A vadászat az egyik legősibb tevékenység, elődeink már a több ezer éves barlangrajzokon is ábrázolták. A meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplője a vadász, aki általában pozitív szereplőként jelenik meg: ő menti meg Piroskát a farkas hasából, de Hófehérke is neki köszönheti életét.
Egy vadásznak sok képességet ki kell fejlesztenie magában, hogy valóban tiszteletre méltóan és eredményesen tudja végezni feladatát. Szüksége van türelemre, hogy felkutassa a kiszemelt állatot, valamint koncentrációra, hogy a megfelelő pillanatban ejtse el. Erővel is rendelkezni kell, hogy legyőzze a ragadozót. Nem utolsósorban pedig tisztelnie is kell az állatot, akit zsákmányaként akar megszerezni. Mindezekből adódóan szimbolikus értelemben az ösztönök legyőzése és uralása kapcsolódik hozzá.
A vadászó uralkodók a vadállatok legyőzésével bizonyítják, hogy hatalmuk van az ártó erők fölött. Ilyen volt például az ószövetségi Nimród, akit a Biblia az első uralkodónak tart a földön, és akinek óriási birodalma volt.
A görög mitológiában Héraklész (Herkules) próbái közé tartozott, hogy meg kellett ölnie a nemeai oroszlánt, aki rettegésben tartotta a környéken élőket. Ez az állat sebezhetetlen bundával rendelkezett, így a hős – miután semmilyen fegyverrel sem boldogult – ahhoz a cselhez folyamodott, hogy bekergette az oroszlánt egy barlangba, amelynek egyik végét eltorlaszolta, majd pedig puszta kézzel megfojtotta az állatot. Az oroszlán itt a bennünk lévő ösztönöket és agressziót testesíti meg. A kérdés az, hogy hogyan szelídítsük meg ezeket az energiáinkat úgy, hogy megmaradjon az egészséges egyensúly. Hogyan kezeljük haragunkat és szenvedélyeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket? Héraklész megölte a vadállatot, de bőrét magára terítette: most már uralni tudja erejét, hatalomvágyát és ösztöneit, mindazt, amit az oroszlán szimbolizál. Nem mondott le ezekről, nem fojtotta el őket, hanem a küzdés során megtanult bánni velük, így amikor szüksége van rájuk, azok nem ide-oda rángatják, hanem a segítségére lesznek.
Szintén a görög mitológiából ismert Artemisz, a vadászat istennője, a független és céltudatos nők megszemélyesítője. Ő a célra tartó íjász, akinek nyila minden esetben tévedhetetlenül célba ér. Fürgén és elszántan cselekedett mindig, ha segítséget kértek tőle, de a bosszúállásban is ugyanilyen gyors volt. Lakhelye a vadon, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak.
A mesékben, főként a tündérmesékben sokszor a vadász siet a bajba jutott hősnő segítségére. Ő menti meg Hófehérkét, vagy például Gyöngyikét is a mostoha, illetve a boszorkány karmai közül. Az erőt, az igazságot és a leleményességet személyesíti meg. Munkáját az erdőben végzi, ami a mesékben a lélek és a tudattalan helyszíne. Szimbolikus értelemben a vadász tehát otthonosan mozog az intuíció, az érzelmek és az ösztönök világában.
Mindezt mi is megtanulhatjuk a mesebeli vadásztól. Ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket és ösztönös késztetéseinket, és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek.
Ha több időt töltünk a természetben, tapasztalhatjuk a befelé figyelés és az elmélyülés hatását. A bátrak akár egy éjszakai holdfényes erdei sétát is tehetnek. Ha pedig közben felnézünk a csillagos égboltra, Orión, a vadász csillagképét (kedvenc vadászkutyája társaságában) is felfedezhetjük, akit a mítosz szerint Artemisz emelt a csillagtérképre.
mesevonal 