Kitartónak lenni? De hogyan?

Miért vagyunk kitartóbbak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, míg más esetben hamarabb feladjuk? Veled is előfordult már, hogy a kezdeti hatalmas lelkesedés alábbhagyott, és hirtelen abbahagytad, amit addig nagy elszántsággal végeztél? Más esetben pedig akár évekig kitartottál a célod felé tartó úton, amit végül el is értél. Természetesen több dolog is állhat a hátterében, most ezek közül néhánynak eredünk a nyomába a mesék segítségével.

Emlékszem, amikor elkezdtem hobbiból németet tanulni, kezdetben óriási volt a lelkesedésem. A legjobb nyelvkönyvből tanultam, tanulótársam is volt, mégis két hét múlva abbahagytam. Az olasz nyelvvel azonban más volt a helyzet: három évig kitartóan jártam az órákra, nagyon jó tanároktól, és egy olasz tolmácstól is sikerült tanulnom, elszántan gyakoroltam, olasz zenéket hallgattam, végül pedig eljutottam a sikeres nyelvvizsgáig.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi volt a különbség. Utólag megállapítottam, hogy biztosan nem az, hogy mennyire színes vagy érdekfeszítő a tankönyv (az olaszt néha fekete-fehér fénymásolt lapokról tanultam). Nem is a nyelv nehézsége (szerintem nincs sok különbség ebben a tekintetben a két nyelv között). Rájöttem, hogy olaszul azért akartam megtanulni, mert tetszett az olaszok mentalitása, és rendkívül értékesnek találtam az élethez való hozzáállásukat: a dolce vitát. Nem utolsó sorban, pedig rengeteg olasz zenét hallgatok. A németekhez pedig nem sok kötődésem volt, úgyhogy a német nyelv tanulása kicsit csak úgy “lógott a levegőben.”

Tehát ha egy számomra értékes dologról, célról volt szó, sokkal állhatatosabb és kitartóbb voltam. Ugyanezt megfigyeltem a mesékben is. A főhős gyakran kapja azt a feladatot, hogy maradjon éber éjszaka, és őrizze a gyümölcsöst, vagy éppen vigyázzon a nyájra, nehogy egy is elvesszen az állatok közül. Ezzel az állhatatos kitartással mindig valamilyen értékes dolgot kell megőriznie.

“Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy öregember, s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, se földön. No, hanem őrizte is a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét.”

(A szegény ember szőlője)

Ha a kitűzött cél fontos a számára, összeszedi minden erejét, és kitart, amíg sikerrel nem jár. Ez a folyamat és küzdelem néha arról szól, hogy hű maradjon valamilyen tulajdonságához, vagy éppen a lelke egyik aspektusához, és őrzi, mint a szeme fényét. És ha valóban olyan dologról van szó, ami a lelkének is fontos, varázslatos módon segítő eszközöket is kap, vagy éppen a segítségére siet egy mágikus lény.

Ha pedig kiderül, hogy valójában nem képvisel számára értéket az adott dolog, általában nem jár sikerrel, például nem tud ébren maradni. Ilyenkor lehet, hogy csak valamilyen külső nyomásnak engedett, de valójában nem tud azonosulni az adott feladattal, tulajdonsággal vagy értékrendszerrel.

Érdemes tehát alaposan szemügyre venni, hogy az adott célod valóban fontos és értékes-e számodra, és ha igen, miért. Például ha szeretnél több szabadidőt magadnak, az miért fontos? Mert több időd lesz a hobbidra, ami feltölt energiával, és látod magad előtt, hogy ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb vagy?

Ha alaposan szeretnéd feltérképezni az álmaidat és a céljaidat, és kitartóan a valódi álmaid nyomába eredni, érdemes álomtáblát készítened, ami az egyik leghatásosabb módszernek bizonyult a workshopok során, de személyesen is az egyik kedvenc eszközöm. Ide kattintva megtalálod a témáról szóló online kiadványt.

Te miben szeretnél most állhatatos és kitartó lenni?

• Abban, hogy hű vagy saját értékrendedhez, értékeidhez?
• Egy fontos cél elérésében, ami sokat jelent neked, és nagyon fogsz örülni, ha eléred?
• Vagy valami másban?

Találd meg, hogy miért annyira fontos neked, és varázslatos módon az állhatatosság is a nyomodba szegődik… Ahogyan a mesehősök esetében is…

Fedezd fel az erősségeidet!

Nem tudom, ti is ezt tapasztaljátok-e, de én egyre többször látom magam körül, hogy valaki jó lehetne valamiben, lenne tehetsége hozzá, de nem meri kipróbálni, mert lebeszélik róla. A múltkor fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amiből kiderült, hogy valaki nem jelentkezett végül egy munkára, mert egy családtagja meggyőzte arról, hogy szerinte az nem neki való és nem tudná megfelelően csinálni. Ő pedig elhitte ezt anélkül, hogy megbizonyosodott volna róla. Elillant a lelkesedése és végül nem adta be a jelentkezését.

Lelombozó tud lenni egy ilyen “visszajelzés”, de előfordulhat, hogy akitől kapod, hiába mondja segítő szándékkal, nincs teljesen tisztában minden tulajdonságoddal. Sőt, az is lehet, hogy a saját életéből indult ki. Velem is előfordult már, hogy például látszat alapján alakítottak ki véleményt. Emlékszem, amikor középiskolás koromban elküldtek a kerületi kötélmászó versenyre. Amikor elmeséltem másoknak, hogy hova megyek, sokan csodálkoztak. A kollégiumból először el se akartak engedni rá délután, mert még azt is nehezen hitték el, hogy egyáltalán fel tudok mászni egy kötélre. Pedig annak ellenére, hogy nem vagyok egy testépítő alkat, a kötélmászás volt az egyik kedvencem a tesiórán, és néhány másodperc alatt fent is voltam a kötél tetején. Persze nem így születtem, hanem gyakoroltam bőven, mert szerettem volna tovább fejlődni benne.

Ahelyett, hogy nagy mértékben mások véleményére hagyatkoznánk, érdemes tisztában lenni saját erősségeinkkel, képességeinkkel. Ezek pedig nem biztos, hogy azonnal szembetűnőek mindenki más számára. Éppen ezért fontos, hogy reális ismerettel rendelkezzünk saját készségeinkkel kapcsolatban.

Néhány ötlet, amelyek segítségével tisztábban ráláthatsz a képességeidre:

• Próbáld ki magad különböző helyzetekben! Így megtapasztalhatod, mi az, ami könnyebben megy és mi az, amit még fejlesztenél. Lehet, hogy például könnyedén szóba elegyedsz másokkal vagy hipp-hopp megszervezel egy születésnapot, utazást stb. Viszont ha ki sem próbálod magad különböző helyzetekben, talán sosem tudod meg, hogy jó vagy-e az adott dologban vagy nem.
• Tanulj a mesehősöktől! A mesékben a sovány gebéből táltos paripa lesz. Hogyan? Úgy, hogy a gazdája megdolgozott ezért az átalakulásért. Felismerte az erősségeit, és szembenézett azzal is, amiben viszont fejlődni akart. Saját tulajdonságain, készségein munkálkodott, hogy azok a szolgálatára legyenek, és táltos paripaként repítsék a céljai felé.
• Írd össze, hogy milyen képességeidet, tulajdonságaidat szoktad gyakran kamatoztatni! Mi az, amiben jó vagy és szereted is csinálni? Mi az, amire gyakran téged kérnek meg, mert te tudod a legjobban?
• Természetesen a külső visszaigazolás sem elhanyagolható. Milyen visszajelzéseket szoktál kapni azzal kapcsolatban, hogy mi a te területed, miben vagy profi?

Ha rendelkezel egy reális rálátással a készségeidre és az erősségeidre, legközelebb magabiztosabb leszel, ha rólad szóló véleménnyel találkozol. Így könnyebben el tudod majd dönteni, hogy tartalmaz-e valós, megfontolandó és felhasználható értéket a kapott vélemény, kritika, vagy pedig érdemes-e inkább figyelmen kívül hagyni.

Ami pedig talán ennél is fontosabb, pontosan tudni fogod, mik az erősségeid, amelyekre alapozni tudsz, és amelyek segítségével közelebb kerülhetsz a céljaidhoz, ahogy a mesehősök is.

Látogass el a https://www.mesevonal.hu oldalra is, és nézd meg milyen eszközök tudnak segíteni ebben!

A cet gyomrában

“A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé.”

(Jónás könyve)

 

A tenger egyik legnagyobb állata a víz hatalmát, a regenerációt és a megújulást jelképezi. A köztes létet is képviseli halál és újjászületés között. Szimbolikája egyaránt megjelenik a keleti és a nyugati népek történeteiben és hagyományában.

A bálna vagy más néven cet rendkívüli tiszteletnek örvend azoknak a tengerparti népeknek a körében, amelyeknek jóléte tőle függött. Japánban például a Kogandzsi szentélyben vadászatban kimúlt bálnák szellemeit tisztelték. Alaszka sámánjai pedig szintén a tenger óriásának szellemét idézték meg szertartásaik alkalmával.

“Három nap és három éjjel” a cet fogságában

Az egyik legismertebb történet, amelyben bálna szerepel, a bibliai Jónás története. Ő az a próféta, aki először el akart menekülni Isten parancsa és a rá bízott feladat elől, miszerint figyelmeztesse Ninive lakóit, hogy letértek a helyes útról. Miután megtagadta küldetését, tengeri utazása során lenyelte egy nagy hal, ami feltehetően egy cet volt.

Miért volt fontos ez a kényszerű elvonulás?

• Egyrészt, mert ennek során szembe kellett néznie mély belső lelki tartalmaival, félelmeivel, ösztöneivel, amelyre a hétköznapok során valószínűleg nem volt alkalma.
• Másrészt, elvégezhetett egy belső összegzést, amely után mégis tudatosan vállalta küldetését.

Jónás három napot és három éjjelt töltött a hal gyomrában. A hármas szám az egységet és a teljességet szimbolizálja, ami létrejött a kényszerű elvonulás után. Emellett arra is utalhat, hogy testi, lelki és szellemi szinten is megszületett a prófétában az egység.

Rejtett mélységeink

Az égbolton a cet csillagkép emlékeztet bennünket arra, amely Jónás életében is meghatározó volt. Azt üzeni számunkra, hogy időnként érdemes elvonulni, és belső számvetést készíteni. Mindezt úgy, hogy ilyenkor a külvilág hatásai minél kevésbé érjenek el minket. Lehetőleg ne tűzzünk ki konkrét célt előtte magunk elé, Jónás próféta sem tudta ugyanis előre, hogy mi lesz a “kalandja” vége.

A tenger, ahol a halak és a bálnák laknak, a tudattalan szimbóluma is. Rejtett mélységeink megismerése kapcsolódik hozzá. Kapcsolatba lépni például eddig félelmetesnek, torznak tűnő tulajdonságainkkal, és lassan elfogadni azokat belső munkát igényel. Megéri, hiszen Jónás is lelkileg újjászületve, feladatát felismerve és tudatosan vállalva került ki végül a szárazföldre.

Ha nem is három napra, legalább három órára érdemes időnként magányosan elvonulni valahova, ahol csend van. Hogy aztán hasonlóan Az aranytulipán című népmese főhőséhez, otthonosabban mozogjunk belső világunkban. Ő ugyanis “szépen leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában.”

Cet csillagkép (Forrás: Stellarium)

Forrás:

Benedek Elek összes meséi

Biblia

David Fontana: A jelek és szimbólumok titokzatos világa

Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei

Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Mesterségek a mesékben és a mítoszokban: A vadász

A vadászat az egyik legősibb tevékenység, elődeink már a több ezer éves barlangrajzokon is ábrázolták. A meséknek és a mítoszoknak is gyakori szereplője a vadász, aki általában pozitív szereplőként jelenik meg: ő menti meg Piroskát a farkas hasából, de Hófehérke is neki köszönheti életét.

Egy vadásznak sok képességet ki kell fejlesztenie magában, hogy valóban tiszteletre méltóan és eredményesen tudja végezni feladatát. Szüksége van türelemre, hogy felkutassa a kiszemelt állatot, valamint koncentrációra, hogy a megfelelő pillanatban ejtse el. Erővel is rendelkezni kell, hogy legyőzze a ragadozót. Nem utolsósorban pedig tisztelnie is kell az állatot, akit zsákmányaként akar megszerezni. Mindezekből adódóan szimbolikus értelemben az ösztönök legyőzése és uralása kapcsolódik hozzá. 

A vadászó uralkodók a vadállatok legyőzésével bizonyítják, hogy hatalmuk van az ártó erők fölött. Ilyen volt például az ószövetségi Nimród, akit a Biblia az első uralkodónak tart a földön, és akinek óriási birodalma volt.

A görög mitológiában Héraklész (Herkules) próbái közé tartozott, hogy meg kellett ölnie a nemeai oroszlánt, aki rettegésben tartotta a környéken élőket. Ez az állat sebezhetetlen bundával rendelkezett, így a hős – miután semmilyen fegyverrel sem boldogult – ahhoz a cselhez folyamodott, hogy bekergette az oroszlánt egy barlangba, amelynek egyik végét eltorlaszolta, majd pedig puszta kézzel megfojtotta az állatot. Az oroszlán itt a bennünk lévő ösztönöket és agressziót testesíti meg. A kérdés az, hogy hogyan szelídítsük meg ezeket az energiáinkat úgy, hogy megmaradjon az egészséges egyensúly. Hogyan kezeljük haragunkat és szenvedélyeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket? Héraklész megölte a vadállatot, de bőrét magára terítette: most már uralni tudja erejét, hatalomvágyát és ösztöneit, mindazt, amit az oroszlán szimbolizál. Nem mondott le ezekről, nem fojtotta el őket, hanem a küzdés során megtanult bánni velük, így amikor szüksége van rájuk, azok nem ide-oda rángatják, hanem a segítségére lesznek.

Szintén a görög mitológiából ismert Artemisz, a vadászat istennője, a független és céltudatos nők megszemélyesítője. Ő a célra tartó íjász, akinek nyila minden esetben tévedhetetlenül célba ér. Fürgén és elszántan cselekedett mindig, ha segítséget kértek tőle, de a bosszúállásban is ugyanilyen gyors volt. Lakhelye a vadon, amely a természet titkait rejti. Ez egy civilizációval ellentétes, ismeretlen világ, amelyben a sötétség és a természet erői uralkodnak.

A mesékben, főként a tündérmesékben sokszor a vadász siet a bajba jutott hősnő segítségére. Ő menti meg Hófehérkét, vagy például Gyöngyikét is a mostoha, illetve a boszorkány karmai közül. Az erőt, az igazságot és a leleményességet személyesíti meg. Munkáját az erdőben végzi, ami a mesékben a lélek és a tudattalan helyszíne. Szimbolikus értelemben a vadász tehát otthonosan mozog az intuíció, az érzelmek és az ösztönök világában.

Mindezt mi is megtanulhatjuk a mesebeli vadásztól. Ha tudatosítjuk mélyről jövő megérzéseinket és ösztönös késztetéseinket, és foglalkozunk velük, akkor a segítségünkre lesznek. 

Ha több időt töltünk a természetben, tapasztalhatjuk a befelé figyelés és az elmélyülés hatását. A bátrak akár egy éjszakai holdfényes erdei sétát is tehetnek.  Ha pedig közben felnézünk a csillagos égboltra, Orión, a vadász csillagképét (kedvenc vadászkutyája társaságában) is felfedezhetjük, akit a mítosz szerint Artemisz emelt a csillagtérképre.

 

Forrás:

Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők

Jankovics Marcell: Jelképtár

Sofia Souli: Görög mitológia

Szimbólumtár (Balassi Kiadó)

Ne nézz hátra, mert kővé válsz

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat (…) “
(Dan Millman)

Érezted már úgy, hogy túl nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban? Mintha csak állnának a dolgok, nem változna semmi, és jó lenne valami új, ami felfrissíti ezt a megkövesedett állapotot… A mesékben is előfordul, hogy a szereplők hasonló helyzetbe kerülnek: ezt szimbolizálja, amikor egy mesehős kővé válik. Szerencsére ezek a varázslatos történetek útmutatóul szolgálnak, hogy milyen módon lehet elkerülni ezt az állapotot. Sőt, az is kiderül belőlük, hogy a már kővé dermedt szereplő hogyan változhat vissza élettel teli emberré.

“hazatérőben tilos hátrapillantani”

Az Aran, Barun és Kiranmálá című indiai mesében három testvér éldegél egy csodálatosan szép házban, amit ők építettek és rendeztek be gyönyörűbbnél gyönyörűbb bútorokkal. Egy nap betér hozzájuk egy vándorló szent ember, akit a ház lakói nagy megbecsüléssel fogadnak. A vándor szerint egy dolog kivételével mindenük megvan a teljes boldogsághoz. Ami hiányzik, az a magas hegy tetején lévő aranyfán ülő két papagáj. Ahhoz, hogy elhozzák a madarakat, merésznek kell lenniük, valamint a hazafelé vezető úton tilos hátrapillantaniuk. A két fiú sikeresen megfogja és kalitkába teszi a madarakat, de a hegyoldalon leereszkedve harsány hangokat hallanak, hátrafordulnak, és abban a pillanatban kővé dermednek. Húguk, Kiranmálá is útnak indul, ő is megszerzi a papagájokat, amikor azonban egy hang szólongatni kezdi, visszaemlékszik a szent vándor figyelmeztetésére, és nem néz hátra, hanem továbbmegy. A hegyoldalon lévő sziklákat visszaváltoztatja emberekké, a papagájok pedig sok jó tanáccsal látják el a három testvért a továbbiakban.

A történetekben legtöbbször akkor válik kővé egy szereplő, amikor visszanéz, pedig megtiltották neki. Miért nem volt szabad a testvéreknek hátrafelé nézniük? Mit jelképez ez a cselekedet a mesében? A hátrafelé tekintés a múltba való visszatekintéssel is kapcsolatba hozható. Miért válik kővé, aki a múltba néz? Mert nem a “jelenben él” és nem előre tekint.

A kő a stabilitás, a maradandóság és a tartósság szimbóluma. A változatlanság és a mozdulatlanság jelképe is. Ha egy meseszereplő a múltba tekint, akkor nem tud haladni és cselekedni. Rejtve maradnak előtte a lehetőségek, mert nem veszi észre őket. Így nem tud megújulni, és nem tudja folytatni az útját. A mesében a két idősebb testvér figyelmét elterelték az őket szólongató hangok, amelyek jöhettek akár a múltból is. Lehet, hogy hallani vélték olyan személyek parancsoló vagy akadályt jelentő mondatait, akikkel régebben kapcsolatban álltak. Elképzelhető, hogy nekik tekintélyszemélyt jelentő emberek mondatait hallották újra, pl. “Úgysem tudod megcsinálni” vagy “Mások nem így szokták, csináld te is a megszokott módon.“

Hátranézés helyett tudatosság 

Mikor kerülhetünk hasonló helyzetbe, mint az említett történet szereplői? Például amikor nem tudunk elszakadni egy múltbéli eseménytől. Akár azért, mert nagyon jó élmény volt, és képzeletben visszamenekülünk ehhez a szép emlékhez, akár azért, mert nagyon rossz volt, és nem tudunk szabadulni az emlékétől és a hatásától. Mindkettővel akadályozzuk magunkat, hogy meglássuk a lehetőségeinket és megragadjuk őket a céljainkhoz vezető úton. Olyan, mintha kővé váltunk volna. Kiranmálá a mesében úgy kerülte el, hogy bátyjai sorsára jusson, hogy tudatosította magában a szent vándor figyelmeztetését, vagyis nem nézett hátra. Így elérte, amit szeretett volna: hazavitte a két papagájt. Nem hagyta, hogy a múltból jövő hangok eltántorítsák a céljától. Ezzel megvédte saját magát, és szabadon tovább tudott menni.

Kőszoborból emberré változni

A két kővé vált testvér számára is volt megoldás a mesében. Úgy változtak vissza élettel teli emberré, hogy a lány szentelt vízzel meglocsolta a sziklákat. A víz a kő ellentéte: a stabilitással és a mozdulatlansággal szemben a mozgás szimbóluma. A vízzel való meghintés az újjászületéssel áll kapcsolatban. A friss víz eltörli a múltat mágikus és tisztító ereje által. Életerő, elevenség és szabadság fakad általa. A szentelt víz a vándorló szent embertől származik a mesében. Az élet vizének is hívhatnánk, mert visszahozza az életbe a testvéreket. Elképzelhető, hogy olyan dolgot képviselt vagy mondott, amelynek a hatására felszabadultak a múlt terhe alól a kővé vált emberek, és már nem köti gúzsba őket, ami azelőtt. Lehet, hogy céljukat, küldetésüket is felismerték, és most már önállóan és szabadon cselekedhetnek, hogy meg is valósítsák.

Ha úgy érzed, hogy nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban, gondolj a mesére! A lány emlékezett az egyik legfontosabb mondatra: “ne nézz hátra!” Ha a jelenre fókuszálsz, máris lehetőségek egész tárházát veheted észre magad körül, amelyeket megragadva közelebb kerülhetsz a céljaidhoz.

Az Aran, Barun és Kiranmálá c. mesét a Mese a lótuszvirágról – indiai mesék c. kötetben olvashatod el. A kő és víz szimbólumok jelentésének forrása pedig a Szimbólumtár (Balassi Kiadó).

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Vissza a természetbe!

Tavasszal kizöldülnek a fák, nyílnak a szebbnél szebb virágok, és még a jó idő is hozzájárul ahhoz, hogy minél több időt kint töltsünk a szabadban. Több ezer évvel ezelőtt őseink közel éltek a természethez, így annak körforgása szerint teltek a napjaik. 

Egy régebbi posztban már írtam arról, hogy ma is egyre népszerűbbek az olyan könyvek, amelyekben a főszereplő a vadon mélyén egy tanító segítségével kerül közelebb például a saját magában élő Természeti Emberhez, ilyen például Dan Millman A békés harcos szent utazása című könyve. Vagy gondoljunk a Spirit Weavers Gatheringre, amelyen nők vesznek részt azzal a céllal egy kaliforniai fenyőerdőben, hogy egyensúlyba kerüljenek önmagukkal, tanuljanak egymástól, és hogy megismerjék az anyatermészet birodalmát.

A mesékben is gyakoriak a természeti elemek, sőt, előfordul, hogy a főhős a vadonba megy, hogy bánatától megvigasztalódjon és új erőre kapjon. Például Hófehérke is az erdőn átvágva talált rá a törpék házára, miután menekülnie kellett gonosz mostohája elől. Maga az erdő is gyakran megjelenő szimbólum a mesékben: a beavatást jelképezi. Nyugat-Európában pedig a legendák Zöld embere a természet zabolátlan erejének megtestesítőjeként jelenik meg a mítoszokban, aki a természet körforgására és a megújulásra emlékezteti az embereket.

“A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.” (Jane Goodall)

3 OK, HOGY MINÉL TÖBB IDŐT TÖLTS A TERMÉSZETBEN:

1. A zöld szín nyugtatóan hat. A zöld a tavasz, a remény és a természet megújulásának, bőségének szimbóluma. Az új életet és a növekedést jelképezi. A természet és a növények színe, így helyiségek színeként is relaxáló hatása van. Fokozza a hatást, ha zöld szobanövényeket is elhelyezünk a környezetünkben. A kék és a sárga keverékeként egyesül benne a férfi és a női minőség, emiatt is harmonikus színként tartjuk számon.
2. A természet körforgása az örök természeti törvényekre emlékeztet minket: a dolgok keletkeznek, majd elmúlnak, utána pedig születik valami új, és így tovább. Akik erdőközelben laknak vagy sokat kirándulnak, a természettel szinkronban élhetik meg az évszakoknak megfelelő lelki történéseket. Például tavasszal a frissességet, megújulást, ősszel pedig az elengedést, a lelki lomtalanítást.
3. Egészségmegőrző szerepe is nagy. A tiszta levegő, valamint egy jó séta segít abban, hogy utána pihentebb legyél.

“Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.” (Buddha)

Jó időtöltést a természetben!

 

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Tündérmesék (?) lázadó lányoknak

A tündérmeséket időnként olyan vádak érik, hogy “csak mese habbal“, vagy hogy a női főszereplők nem mutatnak túl nagy aktivitást bennük, nem követendő példák a lányok számára. A mesék ősi bölcsességeket tartalmaznak. Valóban ki kellene dobnunk őket az ablakon, mert nem lennének időtállóak? A téma most újra terítékre került egy nemrégen megjelent könyv kapcsán.

Az olasz szerzőpáros, Elena Favilli és Francesca Cavallo Esti mesék lázadó lányoknak (Good Night Stories For Rebel Girls) címmel adták ki formabontó könyvüket, amelynek várhatóan októberben magyar nyelvű kiadása is megjelenik.

A szerzők elmondása szerint a tündérmesékkel az a baj, hogy a női főszereplők önerőből semmit nem érnek el a mesében, csak egy herceg, egy egér vagy más segítő révén. Olyan könyvet szerettek volna a mai kislányok kezébe adni, amelyben valódi nők érik el az álmaikat, kizárólag a saját erejüknek köszönhetően. A könyvben – többek között – híres tudósok, szakácsok, írónők, sportolók, művészek szerepelnek, köztük például Serena Williams és Frida Kahlo.

Egy rövid videóban mutatják meg, hogy milyen lenne, ha a Hamupipőke főszereplője férfi lenne,  herceg helyett pedig hercegnő szerepelne.

A történet végén felteszik a kérdést: “Olvasnátok ezt a mesét a fiaitoknak? Akkor miért olvassátok a lányaitoknak?”

Az én válaszom az első kérdésre az, hogy “Nem.” A megváltoztatott történetet nem olvasnám, mert egy évszázadok, sőt feltehetően évezredek alatt kialakult meseszerkezetet bontana meg. A tündérmesék ősi bölcsességeket tartalmaznak, és bár sokáig szájhagyomány útján terjedtek, a változtatások mellett a struktúra állandósága jellemző.

A második kérdésre több indokot is összegyűjtöttem. A könyv alkotóival ellentétben úgy gondolom, hogy a hagyományos mesék nagy jelentőséggel bírnak. Azért olvasnám a lányoknak továbbra is őket, mert a tündérmesék

1. Szimbolikusan hatnak, nem szó szerint. Nagyon sok réteget, elemzési lehetőséget foglalnak magukban. Például egy olyan apró részlet is nagy jelentőséggel bír, amikor Hamupipőke kiválogatja a lencsét a hamuból. Átvitt értelemben a hasznos dolgokat szétválasztja a haszontalanoktól, ezzel lelki lomtalanításra, rendrakásra tanít. A Csipkerózsika sem arról szól, hogy a főszereplője csupán békésen szunyókál. A kislány keresztelőjére ugyanis nem hívták meg a tizenharmadik tündért, aki úgy állt bosszút, hogy elaltatta Csipkerózsikát. Ez kifejezheti azt, hogy ha életünk valamely területét elhanyagoljuk, vagy ki akarjuk rekeszteni, az előbb-utóbb visszaüt. Egy másik értelmezés szerint pedig befelé forduló, inkubációs időszakainkat is kifejezheti, ilyen például a lányoknál a 14 éves koruk körül kezdődő korszak, amely során szeretnek egyedül lenni, esetleg naplót írni.
2. Pozitív hatással vannak a gyerekek lelki fejlődésére. Ezekből a történetekből tanulják meg, hogy a jó elnyeri jutalmát, és hogy érdemes küzdeni, hogy túljussunk az akadályokon. Hamupipőke is nevezhető “lázadónak”, mert gonosz mostohaanyja tiltása ellenére elment a bálba.
3. Megküzdési módokat tanulhatunk belőlük, majd ez alapján kialakíthatjuk a sajátunkat, felnőttkorban is! Így lelki egészségmegőrző szerepe sem elhanyagolható!
4. Segítenek megtalálni belső erőforrásainkat. A mesékben a sovány gebéből táltos paripa lesz. Hogyan? Úgy, hogy a gazdája megdolgozott ezért az átalakulásért: saját tulajdonságain, készségein munkálkodott, hogy azok a szolgálatára legyenek, és táltos paripaként repítsék a céljai felé.
5. Arra is tanítanak, hogy fogadjuk el a segítséget, ha az a javunkat szolgálja. Miért kellene mindent önerőből, Jeanne d’Arcként megoldani? Szerintem semmit nem von le a tündérmesék hősnőinek erejéből és a kitartásából, ha elfogadják a számukra gyümölcsöző segítséget, sőt, ezzel azt sugallják, hogy ismerjük fel az ilyen lehetőségeket.

Az említett könyvet nagyon jó kezdeményezésnek tartom – amelyből példaképeket találhatnak maguknak a lányok -, de nem a mesék helyett, hanem mellett. Óvodáskorban a tündérmesék nagy hatással vannak a gyerekek lelki fejlődésére, a könyvben szereplő valós és életrajzi történetek iránt pedig körülbelül kilencéves kor körül szoktak elkezdeni érdeklődni. Tehát nem helyettesíti egyik a másikat.

A tündérmesék és az életrajzi történetek egyaránt érdekesek és hasznosak lehetnek mindenkinek, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ha pedig valaki ragaszkodik ahhoz, hogy erős és független női főszereplő legyen a mesében, annak ajánlom Vaszilisza történetét vagy a Napleánya királykisasszony című magyar népmesét, amelynek főszereplője egy olyan királylány, hogy férfi legyen a talpán, aki megállja mellette a helyét.

***Sokan érdeklődtetek a könyv megjelenéséről. Amint friss információhoz jutok a könyvvel kapcsolatban, a Mesevonal Facebook-oldalon értesülhettek róla. Kövesd az oldalt, hogy ne maradj le róla.***

Neked ki a kedvenc mesehősnőd, és miért pont ő?

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

Hogyan lesz a Skorpióból Sas?

“Ami nem öl meg, az megerősít.” (Nietzsche)

“Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd.” (Fodor Ákos)

Az évnek ebben a szakaszában, az ősz vége felé a természetet a pusztulás és a halál jellemzi: egyre több a sötétség, és egyre kevesebb a fény. Elszáradnak és lehullanak a levelek. A földdel és az esővel keveredő termékeny avar pedig majd később egy új élet táplálója lesz. A Skorpió állatövi jegyhez tartozó témák az élet-halál-élet körforgás misztériuma, a pusztító erő, az átalakulás, a sötétség és a beavatás. Ez a befelé figyelés izgalmas időszaka.

Ha szembenézünk a saját sötét oldalunkkal és megküzdünk vele, szabaddá válhatunk. Ide a negatív tulajdonságaink, félelmeink tartoznak, amelyekre nem szívesen gondolunk, igyekszünk nem tudomást venni róluk. Claus Riemann pszichológus, aki a mélypszichológia és az asztrológia szintézisével is foglalkozott, Mély forrás című könyvében leírja, hogy a suméroknál a Skorpió állatövi jegy helyett még a Sas állt. A Sas az átváltozott Skorpió, jelképezve a sötétségen keresztülment embert, aki így szabaddá vált. A sas ugyanis a sötétség feletti diadalt szimbolizálja, ő a levegő ura, a Nap jelképe.

A Vaszilisza című orosz mesében is ilyen átváltozás történik Baba Jaga, a nagy természetistennő segítségével. Vasziliszát mostohaanyja elküldi a sötét és sűrű erdőbe, hogy hozzon tüzet Baba Jagától, az ősboszorkától, aki egy erdei kunyhóban lakik. Ezt a hátborzongató házat csontokból készült kerítés veszi körül, és minden csonton egy-egy koponya van. Itt kell szolgálnia a lánynak, hogy tüzet kaphasson. Mosnia, söpörnie és főznie is kell: ami szimbolikus értelemben a lelki rendrakást jelenti. Megtanulja kisöpörni az életéből mindazt, amire már nincs szüksége. Megtanulja tűzzel, vagyis szenvedéllyel táplálni azt, amit szeret. Az is a próbatételekhez tartozik, hogy egy földkupacból ki kell válogatnia a mákszemeket. Ez egy nagyon lassú folyamat, idő kell hozzá, nem lehet elsietni. Marie-Louise von Franz pszichológus szerint, aki a mesék lélektani elemzésével foglalkozott, a mák – bódító hatása miatt – az alvilággal, a „szellemvilággal” van kapcsolatban, melynek titkaiba Vaszilisza szintén bepillantást nyer. Ezután egy újabb próbatétel következik a lány számára: csak annyit szabad kérdeznie, amennyit megtudhat a dolgokról. Nem lépheti túl a határt. Van, aminek a tudására még nem áll készen. Ezt a próbát is kiállja Vaszilisza, így megkapja a boszorkánytól, amiért jött: a tüzet.

Baba Jaga a bölcs boszorkány archetípusa is, akinek két oldala van: jó és rossz. Jó boszorkányként ő a gyógyító, beavató bölcs asszony. Árnyoldala a gonosz boszorkány, az intrikus, a megsemmisítő. Nem mindegy, hogyan viselkedünk vele, de Vasziliszának sikerült megtalálnia ennek a helyes módját: próbatételeit kiállta, a jó kérdéseket tette fel, jól válaszolt, és csak annyit kérdezett, amennyi szükséges volt. 

Ha egy ilyen erdei kunyhóba kerülnél, mint Vaszilisza, mit szeretnél megtanulni?

• A helyes söprési technikát? Vagyis kisöpörni az életedből mindazt, amire már nincs szükséged? Például azokat az ártó gondolatokat, amelyekkel naponta hátráltatod magad? Ha lehet, nap mint nap szánj egy kis időt arra, hogy rendezd a gondolataidat. Tisztázd magadban az aktuális céljaidat, gondold végig, hogy mi a fontos számodra.

• A főzést? Szívesen “kifőznéd”, hogy mi az, amit igazán szeretnél az életben? Emlékezz vissza, hogy mikor érezted elemedben magadat legutóbb: amikor teljesen elmerültél egy tevékenységben, és nem is érzékelted közben még az idő múlását sem, és mindez energiával töltött fel. Mi az, amiről gyerekkorodban álmodoztál? És most?

• A határok megtartását? Hogy mi az a pont, amikor már jobb, ha megállsz? Vaszilisza nem kérdezett többet, mint amennyire szüksége volt, megtanulta felismerni a határait. Mi az a terület, amelyben jobban meg szeretnéd tartani a határaidat? Mi fog változni az életedben akkor, ha ez sikerül?

• Bátorságot? A mesében a lány belépett a kísérteties házba, és szolgált a még félelmetesebb boszorkánynál. Félt Baba Jagától, de ez nem tartotta vissza attól, hogy megszerezze, amiért jött. Te milyen helyzetekben szeretnél nagyobb bátorságot? Melyek azok a céljaid, amelyekért megéri bátornak lenni?

Vaszilisza sikeresen áthaladt a fejlődés és a beavatás útján, ami szenvedéssel is együtt járt. Elkerülhette volna a boszorkány házát, vagy amikor találkozott vele, haza is futhatott volna, de nem tette. Jutalmul megkapta a tüzes koponyát, amelynek a fényénél már tisztán látott. Ha szembenézel a félelmeiddel és a gyengeségeiddel, és tudatosítod őket, akkor már tudsz mit kezdeni velük. Nem könnyű tevékenység ez, és alapos munkát igényel, de a lelki rendrakás segítségével Te is megkaphatod a tisztábban látás fényét.

Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach

A szétválogatás művészete

“valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (…) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. (…) De ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz; még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.” (A pletykafészek c. film)

A szeptember az első őszi hónap, és a napsütéses augusztus után arra emlékeztet: „Készülj a télre!” Az Oroszlán állatövi jegyből, amelynek lényegéhez az aktivitás kapcsolódott, már áttértünk a Szűz jegybe, amelyhez az óvatosság, a realitás és az előrelátás tartozik.

Már kevesebb a fény, rövidülnek a nappalok, a levelek lassan elsárgulnak és lehullanak. A betakarítás és a megőrzés időszakát éljük ilyenkor, gyakorlati és lelki értelemben egyaránt. Nemcsak a mezőgazdaságban fontos ilyenkor, hogy mi volt a nyár termése, és mit viszünk magunkkal az őszbe és a télbe, hanem lelki értelemben is: milyen esszenciát nyertünk ki a nyárból, amiből majd ősszel és télen tovább gazdálkodunk? És mi az, amire már nincs szükségünk?

“Egy szerzetes azt mondta Joshunak: >>Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem.<< Joshu így felelt: >>Megetted a rizskásádat?<< A szerzetes azt mondta: >>Megettem.<< Joshu erre azt mondta: >>Akkor menj és mosd el a tányérodat.<<” (Zen történet)

Hogyan kapcsolódik mindez Hamupipőkéhez?

Claus Riemann pszichológus, aki a mélypszichológia és az asztrológia szintézisével foglalkozott, Mély forrás című könyvében Jung nyomán mutatja be a tizenkét állatövi jegyet mesék segítségével, és a Szűz jegyhez a Hamupipőkét társítja. Hamupipőke látástól vakulásig dolgozott: vizet hordott, tüzet gyújtott, főzött, mosott. Amikor pedig bálba szeretett volna menni, akkor is a lencsét kellett kiválogatnia a hamuból. Ez utóbbi tevékenyégség átvitt értelemben a hasznos dolgok szétválasztása a haszontalanoktól: lelki lomtalanítás, rendrakás. Az őszi időszakban a természet is azt üzeni nekünk: a lehulló levelekkel együtt hullasd el azt, amire már nincs szükséged, búcsúzz el attól, ami már megfakult, amire nincs szükséged!

Mit szeretnél az életedben és a mindennapjaidban megtartani, és mit elhagyni?

Aprólékos és precíz munka kell a lencse és a hamu szétválogatásához, és mindez időigényes is. De megéri kiszórni azt, amire már nincs szükség, hogy helyet adjunk az újnak. Ezt a belső lelki munkát tanítja meg nekünk Hamupipőke: tegyél meg mindent, amit tudsz, és a dolgok jóra fordulnak. Hiszen eljutott a bálba, és teljesült a kívánsága… Ahhoz, hogy meglássuk, mi van a hasznunkra, realitásra, megfontoltságra és óvatosságra is szükség van. Aprólékosan meg kell vizsgálni minden szokásunkat, beidegződésünket, hogy tényleg a javunkra válnak-e. Lehet, hogy mostani meggyőződéseink valamikor a javunkat szolgálták, segítettek és átsegítettek talán nehéz helyzeteken is, tehát köszönettel tartozunk nekik. De ha már csak akadályoznak céljaink elérésében, vagy már túlnőttünk rajtuk, akkor érdemes megválni tőlük. Ilyen berögzült mondatok lehetnek például: „Egyedül KELL megcsinálnom”, „Tökéletesnek KELL lennie, különben nem is érdemes nekiállni.” Ilyenkor próbáld meg felidézni, honnét erednek ezek a beidegződések, esetleg kinek a „hangján” szólnak, és tényleg hasznosak-e. Képzeld el, mi lenne, ha az ellenkezője történne? Például ha néha lenne bátorságod segítséget kérni, amikor tényleg nem megy, vagy megengednéd magadnak a hibázás lehetőségét. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg egyedül kellett megdolgoznod valamiért, és akkor ez a mondat segített kitartani. De ez nem azt jelenti, hogy mindig így lesz.

Biztos neked is sok hasonló mondat vagy szokás eszedbe jutott. Nem könnyű megválni beidegződéseinktől, ezért próbáld meg, hogy sorban haladsz, egyszerre csak egytől próbálsz megválni! Gondold át, hogy a szokásos mondataid tényleg segítenek-e, vagy már csak kiüresedett szokásokat jelentenek. Válogasd ki azokat, amelyekről úgy gondolod, hogy a javadat és a céljaidat szolgálják, a többi mehet a hamuba! Akár le is írhatod két különböző papírra, és a már nem kívánatos listát elégetheted, és szó szerint hamu lesz belőle, a „hasznos” listát pedig kiteheted egy jól látható helyre. Minden tudásodat és tapasztalatodat felsorolhatod az utóbbin, illetve azokat a szokásaidat is, amelyek segítenek, biztonságot és keretet adnak számodra.

Én úgy tapasztaltam, hogy nem könnyű megválni beidegződéseinktől, nekem ilyen esetben az segített, ha lépésenként haladtam, és egyszerre csak egy feleslegessé vált szokástól próbáltam megszabadulni. Persze ha a radikális változtatások híve vagy, egy feleslegessé vált szokást elhagyhatsz egyik napról a másikra. Ha pedig inkább kisebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb lépésekben haladnál, tűzz ki apró célokat ezzel kapcsolatban. Például ha azt a szokásodat szeretnéd elhagyni, hogy úgy érzed, kötelességed mindent egyedül megoldanod, a megoldandó feladataid vagy problémáid közül válassz ki egyet, amelynek a megoldásához valakinek a segítségét kéred. Bármilyen apró segítségkérésről legyen is szó. Minden soron következő napra kitűzhetsz egy újabb kis lépést. Gondolj arra, hogy Hamupipőke mindig az éppen előtte álló feladatra koncentrált, és végül teljesült a kívánsága. És ne felejtsd el a Hamupipőke című film egyik fő mondatát sem: „Attól, hogy valami szokás, még nem biztos, hogy jó.” Ellenben a hasznos és javadra váló szokások aranyat érnek!

Májer Ágnes, meseterápiás szakember

A kreativitás ereje – A víz a mesékben és a mítoszokban #1 A folyó

A folyó képe összefügg a kreativitás fogalmával: néha úgy érezhetjük, hogy alkotó erőnk árad, és a megfelelő mederbe is tudjuk terelni, máskor pedig mintha elapadna, mint a kiszáradt patak, és fásultnak érezzük magunkat.

A víz a négy őselem egyike, a tűz ellentéte. Általánosságban véve a passzív és női minőséget képviseli, gondoljunk a békés óceán vagy tó képére. A teremtésmítoszokban is gyakran megjelenik, például a Bibliában, ahogy Isten Lelke lebegett a vizek felett, vagy a majáknál: „elgondolták [az istenek] a teremtést, elgondolták a fák és a folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak (…) – Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!” Gazdag jelentésvilágához tartozik többek között, hogy az újjászületést, a megtisztulást, a kezdetekhez való visszatérést és a természet körforgását is szimbolizálja.

A folyó viszont férfi princípium, állandóan mozgásban van, így az élet folyamatos áramlását jelképezi. Hozzátartozik a pusztító és romboló erő, de a termékenység is. Így nem véletlenül áll összefüggésben a kreativitással és az alkotással. Elképzelhetjük úgy az alkotó erőt, mint egy folyót, ami egyszer hömpölyög, máskor békésen folyik, néha pedig alig észrevehetően csordogál.

Nehéz meghatározni, mi a kreativitás. Művészeti alkotások létrehozása, mint például a festés vagy a rajzolás? Rugalmasság a mindennapokban? Észrevenni a lehetőségeket és kialakítani általuk valami újat? A tehetség és a szenvedély találkozása? Szellemi könnyedség és gyorsaság? Szerintem mindegyik beletartozik a kreativitás fogalmába. Sőt, talán elválaszthatatlan a szabadság, játékosság, önbizalom fogalmaktól is. A túl sok korlát nem kedvez az alkotó erőnek, de ha viszonylag szűkek a lehetőségeink, nagyobb fokú kreativitásra lehet szükségünk a megoldáshoz. Egyre több munkahelyen felismerik, hogy az inspiráló terek kedveznek az alkotó erőnek, így “felnőtt homokozókat” és színes vagy hangulatos helyiségeket hoznak létre dolgozóik számára, hogy minél innovatívabbak tudjanak lenni munkájuk során, valamint elegendő pihenőidőt biztosítanak számukra, belátva, hogy ez kedvezően hat az ihlet megjelenésére és az emberek hangulatára.

“(…) az ihlet – akárcsak mi mindnyájan – nagyra értékeli, ha nagyra értékelik. Az ihlet megérzi az örömödet, és még több ötletet fog az ajtód elé helyezni jutalmul a lelkesedésedért és a hűségedért. Több ötletet, mint amennyit valaha fel tudsz használni.” (Elizabeth Gilbert)

Ha hosszabb ideig nem érezzük ezt az alkotó erőt, céltalannak tapasztalhatjuk a mindennapjainkat és fásultságot vehetünk észre magunkon. Az is lehet, hogy csak átmeneti inkubációs időszakról van szó: nagyon aktív periódusainkat is megelőzheti ez az érzés, amikor újratöltődnek a „pszichikus energiák.” Természetesen pihenésre, feltöltődésre is szükség van, fontos az egyensúly megtalálása. Amikor viszont árad bennünk az alkotó energia, folyamatosan jönnek az új ötletek és gondolatok, ihletet kapunk, és végül sikerül megvalósítani, amit elképzeltünk.

Ezt az alkotó energiát gondozni kell, különben a lassan kiszáradó folyóhoz lesz hasonló. Mitől száradhat ki kreativitásunk folyója? Például, ha gondolatban jönnek az újabbnál újabb jó ötletek, de a gondolatból nem lesz tett, és nem valósítjuk meg az ötleteinket. Vagy azért, mert „ráérünk arra még” vagy mert várjuk a tökéletes időpontot, sőt, az is lehet, hogy nem tartjuk elég jónak a felmerült ötletet. A minden szempontból megfelelő időszak valószínűleg csak ritkán jön el, de ahelyett, hogy halogatnád a megvalósítást, nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Ha túl nagy falatnak tűnik, amit elképzeltél, bontsd apróbb részekre, és haladj lépésenként! Természetesen közben a célt szem előtt tartva, így a kellő lendületed és kitartásod is meglesz hozzá. A másik akadályozó tényező pedig a „Lehet, hogy ez hülyeség/őrültség?” belső hang. Ha nem próbálod ki, sohasem fogod megtudni. Ha nem sikerül, akkor pedig még mindig ott a lehetőség, kipróbálhatsz valami mást, új ötleteket. Ahol megjelenik a kreativitás, ott megjelenhet a hibázás és a tévedés lehetősége is, ez vele jár. De ha nem próbálkozol, nem is hibázhatsz, viszont akkor előbb-utóbb eltűnhet az alkotó erő is. 

„Kezdj bele; így tisztíthatod meg a szennyezett folyót. Akkor is, ha félsz, ha attól rettegsz, hogy kudarcot vallasz, azt mondom, kezdj már végre bele, bukj el, ha kell, szedd össze magad, kezdd újra. (…) Ha rettegsz, akkor mi van? Ha attól félsz, hogy valami kiugrik és megharap, az Isten szerelmére, légy már túl rajta. Hagyd, hogy félelmed kiugorjék, megharapjon, s akkor végre ezen is túl leszel, s mehetsz tovább. El fog múlni.” (Clarissa Pinkola Estés)

Felmerülhet még, hogy „De mások mit fognak szólni…” Lehet, hogy tényleg nem sokan biztatnak, és ez egyáltalán nem segíti a kreatív erők áramlását. Viszont ha a belső hangunkra hallgatunk, arra, amelyik azt mondja „menni fog”, talán máris meg tudunk tenni egy lépést, és jobb esetben akadnak a környezetünkben is, akik támogatnak és erőt adnak, hogy ki tudd bontakoztatni a kreativitásodat és a tehetségedet. De mindenképpen óvd énednek azt a részét, amelyből az alkotó energia jön, ne hagyd eltéríteni magad. Ha kell, keress olyan környezetet vagy embereket, akik segítenek és támogatnak.

És hogy jelenik meg mindez a mesékben? Amikor a főhős elindul, hogy szerencsét próbáljon, próbákat kell kiállnia, akadályokat kell leküzdenie. Ehhez pedig kreativitásra van szüksége: minden tehetségét mozgósítania kell, hogy legyőzze a sárkányt vagy pedig minden belső erejét mozgósítva ki kell találnia, hogyan érje el a célját, új megküzdési és viselkedési módokat kell kifejlesztenie. A levágott kezű lány című mesében (Grimm családi mesék) a kéz levágása a kreativitás halálát is jelenti, amit aztán a főszereplő a történet végére egy magasabb minőségben visszaszerez. Az erdei ház c. mesében pedig a bölcs öregember konyhájában „főzi ki” a főszereplő, hogy mi az érdeklődési területe és melyik a saját útja, és egy kis leleményességet és bátorságot is tanul közben, hogy követni tudja azt. És ha már a folyó témánál tartunk, ne feledjük, hogy az aranyhalat is a folyóból szokták kihalászni, ez szintén tehetségünket és alkotóerőnket szimbolizálhatja, amelynek a segítségével fejlődhetünk és létrehozhatunk új dolgokat, kreatív módon tevékenykedve az életünk során.

Néhány ötlet a kreativitás továbbfejlesztésére:

• Menj egy másik, alternatív  útvonalon hazafele vagy a munkába!
• Mutass rá találomra 10 szóra egy könyvben, és írj a segítségükkel egy rövid történetet. Bármilyen abszurd lehet!
• Változtass meg egy összetevőt a kedvenc receptedben vagy tegyél az elkészítési módjába valamilyen csavart!
• Hallgass 10 percig olyan műfajú zenét, amit nem szoktál! Pl. hallottál már az ír punkzenéről?
• Rendezd át valamelyik szobát vagy valamelyik helyiség egyik részét, próbálj ki minél több elrendezési módot, még akkor is, ha elsőre szokatlannak tűnik!
• Gondold végig, hogy mikor érezted legutóbb kreatívnak magad, és hogy milyen érzés volt! Milyen környezetben voltál? Kikkel? Ha annak a helyzetnek vagy környezetnek a hatására új ötleteid lettek, akkor nagy valószínűséggel legközelebb is működni fog!

Ha szeretnél a témához kapcsolódó könyveket, írásokat olvasni vagy videót nézni, egy kis ajánló:

• Sir Ken Robinson: Az alkotó elem
• Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
• Richard Rohr: A férfi útja II. (Az alkotó férfi és a Férfi archetípusok – a férfi négy maszkja c. fejezetek)
• Elizabeth Gilbert írónő TED előadása a kreativitás ápolásáról (feltétlenül ajánlom (!), és magyar felirat is beállítható hozzá)
• A piros virág c. bejegyzésben már előzőleg írtam arról, hogyan találhatod meg, mi az, ami lelkesít