“Állott hajdanán sűrű, nagy erdő közepén egy öreg kastély, vén banya lakta egymagában, ki híres, nagy varázsló volt.” (Jorinde és Joringel)
Az ismeretlen, sűrű, sötét erdő a beavatás helyszíne a mesékben. Félelmetes erők színtereként jelenik meg, ahonnét később a főhős már egy másmilyen minőségben kerül ki, mint amilyennel előtte rendelkezett. Általában gyarapodik bölcsességben, intuícióban, de mindenképpen valamilyen útmutatást kap az életére vonatkozóan.
Az erdő az emberi útkeresés helyszíne: hasonlóan kiszámíthatatlan, mint időnként az ember életútja. Ahogy a főszereplő elindul az erdő mélyére, valójában saját lelke mélységének keresésére indul. Ahol aztán megtalálja például a boszorkányt, aki próbára teszi, ezzel biztosítja számára a fejlődést. A próba teljesítéséhez ugyanis a főhősnek ki kell fejlesztenie magában a szükséges képességeket. Ez erőt próbáló feladat, de ezután egy magasabb szintre lépve kerülhet ki a szereplő a boszorkány házából.
“Zúgtak a fák a sötétben, huhogtak a baglyok, s a leány egyre inkább félni kezdett.” (Az erdei ház)
Az is lehet, hogy a nagy, rengeteg erdőben a főhős a bölcs apókára talál rá, aki útba igazítja. Az erdei ház című mesében például az erdőben élő öregapó konyhája teret biztosít a lányoknak, hogy “kifőzzék”, mi az, amit szeretnek csinálni, és hogy rátaláljanak saját útjukra, felfedezzék saját érdeklődési körüket.
Az erdő tehát, amelyben más és kiszámíthatatlan erők uralkodnak, mint az ember alkotta városban vagy faluban, sok izgalmas lehetőséget rejt magában. Ugyanígy a lélek birodalma is.
Te kire szeretnél rátalálni az erdőben? Itt az ideje elindulni…
mesevonal 