég pici. Mennyire tudsz időt szánni mellette a festésre?

Janka szerencsére nagyon jó baba, sokat alszik, úgyhogy ha épp elengedem, hogy tökéletes rendben csillogjon a ház, le tudok ülni pár órára festegetni is. Sajnos ez mostanában kicsit háttérbe szorult, de már rászóltam magamra, hogy vegyem lazábban a dolgot és szánjak időt erre a fajta kikapcsolódásra is.

A gyerekkori kedvenc mese üzenete valamilyen formában gyakran visszaköszön a későbbi életszakaszaink során is. Neked volt kedvenc meséd?

A Macskarisztokraták és a Susi és Tekergő mindenképp. Nagyon sok mesekönyvet szerettem, de talán a Tesz-Vesz város könyvek voltak a kedvenceim, meg később Luis Sepúlvedától A ​sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni.

Van most aktuális kedvenc gyerekkönyvetek, mondókátok vagy éneketek?

Kedvenc még nem nagyon van, még én döntöm el mit mesélek, éneklek Janának.  Előkerültek már a régi mesekönyveink, azokból szoktunk neki mesélni, de számomra újakat is megismertem most, mint például A madáretető vendégei, ami nálam az aktuális kedvenc. Az énekek közül a 100 liba egy sorba a kedvence, ettől mindig egyből megnyugszik, altatónak pedig a Bóbitát szoktam neki énekelni.

Hol lehet megtalálni téged és találkozni az alkotásaiddal?

Egyelőre csak Instagramon vagyok jelen @milyen_kedves néven, de már nagyon rég tervezgetem, hogy csinálok honlapot és Facebook fiókot is.

 

“Dúdoljunk, daloljunk, énekeljünk” – Marcsi színes világa

Van egy ház Székesfehérváron, ahol az ének és a mondóka mellett a stresszoldás is helyet kap. Tóth Marcsi, a GyöngyHáz és Kacagtató foglalkozások megálmodója arról mesél, hogy miért is hozták létre mindezt egy helyen. Azt is megosztja velünk, mit tesz, ha akadályokkal találja szemben magát. És persze kedvenc gyerekkönyveik sem maradhattak ki.

Fotó: HD Photo

Marcsi, mikor jött az ötlet, hogy létrehozzátok a GyöngyHázat?

Azt szoktam mondani, hogy Lucától kaptam a kineziológiát, Pancsitól pedig a Játszószőnyeget. Otthonülő kismamaként kezdtem el kineziológiát tanulni, valamint akkor végeztem el a gyermekpszichológia asszisztens képzést is. Jártam kapcsolati analízisre, amikor még Luca a pocakomban volt, majd utána is folytattam, hogy egy kicsit frissüljek. Viszont az történt, hogy közben rájöttem, hogy mivel én tanítom is a pszichológiát, valamint a főiskolán a pedagógia mellett pszichológiából is kellett szigorlatozni, nagyon ügyesen be tudom magam csapni. Tudtam azt is, hogy mit kell bekarikázni a személyiségteszteknél, hogy a nekem tetsző eredmény jöjjön ki. Tehát nem néztem bele a „tükörbe”, hanem inkább úgy fogalmazok, hogy „elnéztem a tükör mellett.”

Közben éreztem, hogy valójában nincs meg az egyensúly és a harmónia az életemben. Ekkor egy ismerősöm azt mondta: „Miért nem mész el kineziológushoz?” Először kételkedtem benne, nem is tudtam, mi az a kineziológia. Végül aztán elmentem, és az első húsz perc után, amikor gyakorlatilag megkaptam a tükröt az arcomba, és nem tudtam elfordulni, az egy nagyon nagy lépés volt nekem. Ekkor döntöttem el, hogy szeretném én is megtanulni ezeket a módszereket és ezáltal szeretnék másoknak is segíteni.

Létezik egy blogod Játszószőnyeg néven. Mesélnél erről egy kicsit?

Luca születése után négy és fél évvel érkezett Pancsi, akinek pedig a Játszószőnyeget köszönhetem. A Játszószőnyeg gyakorlatilag egy blognak indult, és most egy kicsit háttérbe szorult, mert kevesebb időm van írogatni. De él és működik, hiszen közben létezik a Kacagtató foglalkozás, ami most májusban lesz kerek egy esztendős.

A Kacagtató nem szól másról, mint hogy dúdoljunk, daloljunk, énekeljünk, ringassuk a gyerkőcünket. Azt gondolom, hogy attól kezdve, amikor már tudod, hogy ott növekszik az a pici élet a szíved alatt, dalolj, dúdolj, énekelj, mondj mesét neki.

Zenei gimnáziumba jártam, és a zene szeretete máig megmaradt: a férjem gitározik, én zongorázom. Lucával jártunk dalos-játékos foglalkozásokra, és gondoltam, mi lenne, ha én is csinálnék ilyet. Egyébként ekkor már egy családi ház volt az álmunk, és kifejezetten úgy kerestünk házat, hogy legyen egy kis nyári konyha kint, amit fel tudunk újítani ilyen célra.

A Kacagtató aztán hozta magával a baba-mama klubot, a Csacsogót. Szeretem megkérdezni a kismamákat, hogy mi az a téma, ami érdekli őket, mert akkor olyan előadókat hívok. Havonta egy alkalommal szoktuk megrendezni a Csacsogót. Volt már masszázs, előadás az illóolajokról, jártak nálunk Ki? – Ti & Mi!-ék, akik a hulladékmentes háztartásról beszéltek, de volt már színtanácsadás is Mengyán Eszterrel. A férjem, Milán most tanulja a Hellinger-féle családállítást, ez a téma is tervben van. Ő egyébként mediátor, úgyhogy mediációt is tartunk. Tehát gyakorlatilag a lányokkal kaptam meg ezeket a gyümölcsöket.

Fotó: HD Photo

Találkoztál akadályokkal, amikor mindezt létrehoztátok, vagy minden gördülékenyen ment?

Amikor még csak Luca volt, kisebb rendelőket béreltem. Dolgoztam a Mentaházban, volt saját kis irodám, de nehezítette a dolgot, hogy az nem a miénk volt. Nehézség esetén azt szoktam mondani, hogy „feladom”, vagyis felküldöm az Univerzumnak. Ha nekem ez az utam, akkor sikerülni fog.

Ugyanígy volt a házunkkal is, mert ez nekünk a meseház. Bejöttünk, beléptünk, és azt mondtam: „Ez ránk vár. Ez a mi házunk! Ez maga a csoda.”  Meg is állapodtunk, de aztán az eladó visszalépett. Mondtam Milánnak: „Megnézhetünk mi száz házat is, de akkor is EZ a mi házunk. És ha ez a mi házunk, akkor a miénk is lesz!” És aztán csodák csodájára tényleg a miénk lett. Ha nehézségekbe ütközök, nálam az működik, hogy átgondolom, mi az, ami miatt esetleg még erre várnom kell. Lehet, hogy gyors vagyok és lassabbnak kéne lennem? Vagy mi az az ok, amiért ez nekem most nem sikerül vagy nem az én utam?

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családi élettel?

Jelenleg nagyon nehezen. December végén éreztem azt, hogy nagyon el vagyok fáradva. Tartottunk egy kis szünetet: hangolódtunk az ünnepre a családdal, ami nagyon szuper volt. Most januárban is azt éreztem, hogy nagyon belehúztunk. Sokan jöttek kineziológiai oldásra. Egyrészről rengeteg pozitív energiát kapok ilyenkor a kisbabáktól, de nem szabad elfelejtenem, hogy közben pedig sok energiát is adok. Nekem most a legfontosabb az, hogy Pancsi még csak másfél éves, és Luca is még csak iskolás lesz. Ott van a férjem, akire szintén szeretnék koncentrálni, meg hát magamra is.

Mert ha én nem vagyok rendben, akkor az egész egyensúly és harmónia felbomlik. Azt gondolom, és azt is tapasztalom, hogy a nő az, aki a “helység kalapácsa” egy családban. Ha én elfáradok, az minden területen meglátszik.

És most januárban egy kicsit elfáradtam. Ezért elvonultunk a Mátrába három napra. Nem sokat pihentem, de át tudtuk gondolni, hogy mi az, amit szeretnénk. Nagyon jó volt, hogy egyik este, amikor a gyerekek már aludtak, Milánnal meg tudtuk beszélni, hogy mi az, ami most fontos, mi az, amit el akarunk érni. Mindenképpen előre kell tervezni szerintem.

Azt gondolom, hogy minden akadály úgy győzhető le, hogy átgondolod, mi miért történt. Az is rengeteget számít, ha van melletted valaki, aki támogat. Milán nekem nagyon jó támogató erő, mert soha nem mondta azt, hogy „ezt ne csináld, ez butaság, hagyjad.” Ő is látja, hogy működik, szeretem, amit csinálok. Viszont most még a lányokra is figyelnem kell. Hiszen ezért vagyok itthon, de ezt is kitaláltuk már, hogy hogyan fogjuk megoldani. Nagyon fontos tehát, hogy egy családban az anya is jól legyen, mert ha ő nincs jól, az mindenre kihat: a gyerekre, a munkára, mindenre.

 

Fotó: HD Photo

Mi volt a gyerekkori kedvenc meséd, mondókád vagy éneked?

Nekem nem nagyon olvastak mesét a szüleim gyerekkoromban, mert sokat dolgoztak. Amikor elkezdtem iskolába járni, és megtanultam olvasni, már sokat olvastam, de kifejezetten kedvenc mese nem jut eszembe. Viszont rengeteget énekeltünk anyukámmal.

Mindig el szoktam mondani, amikor a Kacagtatón jönnek az anyukák, és nem mernek énekelni, hogy a gyerkőcöknek az anyukájuké a legszebb hang.

Higgyétek el nekem, mert élő példám van rá. Anyukám nagyon sokat énekelt nekem, és tündérszép hangja volt. Luca születése után anyukám eljött, elkezdett énekelni az unokájának. Amikor meghallottam, kicsit meglepődtem, mert egyáltalán nem hasonlított arra a gyönyörű hangra, amire emlékeztem. Mondtam neki: „Anyu, hát hol van a te hangod?” Mire apukám válaszolt: „Miről beszélsz? Soha nem volt jó hangja.” A gyerekkori emlékeimben viszont gyönyörű hangja volt. Nekem egyébként az Erdő mellett estvéledtem volt a kedvenc énekem, a lányoknak is sokszor énekelem este. Főleg Pancsinak, mert vele estenként sokat mondókázunk és énekelünk.

Pont amiatt, hogy nekem nem nagyon olvastak, nekünk már nagyon sok mesekönyvünk van itthon, és rengeteget olvasunk. Egy ismerősöm mesélte, hogy ők mesével simítják el este a napot, és tényleg ez a legjobb szó erre. Elalvás előtt nálunk is mese van, Luca anélkül nem alszik el. Most A Titoktündér és a Lilla és Tündérbogyó a nagy kedvenc, valamint Pöttyös Panni. Illetve, amin még mi is jókat kacagunk, az Lázár Ervintől a Manógyár. Luca kedvence belőle a királykisasszony, aki le akar szokni a palacsintáról. Benedek Elek magyar népmeséiből is szoktunk olvasni, és sokáig terítéken volt a Mátyás, az igazságos is. Korábban a Kuflik voltak a nagy kedvencek, a Bogyó és Babócát pedig már kinőtte, de egy idő után már kicsit fárasztó is volt. Lucánál egyébként azt látom, hogy ha megszeret egy mesét, akkor újra és újra azt kéri. Volt, hogy próbáltam rövidíteni, de rám szólt, és elmesélte a kimaradt részt.

Hol lehet téged megtalálni?

Van egy honlapom, a gyongyhaz.eu, itt beleolvashattok a blogomba is. Facebookon Játszószőnyeg és Gyöngyház – Érzelmi stresszoldás néven találjátok az oldalaimat. Instagramon pedig @jatszoszonyeg néven vagyok fent. Elérhettek a +36 20 326 4412-as telefonszámon is. A foglalkozások és a kineziológiai oldás helyszíne Székesfehérváron az Olaj utca 70.

 

Fotó: HD Photo

Könyvajánló a legkisebbeknek

Bár amellett, hogy a legkisebbek kétségkívül az általunk kitalált meséket kedvelik a legjobban, fantasztikus gyerekkönyvek is találhatóak a könyvesboltok polcain és a könyvárakban. De mit tartsunk szem előtt, amikor könyvet választunk számukra?

Először is, a gyerekek igényeit vegyük figyelembe. Másodsorban pedig, ha mi választunk mesét, akkor olyat válasszunk, amit jó érzéssel tudunk elolvasni a gyerekünknek. Rengeteg jó gyerekkönyv létezik, a cikkben néhányat emelek ki, de a lista természetesen még tovább folytatható. Lássuk, hogy életkoronként milyen típusú mesék közül érdemes válogatni.

Nagyjából egyéves kortól meghatározó fontosságúak az énmesék, amelyekben a napi eseményeket, történéseket meséljük el újra röviden. Ez segít a kicsiknek, hogy eligazodjanak a világban és biztonságot ad számukra, az esti mese rítusával együtt. A visszatekintést segítik a mesés beszélgetőkártyák is, amelyek egy-egy személyes vagy az adott napra vonatkozó kérdést tartalmaznak. Ha közösen mesélitek el a napot, gyermeked megtanulja például tudatosítani és megnevezni az érzelmeit és gyakorolja a szóbeli kommunikációt, kifejezésmódot is.

A gyerekek rendkívüli módon szeretik ebben az életkorban azokat a mesekönyveket, amelyeknek a szereplői hasonló kalandokban vesznek részt, mint ők maguk: például busszal utaznak, elmennek kirándulni, barátkoznak, születésnapot ünnepelnek és még folytathatnám a sort. Így talán érthető a rajongásuk a Bogyó és Babóca vagy a Kippkopp könyvek iránt.

Julia Donaldson Tölgyerdő meséi sorozatának nemcsak a grafikája igényes és humorral teli, hanem a benne szereplő rövid versikék is kiváló fordítással szerepelnek a könyvben. Nálunk személyes kedvenc volt a Nyuszi álmos című kötet, de a Bot Benő is rendszeresen előkerül.

A 2-3 éves korosztály körében nagyon népszerűek a rövidebb állatmesék és a láncmesék is, például A kóró és a kismadár (például a Grimm családi mesék című kötetben) vagy a Pórul járt állatok. A láncmesékben lévő sok ismétlődés kiszámíthatóságot és biztonságot jelent a gyerekek számára, a fokozás pedig fent tartja az érdeklődést. A mesében lévő ritmus és ismétlődés erőteljesen segíti a belső képalkotást, a fantázia használatát.

A másik kedvenc ebben az életkorban nálunk a Pettson és Findusz volt, ezért nem is csoda, hogy ma már kissé megviselt állapotban van. Órákig tudnék áradozni a benne található részletgazdag és egyedi stílusú rajzokról. A könyv sajátos hangulata magával ragadó. Az öreg Pettson és kandúrja, Findusz hamar rabul ejti a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Kisebbeknek tökéletes választás az Ismered Pettsont és Finduszt? vagy a Merre van Pettson?, de a nagyobbaknak is tartogat hosszabb könyveket és érdekfeszítő, kalandos történeteket a zseniális svéd író, Sven Nordqvist.

Amikor bölcsődébe vagy óvodába kerülnek a gyerekek, és ezáltal fokozottabban a külvilág kihívásai állnak a mindennapjaik középpontjában, következhet például a klasszikus Piroska és a farkas vagy a Babszem Jankó (Grimm családi mesék). A sokszor félelmetesnek tűnő új helyzetek által kiváltott szorongással vagy félelemmel tudnak az ilyen típusú mesék segítségével szembenézni a gyerekek. “A mese tehát visszaigazolja a gyerek szorongását, >>szóba áll vele<<, mintegy azt üzeni neki: tudom, hogy szorongsz és félsz, de ez érthető (…) A mese képei hozzásegítik a megértéshez, a feldolgozáshoz, (…) hogy újra és újra legyőzhesse a félelmeit.” – írja Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvében. A mesehallgatás közbeni belső képteremtő tevékenység tehát kulcsfontosságú.

Nemcsak a könyvesboltokban, hanem a könyvtárakban is érdemes böngészni és nézelődni, mert sok könyvtárban rengeteg a választék a gyerekkönyvekből. Valamint olyan kincsekre is bukkanhatunk, amelyek már nem kaphatóak.

További könyvek a legkisebbeknek:

• Eric Carle: A telhetetlen hernyócska (játékos lapozgató)
• Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
• Beatrix Potter: Nyúl Péter sorozata, például Hová bújtak Nyúl Péter barátai? vagy a hamarosan megjelenő (2020. július 15-én várható) teljes kiadás Szabó T. Anna és Dragomán György fordításában
• Erwin Moser: Csodálatos jóéjtmesék
• Dániel András Kuflik sorozata, például az Egy kupac kufli
• Bajzáth Mária: Népmesék a világ minden tájáról (0-4 éveseknek)
• Barátnőm, Bori sorozat kiadványai, például Bori és az ovis pizsiparti
• Vadadi Adrienn Ovis mesék sorozata, például Dorci, a legkisebb óvodás
• Ismeretterjesztő és böngésző könyvek, például a Scolar Kiadó Mit? Miért? Hogyan? könyvei vagy a Keress, találj, mesélj (böngésző) sorozat.

Hamarosan olvashatjátok a folytatást, amelyben a 3-6 éves gyerekeknek szóló könyvekről lesz szó. Addig is jó mesélést, meseolvasást!

Nálatok most melyik mese a kedvenc? Írjátok meg kommentben!