“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat (…) “
(Dan Millman)
Érezted már úgy, hogy túl nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban? Mintha csak állnának a dolgok, nem változna semmi, és jó lenne valami új, ami felfrissíti ezt a megkövesedett állapotot… A mesékben is előfordul, hogy a szereplők hasonló helyzetbe kerülnek: ezt szimbolizálja, amikor egy mesehős kővé válik. Szerencsére ezek a varázslatos történetek útmutatóul szolgálnak, hogy milyen módon lehet elkerülni ezt az állapotot. Sőt, az is kiderül belőlük, hogy a már kővé dermedt szereplő hogyan változhat vissza élettel teli emberré.
“hazatérőben tilos hátrapillantani”
Az Aran, Barun és Kiranmálá című indiai mesében három testvér éldegél egy csodálatosan szép házban, amit ők építettek és rendeztek be gyönyörűbbnél gyönyörűbb bútorokkal. Egy nap betér hozzájuk egy vándorló szent ember, akit a ház lakói nagy megbecsüléssel fogadnak. A vándor szerint egy dolog kivételével mindenük megvan a teljes boldogsághoz. Ami hiányzik, az a magas hegy tetején lévő aranyfán ülő két papagáj. Ahhoz, hogy elhozzák a madarakat, merésznek kell lenniük, valamint a hazafelé vezető úton tilos hátrapillantaniuk. A két fiú sikeresen megfogja és kalitkába teszi a madarakat, de a hegyoldalon leereszkedve harsány hangokat hallanak, hátrafordulnak, és abban a pillanatban kővé dermednek. Húguk, Kiranmálá is útnak indul, ő is megszerzi a papagájokat, amikor azonban egy hang szólongatni kezdi, visszaemlékszik a szent vándor figyelmeztetésére, és nem néz hátra, hanem továbbmegy. A hegyoldalon lévő sziklákat visszaváltoztatja emberekké, a papagájok pedig sok jó tanáccsal látják el a három testvért a továbbiakban.
A történetekben legtöbbször akkor válik kővé egy szereplő, amikor visszanéz, pedig megtiltották neki. Miért nem volt szabad a testvéreknek hátrafelé nézniük? Mit jelképez ez a cselekedet a mesében? A hátrafelé tekintés a múltba való visszatekintéssel is kapcsolatba hozható. Miért válik kővé, aki a múltba néz? Mert nem a “jelenben él” és nem előre tekint.
A kő a stabilitás, a maradandóság és a tartósság szimbóluma. A változatlanság és a mozdulatlanság jelképe is. Ha egy meseszereplő a múltba tekint, akkor nem tud haladni és cselekedni. Rejtve maradnak előtte a lehetőségek, mert nem veszi észre őket. Így nem tud megújulni, és nem tudja folytatni az útját. A mesében a két idősebb testvér figyelmét elterelték az őket szólongató hangok, amelyek jöhettek akár a múltból is. Lehet, hogy hallani vélték olyan személyek parancsoló vagy akadályt jelentő mondatait, akikkel régebben kapcsolatban álltak. Elképzelhető, hogy nekik tekintélyszemélyt jelentő emberek mondatait hallották újra, pl. “Úgysem tudod megcsinálni” vagy “Mások nem így szokták, csináld te is a megszokott módon.“
Hátranézés helyett tudatosság
Mikor kerülhetünk hasonló helyzetbe, mint az említett történet szereplői? Például amikor nem tudunk elszakadni egy múltbéli eseménytől. Akár azért, mert nagyon jó élmény volt, és képzeletben visszamenekülünk ehhez a szép emlékhez, akár azért, mert nagyon rossz volt, és nem tudunk szabadulni az emlékétől és a hatásától. Mindkettővel akadályozzuk magunkat, hogy meglássuk a lehetőségeinket és megragadjuk őket a céljainkhoz vezető úton. Olyan, mintha kővé váltunk volna. Kiranmálá a mesében úgy kerülte el, hogy bátyjai sorsára jusson, hogy tudatosította magában a szent vándor figyelmeztetését, vagyis nem nézett hátra. Így elérte, amit szeretett volna: hazavitte a két papagájt. Nem hagyta, hogy a múltból jövő hangok eltántorítsák a céljától. Ezzel megvédte saját magát, és szabadon tovább tudott menni.
Kőszoborból emberré változni
A két kővé vált testvér számára is volt megoldás a mesében. Úgy változtak vissza élettel teli emberré, hogy a lány szentelt vízzel meglocsolta a sziklákat. A víz a kő ellentéte: a stabilitással és a mozdulatlansággal szemben a mozgás szimbóluma. A vízzel való meghintés az újjászületéssel áll kapcsolatban. A friss víz eltörli a múltat mágikus és tisztító ereje által. Életerő, elevenség és szabadság fakad általa. A szentelt víz a vándorló szent embertől származik a mesében. Az élet vizének is hívhatnánk, mert visszahozza az életbe a testvéreket. Elképzelhető, hogy olyan dolgot képviselt vagy mondott, amelynek a hatására felszabadultak a múlt terhe alól a kővé vált emberek, és már nem köti gúzsba őket, ami azelőtt. Lehet, hogy céljukat, küldetésüket is felismerték, és most már önállóan és szabadon cselekedhetnek, hogy meg is valósítsák.
Ha úgy érzed, hogy nagy a mozdulatlanság a mindennapjaidban, gondolj a mesére! A lány emlékezett az egyik legfontosabb mondatra: “ne nézz hátra!” Ha a jelenre fókuszálsz, máris lehetőségek egész tárházát veheted észre magad körül, amelyeket megragadva közelebb kerülhetsz a céljaidhoz.
Az Aran, Barun és Kiranmálá c. mesét a Mese a lótuszvirágról – indiai mesék c. kötetben olvashatod el. A kő és víz szimbólumok jelentésének forrása pedig a Szimbólumtár (Balassi Kiadó).
Májer Ágnes, meseterápiás szakember és coach
mesevonal 